Ugrás a tartalomhoz

Lapčan család

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lapčan család
Nemesi család
A címer a Haggenberg-kódexből.
A címer a Haggenberg-kódexből.
OrszágHorvát Királyság
Nemzetiséghorvát
Alapítva11. század
FőágLapčan
OldalágKarinjani
Rangzsupán, knyáz, gróf
A Wikimédia Commons tartalmaz Lapčan család témájú médiaállományokat.

A Lapčan (vagy Lapčinić) család egyike volt a Horvát Királyság azon tizenkét törzsi nemzetségének,[1] amelyet a Pacta conventa is említ. Székhelyük Lapac városában, az egykori Luka zsupánia területén volt, Dalmáciában. Nemesi jogaikat a 13. század második felétől a család jobbágyi koráig erősítették meg. A 14. században a családból leágazott a karinai ág, Karin székhellyel, amelynek neve idővel meghatározóbb lett, mint maga a Lapčan név. A család címerét a 15. században írják le, és a 17. század közepén egyesítik a Kurjaković család címerével, amelyet az osztrák-bajor Sinzendorf nemesi család használt.

Története

[szerkesztés]

A mai tudományos álláspont szerint a nemzetség az egykori Luka zsupánia területén lévő Lapacról származik, amelyhez a mai Likában fekvő Lapac városa és vára, a lapaci plébánia és Lapaci-mező is tartozik.[2][3] A vándorlegeltetésből és a mediterrán mezőgazdaságból adódó kettős gazdaság részeként a másik Lapac valószínűleg a nemzetség nyári birtoka volt.[4][5].

A rendelkezésre álló adatok szerint a család az első ismert tagja Vniha Lapčan (Vunycha, Vonycha, Vnicha, Vnyche de Lapuch),[6] aki feleségül vette Klauda horvát hercegnőt, Dmitar Zvonimir horvát király (1075–1089) lányát. Ezért a házasságért állítólag birtokokat kapott a dalmáciai Karinban.[7] Ezt a tényt ugyan csak a 14. században jegyezték fel, de úgy tekintik, hogy történelmi hitelessége van.[8][3] A nemzetség másik lehetséges korai őse Martin karini és lapčani zsupán, egyike a Pacta conventában említett tizenkét nemesnek, aki Kálmán magyar királlyal tárgyalt.[7] A régebbi történészek ezt a Martint, Martin Lapsanović-csal azonosították, akit állítólag 1105-ben Kálmán királytól megkapta a Cetinai zsupánságot.

A nemzetség első biztos említése csak a 12. század közepéből, 1166-ból való, amikor Stanče Petrovot és Berinja Črnotint tanúként jegyezték fel a zárai Szent Krševan-templom és Kamenjane település közötti perben Stanče nagyapja, Pripko öröksége, Kokićane falu miatt. 1183-ban a nemzetség tagjai építették fel a lapaci Keresztelő Szent János-templomot.[1] 1258-ban Hreljin fiai Bogdan és Stanislav, valamint Bogdoslav fiai Stipan és Radovan, Ladislav Gusić korbavai grófoknak nyújtott szolgálatukért megkapták az egykori Bužani zsupánia területén fekvő Gomiljane falut (ma Közép-Dél-Lika területén található). 1263-ban a lapaci nemeseket a királyi várnépek szabadságának megzavarásával vádolták, de az udvarnál a Rátót menbeli I. Roland szlavón bán megvédte őket lojalitásuk, határterületek rendezése és alacsony létszámuk miatt. Végül az ügy nemesi jogaiknak IV. Béla magyar király általi megerősítésével zárult. 1294-ben Stjepan fia Gruban eladott néhány Una melletti földet. A nemzetség tagjai Drežnik zsupánia környékén a Babonić család vazallusai voltak, itt utoljára 1292-ben említik őket.[3] 1322-ben I. Károly magyar király megerősítette az 1263-as királyi okmányt, és a nemzetséget képviselő Petar Giruzlovnak, Mihovil Heljinnek és Sztojkónak még több kiváltságot és jogot biztosított, amelyeket a későbbi királyok is megerősítettek.[1] [3] 1334-ben a Kurjaković család nemesei megerősítették a lapac-mezei Grabrovnik birtokában a Lapac nembeli Vuk Hemov, valamint Jurko és Hemin fivéreket. 1361-től a Kokićane falu körüli vitában szerepelnek tanúként a nemzetség tagjai, akik zárai polgároként itt és Butinci faluban vásároltak földeket.[3]

