Lineáris függvény
A lineáris függvények a matematikai függvények egyik osztálya. Az elsőfokú függvényeket és a konstans függvényeket közös néven lineáris függvényeknek nevezzük.
Az elemi matematikában elsősorban valós-valós függvényeket nevezünk lineárisnak. Azonban a fogalom értelmezhető tetszőleges gyűrű felett is. A lineáris algebrában speciálisabb módon is értelmezhetőek lineáris függvények, ezeket azonban gyakorta lineáris leképezéseknek nevezik.
Általános alak
[szerkesztés]A lineáris függvény képének mint ponthalmaznak az egyenlete:
- , ahol a függvény meredeksége,[1] pedig a tengelymetszet. Ha ugyanis , akkor .
- , ezt az alakot főleg az egyenletrendszerek megoldása során használjuk.
- a tengelymetszetes alak, ugyanis esetén és esetén lesz igaz, azaz átmegy a és tengelypontokon.[2]
Az egyes alakok egymással ekvivalensek, a paraméterek között kölcsönös egyértelműségi kapcsolat van.
Két lineáris függvény képe metszi egymást, ha az egyenleteikből álló egyenletrendszernek egyértelmű megoldása van. Ez a meredekségek esetén gyorsan megállapítható, ugyanis ha a két egyenes eltérő meredekségű, akkor biztosan van metszéspontjuk. A többi esetet pedig megpróbáljuk erre visszavezetni az egyszerűség kedvéért.[3]
A grafikon sose párhuzamos az tengellyel, mivel az egyetlen elemhez végtelen sok, azaz egynél több értéket rendelne. Ez ellentmond a függvény definíciójának.
Tengelymetszetek
[szerkesztés]- Metszéspont az -tengellyel:
- Metszéspont az -tengellyel:
Metszéspontok
[szerkesztés]Ha a két függvény és , akkor meg kell oldani az egyenletet.
- Az megoldás a metszéspont -koordinátája
- a metszéspont -koordináta
- Így a metszéspont
Merőlegesség
[szerkesztés]Gyakori probléma, hogy két egyenes merőleges-e egymásra. Ez a lineáris függvények esetén aránylag egyszerűen eldönthető, mindössze azonos alakúvá kell tenni a kifejezéseiket.
Meredekségből
[szerkesztés]Legyen a két egyenes megadva az
és
alakban. Ekkor a két egyenes merőlegességének feltétele:
Ez könnyen belátható, ha figyelembe vesszük, hogy a meredekség tulajdonképpen a függvény x-tengellyel bezárt szögének tangense. Ha ez a szög α, akkor a másik egyenes bezárt szöge α+90°. Legegyszerűbb nyersen a definíció alapján számolni:
Együtthatókból
[szerkesztés]Ha a két függvény
és
alakban van megadva, a merőlegesség feltétele:
Ennek magyarázata a koordinátageometria révén értelmezhető. Az együtthatók ugyanis a függvények egyeneseinek irányvektorait határozzák meg, és két vektor akkor merőleges egymásra, ha a skaláris szorzatuk nulla.
Hasonlóan dönthető el a tengelymetszetes alakból is a merőlegesség.
Egyenlet két pontból
[szerkesztés]Adva legyenek az az és , egymástól különböző pontok, melyek az lineáris függvény grafikonján fekszenek.
A meredekség
és a tengelymetszet
- vagy
Tehát a keresett függvénykifejezés
egyszerűbben
Egyenlet egy pontból és meredekségből
[szerkesztés]Jelölje a pontot, és a meredekséget. Az egyenletet keressük az alakban. Ekkor
Meredekség
[szerkesztés]Ha az egyenes az alakban van adva, akkor meredeksége .
