Ugrás a tartalomhoz

Garda (halfaj)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Garda
Régi rajz a halról
Régi rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Leuciscinae
Nem: Pelecus
Agassiz, 1835
Faj: P. cultratus
Tudományos név
Pelecus cultratus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Clupea ziga Wulff, 1765
  • Cyprinus cultratus Linnaeus, 1758
  • Salmo microps Hardin, 1862
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Garda témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Garda témájú kategóriát.

A garda (Pelecus cultratus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj. Nemének egyetlen faja.

Egyéb elnevezései: sugár kardos (némely forrásokban egybeírva), balatoni hering, kardkeszeg, karda, szabóhal vagy vezérgarda.[1] Magyarországon a 2014-es „Év hala” választáson a három jelölt egyike volt.[2]

Előfordulása

[szerkesztés]
Garda a Tiszából

A garda álló és lassú folyású vizek lakója; szívesen tanyázik brakkvízben is. Közép-Európától a Kaszpi-tengerig megtalálható; az Aral-tóban is van állománya. Magyarországon a nagyobb folyókban és a Balatonban él, ahol régebben akár 50-300 tonnát is fogtak évente.

Balatoni halászatának a múltban komoly rituáléja alakult ki, a rajban járó halakat a halászok Tihany magaslatain figyelő őrszemek útmutatásai alapján igyekeztek bekeríteni és kifogni, ezért nevezték ott látott halnak.[3] Ennek emlékezetére Tihanyban a 2000-es évek eleje óta évről évre megrendezik a „Tihanyi Gardália” fesztivált,[4] hagyományőrző és gasztronómiai rendezvényként.[5][6] A 2010-es években az állományuk drasztikusan lecsökkent a Balatonban.[7]

Megjelenése

[szerkesztés]

A hal átlagos testhossza 25-35 centiméter, legfeljebb 60 centiméter. A legnehezebb lemért példány 2 kilogrammot nyomott. Szájrése meredeken felfelé irányul. 90-115 kicsi pikkelye van a hullámos oldalvonala mentén.

Életmódja

[szerkesztés]

Rajhal, amely napközben a fenék közelében tartózkodik, éjszaka a felszínre emelkedik.

Tápláléka planktonrákok, rovarlárvák és -bábok, repülő rovarok és apró halak. Legfeljebb 11 évig él.

Szaporodása

[szerkesztés]

Május-júliusban ívik, 3-4 évesen válik ivaréretté.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. http://mek.oszk.hu/03400/03408/html/2462.html
  2. Archivált másolat. [2013. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 20.)
  3. http://mek.oszk.hu/03100/03104/html/mhk2b03.htm
  4. Gardália Garda Fesztivál
  5. Garda fesztivál, 2013. [2013. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 20.)
  6. VII. Tihanyi Látott Hal Fesztivál (2008). [2013. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 20.)
  7. Várkonyi Levente; et al.: A balatoni garda (Pelecuscultratus, Linneaus, 1758) állomány összetétele és biológiai jellemzői. Halászati Kutatóintézet (HAKI), 2019

Források

[szerkesztés]