A 14. században a Lapčan családtagok és a Karinjani birtokok többnyire Luka zsupániában voltak, különösen Dobruća Vas, Mogorova Dubrava, Dolčani, Dragine, Lemeševo Hrašće és Karin,[1] valamint Draginići, Snojaci, Podnadin. (Dubčane, Vitorišćina, Butinci), Polači, Moklama, Tihlić, Jagodno, Meljača, Kačina Gorica, Podbrižane, Visočane, Murvica, Sonković, Topolje, Slano, Vukšić, Blato, Karli és Borlić településeken.[9] Néhányan Zára városába költöztek, és ottani polgárokká váltak. Feltételezik, hogy közeli rokonságban álltak a Kačić családdal, mert 1355-ben Podnadinban említik „Lapčić de genere Cachichorumot”. [7] Egyes családi ágak az Unamentére – az egykori Pset zsupánijába – költöztek, ahol az utolsó említésük 1447-ben, Bužaniban pedig 1490-ben pedig történt. Zára vidékén 1460-ban említik őket utoljára. Az Oszmán Birodalom hódítása során dalmáciai területeiket felhagyták.[3]

Vjekoslav Klaić szerint nemzetségből származó 15. századi családok a Baldačić, Boričević, Božilović, Čibudinić, Čulić, Grgurić, Hrvatin, Hvaoković, Karlović, Kenlić, Krčelić, Lapić, Livac, Lučimonjić, Mečar , Račečević, Ratković, Silić, Staničković, Starički, Strižić, Tulavčić, Utišenić és Vojslavić, akik Strižiće, Blizane, Brgud, Drihovo, Glavace, Dobričeviće falvakban, valamint Rmanj (Konuba), Konjšrovcane és Lapac városokban éltek. [3] A 16. század elejéig a gomiljanei Lapčanok leszármazottai Vasca közelében terjedtek el, és számos családra ágaztak szét, többek között a Dobrečić,[3] Jarić, Culić, Rošković, Budisavljević, Jandrij, Tunko, Kraljić, Krznarić, Mavar és Lučkov családokra melyeket 1501-ben és 1508-ban említenek.[10] A Lapčan családból származtak állítólag az Oršić és Utješinović nemesi családok is.[1][11]

A Karinjani-ág

[szerkesztés]

Az ág már a 11. században kialakulhatott, de csak a 14. század közepén különültek el egyértelműen.[7][12] 1350-ben egy Vránából származó dokumentum említi Disoje fiát, Ivant, Grgur fiát Jakovot és Mrdeša fia Stjepant, akik mind Karinból származtak.[3] Egy évvel később a horvát nemesség podbrižanei gyűlésén említik Našman királyi tisztviselőt,[13] a karini Jurislav fia Petruš fiát, akinek draginići birtokait a Draginić nemesi családból származó Franjo Draginić kapta, és helyette Novak bribiri gróftól dobruča vasi birtokokat kapott.[9][14] Petruš leszármazottait Petruševićnek vagy Petriševićnek is nevezték.[15]

1360-ban I. Lajos magyar király oklevele teljes mértékben megerősítette a karini birtokaiban a Lapčan családot, amelyet Erzsébet királyné előtt Našman, Slovinja fia Jurislav, Marin fia Radoslav, Matija fia Ivan, Ivan fia Radoslav és Grgur fia Mladen képviseltek. Jogaikat azzal igazolták, hogy a birtokokat Zvonimir király Vniha Lapčannak adományozta, akinek ők „igazi örökösei és utódai”.[9] Ezt követően ez az ág elvált, és „Karinjani”-nak nevezték magukat, amelynek szó szerint jelentése „Kariniak”, latinul lejegyezve pedig: „de genere Carinorum”, (további latin alakjai: „de genere Charin”, „de genere Chorin”, „de genere Quirinorum”, „de Quirino”, „generacio Karinorum”, „generatio Quirinich”, „generatio nobilium Karinani”).[1] E nemesek közvetlen leszármazottai a történeti forrásokban követhetők, és a 14. és 15. században több családba ágaztak le, köztük a Našmanić,[16] a Bumbić, Borinić, Korlatović, Slavutinić,[17] Stipković, Dražetić, Božičković, Oplanović,[9] Markovic,[18] Zuvelic, [19][20] Mrdesic,[21] Marinic és Matijasevic,[22] és esetleg a Dujmović és Matanić családokba.[9][17]

