Ugrás a tartalomhoz

Lina Vaszilivna Kosztenko

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lina Vaszilivna Kosztenko
Született1930. március 19.[1]
Rzsiscsiv[1]
Állampolgársága
Házastársa
  • Jerzy Pachlowski
  • Vaszil Vasziljovics Cvirkunov
GyermekeiOkszana Jezsi-Janyivna Pahljovszka
Foglalkozásaköltő, író
IskoláiKijevi Pedagógiai Intézet
Makszim Gorkij Irodalmi Intézet
Kitüntetéseifrancia Becsületrend (2022)
Írói pályafutása
Jellemző műfajokvers, regény
Irodalmi irányzathatvanasok
Alkotói évei1957–
Első műveProminnya zemli [A föld sugarai]
Irodalmi díjaiTarasz Sevcsenko Nemzeti Díj (1987)
Antonovics-díj (1989)
A Wikimédia Commons tartalmaz Lina Vaszilivna Kosztenko témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lina Vaszilivna Kosztenko, ukránul Ліна Василівна Костенко (Rzsiscsiv(wd), 1930. március 19. – ) ukrán költő, újságíró, író, szerkesztő, szovjet disszidens, a „hatvanasok” mozgalmának egyik legkorábbi és legjelentősebb képviselője.

Élete

[szerkesztés]

Rzsiscsivben született tanári családban. 1936-ban a család Kijevbe költözött. 1937 és 1941 között a Truhanyiv-szigeten(wd) található kijevi 100. számú iskolában tanult.[2] 1943-ban az iskola leégett, amikor a német hadsereg felégette a falut.[3] Ezekre az eseményekre emlékezik A kijevi Velencében nőttem fel című verse.

Érettségi után a Kijevi Pedagógiai Intézet, majd a moszkvai Makszim Gorkij Irodalmi Intézet hallgatója volt, ahol 1956-ban végzett.[1][2] Ezt követően három verseskötete jelent meg: Prominnya zemli ([A föld sugarai], (1957), Vitrila ([Vitorlák], 1958) és Mandrivki szercja ([A szív vándorútjai], 1961). Versei, melynek témái a jóság, igazságosság, humanizmus, nagy népszerűségre tettek szert az ukrán olvasók körében.[4][5] Felolvasásokat tartott a Lesz Tanyuk(wd) vezette kijevi ifjúsági klubban, amely a „hatvanasok” tevékenységének egyik központja volt.[6]

1961-ben megkritizálták apolitikussága miatt. 1963-ban a Zorjanij intehral [Csillagintegrál] című nyomtatásra előkészített kötete nem került nyomdába, a Knyazsa hora című kötete szintén nem jelenhetett meg.[1][7] Hosszú éveken át tiltólistára került, és művei csak szamizdatként jutottak el az olvasókhoz.[5][6]

1965-ben aláírt egy tiltakozó levelet az ukrán értelmiségiek letartóztatása ellen. Jelen volt Mihajlo Oszadcsij(wd) és Miroszlava Zvaricsevszka(wd) tárgyalásán Lvivben. A Horiny fivérek(wd) tárgyalásán virágokat dobott a vádlottaknak. Ivan Draccsal(wd) együtt felszólította a lvivi írókat, hogy álljanak ki a letartóztatottak mellett. Erőfeszítései nem jártak sikerrel, de hatással voltak a korszak ukrán disszidenseire.[2]

1967-ben Omeljan Pricak(wd) ukrán-amerikai történész irodalmi Nobel-díjra jelölte Ivan Dracscsal és Pavlo Ticsinával(wd) megosztva.[8]

1968-ban leveleket írt a megrágalmazott Vjacseszlav Csornovil(wd) védelmében. Ezután Lina Kosztenko nevét több éven keresztül meg sem említették a szovjet sajtóban. Tudván, hogy műveit nem adják ki, a fióknak dolgozott.

1973-ban az Ukrán Kommunista Párt központi ideológiai bizottságábak titkára, Valentin Malancsuk feketelistára tette Kosztenkót. Csak 1977-ben, Malancsuk távozása után jelent meg Nad berehami vicsnoji riki [Az örök folyó partjainál] című kötete. 1979-ben az írószövetség elnökének közbenjárására lehetett kiadni Maruszja Csuraj című verses történelmi regényét, amelyért 1987-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Tarasz Sevcsenko Nemzeti Díjával(wd) tüntették ki. Az 1980-as években már több verseskötete jelent meg.[1][5][6]

1991-ben a csernobili 30 km-es zónába költözött, mondván, hogy erőt akar gyűjteni. Férjének 2000-ben bekövetkezett halála után hosszabb ideig szünetet tartott az írásban. ref name="7200729LK" /> 2005-ben az Ukrajna Hőse kitüntetéssel akarták elismerni, de az írónő nem volt hajlandó átvenni; az indoklása „Politikai bizsut nem viselek!” volt.[5]

2010-ben adták ki első regényét (Zapiszki ukrajinszkoho szamasedsoho), amelynek cselekménye a narancsos forradalom idejében játszódik. Noha a könyv az eladási listák élére került, a kritikusok rossz véleménnyel voltak róla.[5][9]

Munkássága

[szerkesztés]

Egyike volt az 1950-es évek végén és 1960-as években tevékenykedő „hatvanasok” mozgalom legkorábbi és legjelentősebb tagjainak. Költészete egyaránt tartalmaz lírai, intim verseket valamint a költő szerepével és felelősségével kapcsolatos verseket. Nyelvezete bonyolult, de nagy mértékben támaszkodik aforizmákra, köznyelvi kifejezésekre és szatirikus nyelvezetre; rendszerint kritikus az önkényuralommal szemben.[1]

