Leptictidium ginsburgi

Leptictidium ginsburgi
	Evolúciós időszak: Felső eocén
	Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Rend:	Leptictida;
Család:	Pseudorhyncocyonidae;
Nem:	Leptictidium; Tobien, 1962
Faj:	L. ginsburgi;
Tudományos név
	Leptictidium ginsburgi; Mathis, 1989
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Leptictidium ginsburgi témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Leptictidium ginsburgi témájú kategóriát.

A Leptictidium ginsburgi az emlősök (Mammalia) osztályának fosszilis Leptictida rendjébe, ezen belül a Pseudorhyncocyonidae családjába tartozó faj.

Tudnivalók

A Leptictidium ginsburgit 1989-ben Christian Mathis írta le először. Az állat, Léonard Ginsburgról kapta a nevét. Léonard Ginsburg francia paleontológus és a párizsi Muséum national d'histoire naturelle-nek segédigazgatója. Gazdag Leptictidium ginsburgi maradványt lelőhelyek vannak a következő franciaországi településeknél: Robiac, Le Bretou, Lavergne, La Bouffie, Les Clapiès, Malpérié és Perrière. Ezeken a helyeken felső eocéni rétegek vannak. A Leptictidium ginsburgi fogainak meziális felszíne nem fejlett, mint a többi Leptictidium-fajnál.^[2]

Jegyzetek

↑ McKenna, M. C, and S. K. Bell. Classification of Mammals Above the Species Level. Columbia University Press (1997). ISBN 023111012X
↑ Mathis, C. (1989. december 28.). „Quelques insectivores primitifs nouveaux de l'Eocène supérieur du sud de la France”. Bulletin du Muséum national d'histoire naturelle de Paris 11, 33–64. o.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[McK&B-1] McKenna, M. C, and S. K. Bell. Classification of Mammals Above the Species Level. Columbia University Press (1997). ISBN 023111012X

[Mathis-2] Mathis, C. (1989. december 28.). „Quelques insectivores primitifs nouveaux de l'Eocène supérieur du sud de la France”. Bulletin du Muséum national d'histoire naturelle de Paris 11, 33–64. o.

[1]

[2]