Lipthay Béla (főispán)

Lipthay Béla
Született	1827. január 27. Pest
Elhunyt	1899. május 11. (72 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	műgyűjtő politikus jogász
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1861. április 6. – 1861. augusztus 22.) magyarországi parlamenti képviselő (1865. december 14. – 1867. május 7.) Baranya vármegye főispánja (1867–1869) magyarországi parlamenti képviselő (1872. szeptember 3. – 1875. május 4.) Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja (1873–1876, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye) magyarországi parlamenti képviselő (1878. október 19. – 1881. június 11.) a magyar főrendiház tagja (1881–1884) magyarországi parlamenti képviselő (1884. szeptember 27. – 1887. május 25.) a magyar főrendiház tagja (1896. április 29. – 1899. május 11.)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (28-díszsor-46)
A Wikimédia Commons tartalmaz Lipthay Béla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Báró kisfaludi és lubellei Lipthay Béla (Pest-Belváros, 1827. január 27. – Budapest, 1899. május 11.) 1848/49-es honvédszázados, Baranya és Pest megyék főispánja, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag.

Életútja

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben (28-díszsor-46). Donáth Gyula műve, 1903

Lipthay Frigyes Torontál megyei nagybirtokos, 1830-tól báró, császári és királyi százados és Csekonics Karolina fiaként született, római katolikus vallású kat. Pesten hallgatta a jogot. 1858-ban feleségül vette Mack Amáliát, aki meghalt Budapesten, 1915-ben.

1848 tavaszán mint gyakornok kezdte pályafutását a magyar kereskedelemügyi minisztériumnál. Szeptember 21-én alhadnagyi kinevezést kapott a magyar hadügyminisztériumtól a 34. Vilmos gyalogezred 2. zászlóaljához. Alakulatával részt vett a Jellačić elleni ütközetekben. Október 19-étől hadnagy volt zászlóaljánál a fel-dunai seregben. December 28-án került fogságba a bábolnai utóvéd ütközet során, később azonban szabadon engedték. 1849 májusától Nagysándor József ezredes, későbbi tábornok oldalán volt parancsőrtiszt, majd ugyanezen minőségében június 22-től századosként szolgált. A fegyvert Világosnál tette le.

1850. január 31-én a 9. huszárezredhez sorozták, s július 9-én bocsátották el mint rokkantat. Ezután birtokán élt. 1867-tól 1869-ig Baranya és Pest megye főispánja volt, majd hosszabb ideig országgyűlési képviselő, 1896-től pedig a főrendiház tagja. A Pest városi Honvédegyletnek is tagja volt.

Forrás

• Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara / Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban

Elődje:
Csernyus Andor

Baranya vármegye főispánja
1867. április 24. – 1867. november

Utódja:
Perczel Miklós