Lehner Jenő
Lehner Jenő | |
Született | 1906. július 5.[1] Pozsony[1] |
Elhunyt | 1997. szeptember 13. (91 évesen)[2] Boston |
Beceneve | Jeno |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Országos Magyar Királyi Zeneművészeti Főiskola (–1925) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lehner Jenő témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Lehner Jenő (Pozsony, 1906. július 5.[3] – Boston,[4] 1997. szeptember 13.) magyar származású amerikai brácsaművész és tanár.
Életpályája
[szerkesztés]Lehner Gusztáv Adolf vasúti ellenőr és Fischer Gertrúd gyermekeként született pozsonyi evangélikus családban. 1913-tól autodidakta módon hegedült. Bartók Béla közbenjárásának köszönhetően a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol Mambriny Gyula, Hubay Jenő és Weiner Leó növendéke volt. 1925-ben tanulmányait félbehagyta; Jemnitz Sándor közreműködésével Bécsbe ment, ahol a zenetörténeti jelentőségű Kolisch Vonósnégyes brácsása lett; 1938-ig játszott itt. Az 1940-es években –Szergej Kuszevickij invitálására – szólóbrácsásként a Bostoni Szimfonikus Zenekarhoz szerződött, amelynek az 1980-as évekig tagja maradt.
Életének második felében az Egyesült Államok egyik meghatározó vonósnégyes- és kamarazene-pedagógusaként tevékenykedett: többek közt ő tanította be a Juilliard Vonósnégyesnek Bartók hat és Schoenberg négy kvartettjét. Tanított a Bostoni Konzervatóriumban és Tanglewoodban, valamint különféle kurzusokat vezetett európai országokban is. Oktatói munkáját utolsó hónapjaiig folytatta.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2020. november 14., PIM177901
- ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Születési bejegyzése a pozsonyi evangélikus keresztelési akv. 124/1906. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. szeptember 3.)
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
Források
[szerkesztés]- Muzsika 1998. január, 41. évfolyam, 1. szám, 49. oldal
- https://www.parlando.hu/2016/2016-3/2016-Kerek-3.pdf
További információk
[szerkesztés]- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8