Linda Thomas-Greenfield
| Linda Thomas-Greenfield | |
 | |
| Az Amerikai Egyesült Államok ENSZ nagykövete | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 2021. február 23. | |
| Helyettes | Jeffrey Prescott |
| Elnök | Joe Biden |
| Előd | Richard M. Mills Jr. |
| Az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumának afrikai irodájának helyettes minisztere | |
| Hivatali idő 2013. augusztus 16. – 2017. március 10. | |
| Helyettes | Robert P. Jackson |
| Elnök | Barack Obama Donald Trump |
| Előd | Johnnie Carson |
| Utód | Tibor P. Nagy |
| Az Amerikai Egyesült Államok nagykövete Libériába | |
| Hivatali idő 2008. július 8. – 2012. február 29. | |
| Elnök | George W. Bush Barack Obama |
| Előd | Donald Booth |
| Utód | Deborah R. Malac |
| Született | 1952. november 22. (72 éves) Baker, Louisiana |
| Párt | Demokrata Párt |
| Házastársa | Lafayette Greenfield |
| Gyermekei | 2 |
| Foglalkozás | diplomata |
| Iskolái | Louisianai Egyetem Wisconsini Egyetem |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Linda Thomas-Greenfield témájú médiaállományokat. | |
Linda Thomas-Greenfield (1952. november 22. –) egy amerikai diplomata, aki az Egyesült Államok ENSZ nagykövete. Thomas-Greenfield 2013 és 2017 között az Egyesült Államok Külügyminisztériumának az Afrikai irodájának helyettes minisztere volt. Diplomata munkáját követően az Albright Stonebridge Group alelnöke volt.
Karrier
[szerkesztés]Thomas-Greenfield politikatudományt tanított a Bucknell Egyetemen, mielőtt a Külügyi Minisztériumhoz csatlakozott 1982-ben.
Nagykövet volt Libériába (2008-2012)[1] és voltak külföldi pozíciói Svájcban, Pakisztánban, Kenyában, Gambiában, Nigériában és Jamaicában.[2]
2013 és 2017 között az Egyesült Államok Külügyminisztériumának az Afrikai irodájának helyettes minisztere volt.[2][3] 2017-ben a Trump-kormány távolította el pozíciójából.[4]
2020 novemberében önkéntesként volt része a testületnek, amely Joe Biden békés hatalomátvételével foglalkozott.[4]
Joe Biden 2020. november 23-án jelölte, mint az Egyesült Államok ENSZ nagykövete. A Szenátus 2021. február 23-án hagyta jóvá a jelölést.[5][6][7]
Publikációk
[szerkesztés]- Thomas-Greenfield, Linda (2001. december 3.). „US refugee admissions history and policy” (angol nyelven). Refugee Survey Quarterly 20 (2), 165–169. o. DOI:10.1093/rsq/20.2.165. ISSN 1020-4067.
- (2019. december 3.) „Zimbabwe's Coup: Net Gain or No Gain?” (amerikai angol nyelven). Military Review.
- (2020. december 3.) „The Transformation of Diplomacy: How to Save the State Department” (amerikai angol nyelven). Foreign Affairs 99 (6).
Források
[szerkesztés]- ↑ Thomas-Greenfield, Linda (1952- ) | The Black Past: Remembered and Reclaimed. web.archive.org, 2015. április 2. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 23.)
- ↑ a b Thomas-Greenfield, Linda. U.S. Department of State. (Hozzáférés: 2021. február 23.)
- ↑ That drip-drip is the sound of two more senior diplomats leaving Foggy Bottom (angol nyelven). Washington Post. (Hozzáférés: 2021. február 23.)
- ↑ a b Facebook; Show more sharing: Biden looks to rehire diplomats and others fired by Trump to rebuild the State Department (amerikai angol nyelven). Los Angeles Times, 2020. november 19. (Hozzáférés: 2021. február 23.)
- ↑ The White House (amerikai angol nyelven). The White House. (Hozzáférés: 2021. február 23.)
- ↑ What Linda Thomas-Greenfield's hearing says about US leadership at UN. Devex, 2021. január 28. (Hozzáférés: 2021. február 23.)
- ↑ U.S. Senate: U.S. Senate Roll Call Votes 117th Congress - 1st Session. www.senate.gov. (Hozzáférés: 2021. február 23.)