„Tágas térségek után vágyom de sokkhatásuk nélkül
Füvek példáját tartom számon fölnövekedésük
S várok valami oly csodára mint a zene, amelyben nincsen móka
S egy szónak értelmére vágytam az örökkévalóra”

Lina Kosztenko: Szállongó négysorosok (ford. Kovács István)[10]

Neki tulajdonítják az ukrán nyelvű líra megújulását.[11] olyan költő, aki a 21. században is képes megszólítani a fiatal olvasókat.[9] Ivan Koselivec ukrán emigráns kutató szerint munkássága előzmények nélküli abban az értelemben, hogy elfordult a szocialista realizmustól.[7]

Maruszja Csuraj című verses regényét, melynek hőse egy énekes-költőnő a Bohdan Hmelnickij vezette lengyelellenes szabadságharc korából, illetve Beresztecsko című, a beresztecskói csatáról szólót – amelyeket a kommunista párt ideológusai művészileg nem teljes értékűeknek tartottak –, egyedülállónak tartják az ukrán irodalomban.[1][6]

Műveit lefordították többek között angol, lengyel, belorusz, észt, olasz, német, szlovák, francia és román nyelvre.[5][12] Magyar nyelven csak néhány verse jelent meg a Magyar Napló, illetve a kárpátaljai Új Hajtás folyóiratokban.[13][14]

Egy 2002-ben végzett közvéleménykutatás szerint a Lina Kosztenkót a 25. helyre sorolták a legkiemelkedőbb ukránok között.[15]

Díjai, kitüntetései, elismerései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e f g Ivan Koshelivets: Kostenko, Lina. www.encyclopediaofukraine.com (2009) (Hozzáférés: 2023. március 16.)
  2. ↑ a b c АННА ШЕСТАК: Ліна Костенко. Поетеса епохи. Ukrayinska Pravda, (2018. december 10.)
  3. ↑ Киянка Хорошунова в щоденнику 1943 року: Труханів острів, як і слобідку, спалено вщент. Його спалили німці ще 26 числа. Gordonua, (2017. október 2.)
  4. ↑ Maha László: Ukrajna története: Tankönyvszerű szöveggyűjtemény Ukrajna magyar tannyelvű iskoláinak 11. osztálya számára. 2015.  
  5. ↑ a b c d e f g h i j Imréné Koljadzsin Natália: Lina Kosztenko 90. születésnapja. blog.oik.hu. Országos Idegennyelvű Könyvtár (2023. március 14.) (Hozzáférés: 2023. március 16.)
  6. ↑ a b c d Olekszandr Hiszem, Olekszandr Martinyuk: Ukrajna története: Tankönyv a magyar oktatási nyelvű általános középfokú tanintézetek 11. osztálya számára. 2019. ISBN 978-617-09-5215-8  
  7. ↑ a b Michael M. Naydan – Lina Kostenko: Floating Flowers: The Poetry of Lina Kostenko. Ulbandus Review, I. évf. 1. sz. (1977) 138. o.
  8. ↑ Nominations 1967. www.nobelprize.org (2020) (Hozzáférés: 2023. március 16.)
  9. ↑ a b Vas Viktória: „Több olyan szerzőre lenne szükségünk, mint Zsadan” - Interjú Andrij Drozda irodalomtörténésszel. szlavtextus.blog.hu (2014. szeptember 15.) (Hozzáférés: 2023. március 16.)
  10. ↑ Lina Kosztenko: Szállongó négysorosok. Magyar Napló, XVIII. évf. 7. sz. (2006. július)
  11. ↑ Marta D. Olynyk: A Selected Bibliography of Works by and About Lina Kostenko. Nationalities Papers, VII. évf. 2. sz. (1979) 213. o.
  12. ↑ a b Lina Kostenko – poeta epocii în care trăim. lyberti.com (Hozzáférés: 2023. március 16.)
  13. ↑ Magyar országos közös katalógus. mokka.hu (Hozzáférés: 2023. március 16.)
  14. ↑ Dupka György: Magyar irodalmi élet és írásbeliség Kárpátalján: Kultúrtörténeti vázlat, az írástudókat adó táj kulturális jellegzetességei, kortárs írók, irodalmi életet generáló intézmények adattára. Ungvár–Budapest: Intermix. 2017. = Kárpátaljai magyar könyvek, 245. ISBN 978 963 9814 74 5  
  15. ↑ Felmérés: Tarasz Sevcsenko a legkiemelkedőbb ukrán személyiség, Zelenszkij és Bandera az élmezőnyben. karpataljalap.net (2022. október 19.) (Hozzáférés: 2023. március 16.)
  16. ↑ Poet Lina Kostenko Celebrates Her 88th Birthday. uatv.ua (2018. március 19.) (Hozzáférés: 2023. március 16.)
  17. ↑ Pane e quotidiano con Lina Kostenko (V Parte). quotidianodibari.it (Hozzáférés: 2023. március 16.)
  18. ↑ Honorary doctors of the University. lnu.edu.ua. Lviv National University (Hozzáférés: 2023. március 16.)
  19. ↑ Lina Kostenko received France’s highest award. The Odessa Journal, (2022. július 14.)
  20. ↑ Doctor Honoris Causa of Lesya Ukrainka Volyn National University. vnu.edu.ua (Hozzáférés: 2023. március 16.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lina Kostenko című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lina_Vaszilivna_Kosztenko&oldid=26585896”