A két ponton átmenő egyenes meredeksége:
Típusai
[szerkesztés]A lineáris függvényeknek két fajtája van:
- elsőfokú függvények: (feltéve, hogy a ≠ 0 )
- konstans függvények:
Képük egy-egy egyenes. A legegyszerűbb elsőfokú függvény az
A b = 0 esetben egyenes arányosságról beszélünk. Ezek általánosítása többdimenzióban a lineáris leképezés vagy régebbi nevén homogén lineáris függvény. Ha b nem feltétlenül nulla, akkor ezek absztrakt általánosításai az affin függvények, melyek lineáris leképezések eltoltjai valamely konstanssal.
A konstans függvények illetve az elsőfokú függvények a függvénykompozícióra zárt halmazt alkotnak:
- két konstans függvény kompozíciója konstans függvény - ;
- két elsőfokú függvény kompozíciója elsőfokú függvény - .
Éppen ez okból sokszor a két típust külön is tárgyalják.
Derivált és határozatlan integrál
[szerkesztés]Az függvény deriváltja tehát mindig konstans függvény, mivel egy függvény deriváltja az pontbeli érintő meredekségét adja meg.
Az határozatlan integráljai alakúak. Ez a következőképpen mutatható meg:
Alkalmazások
[szerkesztés]Egyenletek megoldása
[szerkesztés]Elsőfokú egyenletek esetén az algebrai megoldás (ekvivalens átalakítások és megoldóképletek) mellett legalább ilyen hatékony és látványos módszer az egyenlet grafikus megoldása. Ebben az esetben az egyenlet két oldalát egy-egy lineáris függvény formájában ábrázoljuk, majd ezek metszéspontjának abszcisszája lesz az egyenlet megoldása.
Szintén könnyen ábrázolható a kétismeretlenes elsőfokú egyenletrendszer, ennek megoldását is két egyenes metszéspontja adja. Egyben ezen keresztül lehet értelmezni az összefüggő és a független egyenleteket.
A módszer didaktikai szerepe kettős. Egyrészt a vizuális tanulási típusú diákok számára nyújt segítséget, másrészt pedig a grafikus módszerekkel a tanulók számára közelebb lehet hozni a numerikus, közelítő számítások módszereit, különösen az intervallumokon alapuló megoldásokét.
Függvények transzformációi
[szerkesztés]A hagyományos függvénytranszformációk tulajdonképpen felfoghatóak a lineáris függvényekkel vett jobb és bal oldali függvénykompozíciók eredményeként. Természetesen itt csak a valódi lineáris függvényeknek van értelmezhető szerepe, a konstansfüggvények nem a várt következményt adják.
A bal oldali kompozíció a függvény érték átalakítását fedi le, az elsőfokú tag együtthatója az y irányú nyújtást, a konstans tag az eltolást jelenti. Hasonlóan a jobb oldali kompozíció az x irányú nyújtást és eltolást, azaz a független változó transzformációját értelmezi.
- a függvényérték transzformációja
- a független változó transzformációja
Világosan látható, hogy az esetben mindkétszer konstansfüggvényt kapunk, az első esetben , a másodikban értékkel.
Komplex függvények
[szerkesztés]A komplex függvények esetén a lineáris függvények tulajdonképpen a komplex sík speciális leképezéseit jelentik. Ha a függvény alakja:
akkor ez valójában három különböző transzformációt jelképez.
- A síkot szöggel elforgatjuk.
- Elvégzünk egy mértékű nyújtást.
- A konstans tag pedig a sík eltolását jelenti.
Mivel , az elforgatás és a nyújtás könnyen belátható, a konstans tag pedig egyszerűen a pontba viszi a 0-t.
Megjegyzések
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Matek portál
- Bronstejn Ilja Nyikolajevics – Musiol Gerhardt – Mühlig Heiner – Szemengyajev: Matematika kézikönyv (TypoTeX, 2009) ISBN 978-963-2790-79-4
- Manfred Leppig: Lernstufen Mathematik. Girardet 1981, ISBN 3-7736-2005-5, S. 61–74.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Lineare Funktion című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.