Lampérth Géza
| Lampérth Géza | |
 | |
| Vasárnapi Ujság 1906. 10. l. | |
| Élete | |
| Született | 1873. október 23. Mencshely |
| Elhunyt | 1934. november 18. (61 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Házastársa | alsócsernátoni Csíky Anna |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers, próza |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lampérth Géza témájú médiaállományokat. | |
Lampérth Géza (Mencshely, 1873. október 23. – Budapest, Ferencváros, 1934. november 18.)[1] költő, író, színpadi szerző. Az Országos Levéltár tisztviselője, a Petőfi Társaság főtitkára.[2]
Életpályája
[szerkesztés]Lampérth Sándor és Kiss Eszter fiaként született. Középiskolai tanulmányait a pápai reformátusoknál végezte, majd a budapesti egyetemen jogot hallgatott. A pápai iskola önképzőkörében négy éven át ő nyerte el a költői pályadíjakat. A bonyhádi Perczel családnál egy évig nevelősködött; azután a fővárosba ment. 1898-tól 1922-ig az Országos Levéltárban tisztviselőként dolgozott.
Az első verse negyedik osztályos diák korában jelent meg Tihanyi álnév alatt a Vasárnapi Ujságban (1890), amelynek attól kezdve munkatársa volt. Sokat írt a Pápai Lapokba és egy évig mint főmunkatárs szerkesztette a Pápai Független Hírlapot. Később szinte az összes számottevő fővárosi szépirodalmi lapnak dolgozott. Tárcákat írt a Budapesti Hírlapba és a Magyar Újságba, történelmi rajzokat és elbeszéléseket a Magyar Leányokba, rendszeres krónikákat a Politikai Ujdonságokba.
1905-től a Petőfi Társaság tagja, majd 1926-tól főtitkára volt. Részt vett a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaság munkájában is.[3] Halálát tüdőgyulladás okozta. Felesége Csiky Anna volt.
Nemzeti szellemű, hagyományos stílusú költő volt. A nagyváros rajongóival szemben a falu világát dicsőítette. Idealizált szellemben szólt a magyarság ezeréves múltjáról; különösen a kurucvilág, a negyvennyolcas idők és a trianoni megalázás emlékein merengett el. Két drámájával akadémiai pályadíjat nyert. Az ifjúság számára több elbeszélő munkát adott ki.
Díjai, elismerései
[szerkesztés]Költői pályáját a Petőfi Társaság 1927-ben a Petőfi nagydíjjal tüntette ki.
Művei
[szerkesztés]
- Első könyvem Hazafias és egyéb költemények. Budapest, 1897 (Beöthy Zsolt előszavával.)
- Megjöttek a huszárok Idillikus színmű dalokkal, 1 felvonásban. Budapest, 1898 (Bemutatója a budai Nyári Színkörben.)
- Elmult időkből Történelmi rajzok és elbeszélések. Budapest, 1899
- Pacsirtaszó Versek. Budapest, 1901
- Három pápai diák Regény. Budapest, 1902
- Három pápai diák balatoni utazása Regény. Budapest, 1902
- Veér Judit rózsája Történeti színmű. Nemzeti Színház, 1905
- A boldogság vándora és egyéb kuruc történetek Versek. Budapest, 1909
- A kompánia rózsája Novellák. Budapest, 1912
- Beszélgetés a házasságról Novellák. Budapest, 1912
- A glóriás Rákóczi Versek. Budapest, 1914
- Az én rózsáim Novellák. Budapest, 1914
- A magyar katona ezer éven át Budapest, 1916
- A szent kürt Versek. Budapest, 1920
- Régi magyar levelesláda Budapest, 1923
- A gárda virága Regény. Budapest, 1925
- Pannonia tündére Versek. Budapest, 1926
- Csendes ünnep Versek. Budapest, 1928
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. IX. ker. állami halotti akv. 2931/1934. folyószáma alatt.
- ↑ Lampérth Géza gyászjelentése
- ↑ Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900.
- Pintér Jenő A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 8. kötet: A költészet / Hagyományőrző költők c. fejezet (Arcanum Kiadó)
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