Petruš fia Juraj fia Vladiha 1379 és 1416 között, amikor elhunyt, [23] kiemelkedő személyisége volt a családnak, háza volt Zárában, Karin és Zára vidékén birtokai voltak, Podgrađében pedig nemesi táblabíróként szolgált. [24]] Pavao Korlat 1433-ban Luka zsupánia nemes esküdt bírája volt. 1444-ben Tihlić képviselői, Ivan Marinović, Mihovil Korlatović, Nikola Dražetić és Ratko Božičković Zárába mentek, hogy megrendeljék a Szent Máté-templom építését, amely a 17. századtól Szent Miklós szerb ortodox templom lett.[9][25] Velük volt rokon Juraj Korlatović, aki 1499-ben a likai Mogorović nemzetség knyáza volt. 1505-ben Tihlićben és másutt vásárolt földeket, 1512-ben a Bužani zsupánia zsupánja volt, felépítette Korlat várkastélyát és 1513-ban megvásárolta az oporovaci várkastélyt. Ez utóbbi várral tulajdonviszonyba került a Daruvár melletti Bijela Szent Margit-kolostorával.[9][26] Kiemelkedő szerepet játszott az Oszmán Birodalom csapatai elleni harcban, beleértve a Petar Kružićnak nyújtott segítségét Klissza 1527-es török ostrománál,[27] és részt vett Szapolyai János megkoronázásán. A Korlatović-ág a 16. században telepedett le véglegesen Zárában.[9] Birtokaik voltak Karinban, Nadinban, Kelet-Korbavában és Pounjében.[7] Utoljára ezen a néven Zára vidékén 1498-ban, Cetinában pedig 1510-ben említik őket.[7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e f Hrvatska enciklopedija
  2. ↑ Majnarić 27. o.
  3. ↑ a b c d e f g h i Biografski leksikon
  4. ↑ Majnarić 37. o.
  5. ↑ Magaš2 14. o.
  6. ↑ Majnarić 29. o.
  7. ↑ a b c d e f Hrvatska enciklopedija2
  8. ↑ Majnarić 29-31. o.
  9. ↑ a b c d e f g h Biografski leksikon2
  10. ↑ Pavičić2 66. o.
  11. ↑ Hrvatska enciklopedija3
  12. ↑ Marjanić 35-36. o.
  13. ↑ Marjanić 34-35. o.
  14. ↑ Jakšić2 109. o.
  15. ↑ Marjanić 41. o.
  16. ↑ Marjanić 40. o.
  17. ↑ a b Marjanić 47. o.
  18. ↑ Marjanić 10-11. o.
  19. ↑ Marjanić 10-11, 251. o.
  20. ↑ Marjanić 48. o.
  21. ↑ Marjanić 237. o.
  22. ↑ Marjanić 50. o.
  23. ↑ Marjanić 43. o.
  24. ↑ Marjanić 41-44. o.
  25. ↑ Petricioli 113-124. o.
  26. ↑ Janeš 196. o.
  27. ↑ Jurković 157. o.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Biografski leksikon: Ivan Majnarić - Hrvatski biografski leksikon: Lapčani. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (2013) (Hozzáférés: 2021. november 28.)
  • ↑ Biografski leksikon2: Ivan Majnarić - Hrvatski biografski leksikon: Karinjani. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (2013) (Hozzáférés: 2021. november 28.)
  • ↑ Hrvatska enciklopedija: Hrvatska enciklopedija: Lapčani. www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2021. november 28.)
  • ↑ Hrvatska enciklopedija2: Hrvatska enciklopedija: Karinjani. www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2021. november 28.)
  • ↑ Hrvatska enciklopedija3: Hrvatska enciklopedija: Oršići. www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2021. november 28.)
  • ↑ Pavičić2: Stjepan Pavičić: Seobe i naselja u Lici. Zbornik za narodni život i običaje Južnih Slavena - Yugoslav Academy of Sciences and Arts, 41. sz. (1962)
  • ↑ Petricioli: Ivo Petricioli: Spomenici romaničke i gotičke arhitekture u benkovačkom kraju - Benkovački kraj kroz vjekove: Zbornik I. (hely nélkül): Oour Novinsko-izdavačka djelatnost. 1987. ISBN 86-7377-010-6  

További információk

[szerkesztés]
  • Mladen Ančić: Gradu kmeti ili iobagiones castri kao element društvene strukture Hrvatskoga Kraljevstva. Miscellanea Hadriatica et Mediterranea, VI. évf. 1. sz. (2019)
  • Branimir Gušić: Prilog etnogenezi nekih starohrvatskih rodova. Radovi, 16–17. sz. (1969)
  • Vjekoslav Klaić: Povijest Hrvata, Knjiga Prva. Zagreb: Nakladni zavod Matice hrvatske. 1985. ISBN 9788640100519  
  • Držislav Švob: Pripis Supetarskog kartulara o izboru starohrvatskog kralja i popis onodobnih banova. Historijski zbornik, IX. évf. 1/4. sz. (1956)
  • Ferdo Šišić: Povijest Hrvata, Pregled povijesti hrvatskog naroda 600.-1526, prvi dio. Split: (kiadó nélkül). 2004. ISBN 953-214-197-9  

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lapčan_család&oldid=27372500”