Ugrás a tartalomhoz

Kurta baing

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Leucaspius delineatus szócikkből átirányítva)
Kurta baing
Rajz a halról
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Leuciscinae
Nem: Leucaspius
Heckel & Kner, 1858
Faj: L. delineatus
Tudományos név
Leucaspius delineatus
(Heckel, 1843)
Szinonimák
Szinonimák
  • Aspius ovsianka Czernay, 1851
  • Aspius owsianka Czernay, 1851
  • Cyprinus fischeri Valenciennes, 1844
  • Cyprinus pallasii Kessler, 1860
  • Leucaspius abruptus Heckel & Kner, 1858
  • Leucaspius delineatus caucasicus Berg, 1949
  • Leucaspius delineatus delineatus (Heckel, 1843)
  • Leucaspius delineatus dimorphus Gratzianov, 1907
  • Leucaspius delineatus dimorphus Ruzsky, 1914
  • Leucaspius relictus Warpachowski, 1889
  • Leuciscus pigmeus Platera, 1861
  • Owsianka czernayi Dybowski, 1862
  • Phoxinellus thracicus Battalgil, 1942
  • Squalius delineatus Heckel, 1843
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kurta baing témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kurta baing témájú médiaállományokat és Kurta baing témájú kategóriát.

A kurta baing (Leucaspius delineatus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

A Leucaspius halnem egyetlen faja.

Első leírója Johann Jakob Heckel, állítólag Lemberg halpiacán fedezte fel. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján.[1] Magyarországon védett és a természetvédelmi értéke: 10 000 forint.[2] Gazdasági jelentősége azonban nincs, Európában ma már ritkának számít.[3]

Előfordulása

[szerkesztés]

A kurta baing kisebb állóvizek, levezetőárkok, lassú folyású patakok lakója, amelyekben apró mérete miatt gyakran észrevétlen marad. Állományának nagysága ugyanabban a vízben is szélsőséges változásokat mutat. Egyik évről a másikra tömegessé válhat, majd esetleg hirtelen eltűnik. Megtalálható a Rajna és a Duna vízgyűjtő területétől egészen az Urálig és a Kaszpi-tengerig.[4][5][6]

Az előfordulását tekintve egyik legelterjedtebb édesvízi halfajnak tekinthető. Magyarországon 1897-ben Mocsáry Sándor fedezte fel a Sebes-Körösben.[7]

Hasonló fajok

[szerkesztés]

Több pontyféle ivadékával is könnyen összetéveszthető, mivel azok fiatal példányain az oldalvonaluk gyakran nem látszik végig. A legjobban hozzá hasonlító faj a szélhajtó küsz (Alburnus alburnus), melynek teste oldalról lapítottabb és anális úszójában 16-20 sugár van. A balin (Aspius aspius) száján lévő hasítéka enyhén fölfelé irányul és szájszöglete viszont a szeme alá ér. A garda (Pelecus cultratus) szája hasonló állású, de nagy mellúszója eléri a hasúszó tövét és oldalvonala teljes.[6]

Megjelenése

[szerkesztés]

A hal teste erősen nyújtott orsó alakú, oldalról enyhén lapított. Nagy, ezüstösen csillogó pikkelyei (44-48 egy hosszanti sorban) könnyen leválnak. Orra rövid és tompa, szájnyílása kicsi, felső állású, az alsó állkapocs hegyi része a felső állkapocs sekély mélyedésébe illik, de szájszeglete nem éri el a szem vonalát. Oldalvonala nem teljes, hiszen 7-12 pikkelyre terjed ki. Hátúszója 10-11, farok alatti úszója 14-20 sugarú; a has alsó segélye a has úszók és a farok alatti úszó között ék alakú. Garatfogai egy - vagy kétsorosak, 5-4. Kék színű, hosszanti csíkjai jól láthatóak a farok részén. Barnástól az olajzöldesig változik hátszíne, oldalai élénk ezüstös csillogásúak kék árnyalattal, has oldala átvált fehéresre. A legkisebb magyarországi pontyféle testhossza 6 centiméter, a nőstények elérhetik a 9 centimétert, mert valamivel nagyobbak a hímeknél.[4][6] 36-42 csigolyája van.

Életmódja

[szerkesztés]

Apró termetű rajhal, amely főként a parti részek sűrű növényzetében, a felszínhez közeli vízréteg lakója. Táplálékát csapatokba verődve gyűjti, állati és növényi eredetűeket is fogyaszt, azonban étrendjét leginkább plankton és repülő rovarok lárvái jelentik.[4][5]

Szaporodása

[szerkesztés]

Az időjárás viszontagságait jól tűri, a népi hagyomány szerint az iszapból is kikel.[3] Április és július között ívik. Körülbelül 1 milliméter átmérőjű ikráit a nőstény rövid tojócsövével kör alakú vagy spirális szalagban gyöngysorszerűen vízinövények szárára, levelére, vagy vízbe hullott levelekre, ágdarabokra ragasztja. Kisszámú 100-150 darab ikrát rak. Párosával ívó halfaj, a pontyfélék körében alacsony ikraszámát úgy ellensúlyozza, hogy az ivadék kikeléséig (9-12 nap) a hím őrzi azokat. Ilyenkor a fejével az ikrákat hordozó fűszálat, hínárt bökdösi, oxigéndús vizet hajtva az ikrákra. Egyévesen válik ivaréretté.[4][5][8]

Képek

[szerkesztés]

A képeken mutatják, hogy apró termetű rajhal továbbá azt is, hogy a partközeli vízréteg az otthona.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. szeptember 26.)
  2. Greenfo védett fajok. (Hozzáférés: 2009. október 26.)[halott link]
  3. a b kaloistvan.atw.hu. [2013. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 26.)
  4. a b c d Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
  5. a b c Baingok (Leucaspius Heck.). Brehm: Az állatok világa. (Hozzáférés: 2010. június 6.)
  6. a b c Kurta baing – Leucaspius delineatus (Heckel, 1873). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. szeptember 26.)
  7. A kurta baing Leucaspius delineatus. tomolyka.freeweb.hu. [2009. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 26.)
  8. Dr. Györe Károly: Kurta baing - Leucaspius delineatus Heckel, 1843. Magyarország természetesvízi halai. HAKI. [2014. április 29-i dátummal az baing eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 26.)

További információk

[szerkesztés]

Internetes leírások a kurta baingról

[szerkesztés]