Lengyel Béla (kémikus, 1903–1990)

Lengyel Béla
Született	1903. július 16. Budapest
Elhunyt	1990. március 11. (86 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	kémikus vegyészmérnök egyetemi tudós/kutató
Tisztsége	egyetemi tanár
Kitüntetései	Kossuth-díj (1955)
Sírhelye	Farkasréti temető (8/1-1-96/97)
Sablon • Wikidata • Segítség

Ebesfalvi Lengyel Béla (Budapest, 1903. július 16. – Budapest, 1990. március 11.) Kossuth-díjas kémikus, vegyészmérnök, egyetemi tanár, szabadalmi ügyvivő, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Jelentős tudományos eredményeket ért el az üvegek fizikokémiai, azon belül elektrokémiai vizsgálata, valamint a szilíciumvegyületek reakciókinetikájának kutatása terén.

Lengyel Béla kémikus unokája. Megkülönböztetésükül a kémia szakirodalma gyakran hivatkozik rájuk id., illetve ifj. Lengyel Béla névalakokkal.

Életútja

A budapesti József Műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet, majd a Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként 1924-től a bécsi műegyetem hallgatója volt. Ott szerezte meg doktori oklevelét 1927-ben, egy évvel később, 1928-ban pedig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori képesítést. 1928-ban a fővárosi egyetem kémiai intézetében helyezkedett el tanársegédként. Később adjunktussá lépett elő, 1934-ben pedig magántanárrá habilitált a kémiai termodinamika tárgyköréből. 1936-ban otthagyta katedráját, és egészen 1950-ig szabadalmi bíróként, illetve szabadalmi ügyvivőként tevékenykedett.

1950-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem szervetlen kémiai tanszékén nyert egyetemi tanári kinevezést, s 1952–1973 közötti nyugdíjazásáig tanszékvezetőként irányította az itt folyó oktató- és kutatómunkát. 1952-től – tíz tanéven át – 1962-ig volt az egyetem tudományos rektorhelyettese. Egyetemi pályafutása mellett 1960-ban a Magyar Tudományos Akadémia keretein belül megszervezte a Szervetlen Kémiai Kutatócsoportot, s 1973-ig annak vezetője, azt követően pedig tudományos tanácsadója volt.

Munkássága

Fő kutatási területe az üvegek elektrokémiája, kémiai termodinamikája, az egyszerű és elegyüvegek vezetőképességének vizsgálata volt. Kísérletei eredményeként széles kémhatástartományban használható üvegelektródokat fejlesztett ki, ezen eredményeivel megteremtette a hazai üvegelektród-gyártás elméleti alapjait.

Jelentősek a szilíciumvegyületek, szilikonok és szilikátüvegek reakciókinetikájára irányuló vizsgálatai is. Többek között leírta a szilícium-tetraklorid és az alumínium-halogenidek közötti reakciómechanizmust, vizsgálta szerves polimerek (pl. dimetil-polisziloxán) egyensúlyi reakcióit és szervetlen polimerek általános kémiáját. Behatóan tanulmányozta a sziloxánkötésű vegyületek polimerizációjának és hidrolízisének kinetikáját.

1964–1977 között a Kémiai Közlemények alapító főszerkesztője, 1965–1976 között az Acta Chimica főszerkesztője volt. Egyetemi jegyzeteit és gyakorlati útmutatásait évtizedeken keresztül, 1999-ig újranyomták.

Társasági tagságai és elismerései

Tudományos eredményei elismeréseként 1961-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1967-ben rendes tagjává választották. 1964–1970 között a Magyar Tudományos Akadémia VII. Kémiai Tudományok Osztályának titkára, majd 1976-ig elnöke volt. 1981-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktorává avatták. 1964-ben az Európai Kulturális Társaság (Società Europea di cultura), 1967-ben az Osztrák Kémikusok Egyesületének (GÖCH) tiszteleti tagjává választották.

Az üveg elektromos vezetőképességének kísérleti és elméleti vizsgálatai elismeréseként, az ipari felhasználásra is alkalmas üvegelektród kidolgozásáért 1955-ben megkapta a Kossuth-díj második fokozatát. Kiemelkedő tudományos munkássága elismeréseként 1974-ben Akadémiai Aranyérmet vehetett át. Emellett díjazottja volt a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója elismerésnek (1953), a Munka Érdemrendnek (1960) és a Munka Érdemrend arany fokozatának (1970, 1973, 1982).

Főbb művei

• Világhódító ipari anyagok. Budapest: Természettudományi Társulat. 1939.  
• A szabadalom iparterjesztő jelentősége. Budapest: Pátria. 1942.  
• Általános és szervetlen kémia: Egyetemi tankönyv. Budapest: Tankönyvkiadó. 1954.   (Proszt Jánossal és Szarvas Pállal)
• Szervetlen kémiai gyakorlatok kémia-fizika szakos hallgatók számára. Budapest: ELTE TTK. 1959.  
• Általános és szervetlen kémiai praktikum. Budapest: Tankönyvkiadó. 1961.   (Csákvári Bélával és Kováts Zoltánnal)
• Általános kémia. Budapest: Tankönyvkiadó. 1965.  
• A szilikátüvegek elektromos tulajdonságai. Budapest: Akadémiai. 1966.   (Boksay Zoltánnal és Csákvári Bélával)

Források

• Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 240. o. ISBN 963-05-4420-2  
• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 8. o. ISBN 963-9257-07-9   [születési dátuma szept. 16.]
• Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 185. o. ISBN 963-547-414-8  
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 790–791. o.