Ugrás a tartalomhoz

Lakhatatlan Föld – Élet a felmelegedés után

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lakhatatlan Föld (Élet a felmelegedés után)
SzerzőDavid Wallace-Wells
Eredeti címThe Uninhabitable Earth: Life After Warming
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelvangol
Témaklímakatasztrófa
Műfajismereterjesztő irodalom
Kiadás
KiadóTim Duggan Books
Kiadás dátuma2019
Oldalak száma310
ISBN978-0-525-57670-9
SablonWikidataSegítség

A Lakhatatlan Föld – Élet a felmelegedés után (eredeti angol cím: The Uninhabitable Earth: Life After Warming) David Wallace-Wells könyve, 2019-ben jelent meg a Tim Duggan Books kiadónál New Yorkban.[1][2]

David Wallace-Wells

A könyv előzménye

[szerkesztés]

David Wallace-Wells amerikai újságíró 2017-ben jelentetett meg egy cikket a New York Magazine-ban, mely nagy sikert aratott. A folyóirat történetében ezt a cikket olvasta el a legnagyobb számú olvasó. A cikk címe magyarul: A klímaváltozás miatt mikor lesz a Föld túl meleg az ember számára?

A cikk első két bekezdése tükrözi a szerző üzenetét: „Egy biztos: a helyzet sokkal rosszabb annál, mintsem gondolnánk. Ha a globális felmelegedéssel kapcsolatos aggodalmainkat a tengerszint emelkedésétől való félelmünk uralja, akkor csak a felszínét látjuk annak, hogy milyen borzalmak lehetségesek, még a jelenleg tizenévesek életében is. De a globális felmelegedésről alkotott képünket annyira uralják a megemelkedő tengerek, a tengervíz alá kerülő városok, hogy más, sokkal közelebbi veszélyeket nem érzékelünk. Az óceánok vízszintjének emelkedése rossz, sőt, nagyon rossz, de a tengerpartról való elmenekülés nem lesz elég. Valójában, ha az emberek milliárdjainak életmódjában nem következik be jelentős változás, a Föld egyes részei valószínűleg már az évszázad végére szinte lakhatatlanná, más részei pedig rettenetesen barátságtalanná válnak.“[3]

A mű tartalma röviden

[szerkesztés]

A szerző ebben a műben összefoglalja a szakirodalom megállapításait a várható hatások szempontjából: „Azt mutatja be, hogyan hat a felmelegedés az életünkre ezen a bolygón.”[4] A szerző óriási mennyiségű kutatási anyag feldolgozása alapján mutatja be a kibontakozó klímakatasztrófát.

Első rész: Lavinák

[szerkesztés]

A szerző megállapítja: „Rosszabb, sokkal rosszabb, mint gondolnánk. Az, hogy a klímaváltozás lassan megy végbe, egy tündérmese; talán éppoly kártékony, mint az a másik, mely szerint nem is létezik.”[5]

David Wallace-Wells az alábbi sokkoló tényekre mutat rá. (A releváns irodalom az első fejezet 30-34. lábjegyzetében található meg. A szerző állításai, mint mindig, visszakereshető, publikált kutatási eredmények.)

  • Jelenleg százszor gyorsabban engedjük a légkörbe a szén-dioxidot, mint bármikor az emberi történelem során az iparosodás kezdete előtt.
  • Noha a 2016-os párizsi éghajlatvédelmi egyezmény célként tűzte ki, hogy a globális felmelegedés ne haladja meg a két fokot, egyetlen iparosodott ország sem jár közelében sem annak, hogy teljesítse a Párizsban tett vállalásait.
  • Kétfokos (jelenleg ez a legjobb eshetőség) melegedésnél megindul a jégsapkák összeomlása, 400 millióan fognak vízhiánytól szenvedni, az Egyenlítő környéki nagyvárosok lakhatatlanná válnak, és még az északabbra lévő szélességeken is ezrekkel végeznek majd a hőhullámok.
  • Három fokos melegedésnél Dél-Európában permanenssé válik az aszály, Közép-Amerikában átlagosan tizenkilenc, a karibi térségben huszonegy hónappal tartanak tovább az aszályos időszakok. Észak-Afrikában ugyanez a szám hatvan hónap lesz – öt év.
  • Négy fokos melegedés esetében szinte minden évben globális élelmiszerválság várható. A folyók áradása által okozott károk Bangladesben a harmincszorosukra, Indiában a hússzorosukra, az Egyesült Királyságban akár hatvanszorosukra is emelkedhetnek. Egyes területeken hat, a klímára visszavezethető természeti katasztrófa is lecsaphat egy időben, az összes kár pedig globálisan a 600 billió dollárt is meghaladhatja ̶ ez csaknem kétszerese a ma világon lévő összes vagyonnak. A konfliktusok és háborúk száma akár meg is kétszereződhet.
  • A fosszilis tüzelőanyagok égetésével a légkörbe került szén-dioxid több mint felét az elmúlt három évtizedben bocsátottuk ki.[6]

Második rész: A káosz alkotóelemei

[szerkesztés]

Hőhalál

[szerkesztés]
  • „2016-ban aláírták a párizsi egyezményt[7] – amely két fokban határozta meg a maximálisan megengedhető felmelegedést, és egybehívta a világ nemzeteit ennek elérése érdekében. (…) Egyetlen nagyobb nemzet sem akadt, amelyik arrafelé tartott volna, hogy teljesítse, amit a párizsi egyezményben vállalt.”[8]
  • „Valószínűtlen, hogy a melegedés 2100-ig eléri az öt-hat fokot. Az IPCC, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület mintegy négyfokos felmelegedést jósol addigra, amennyiben a széngázkibocsátás üteme megmarad a jelenlegi szinten. Az amerikai nyugaton tizenhatszor akkora területet perzselnének fel az erő- és bozóttüzek, mint ma, és a városok százait öntené el a víz.”[9]
  • „1980 óta világszerte ötvenszeresére nőtt a veszélyes hőhullámok száma, és további növekedés várható.”[10]

Éhezés

[szerkesztés]
  • „Az elmúlt évtizedekben elért haladás ellenére sem éhezés nélküli világban élünk. Messze nem: a legtöbb becslés világszerte 800 millióra teszi az alultáplált emberek számát, akik közül mintegy 100 millióan a klímacsapások miatt éheznek.”[11]
  • „Az éghajlatok és növények nem egyformák, de az alapélelmiszerként termesztett gabonákra alapvetően vonatkoztatható az a szabály, hogy minden egyes fok felmelegedés 10 százalékkal csökkenti a terméshozamot.”[12]
  • „Ha a bolygó öt fokot melegszik a század végére, amikor az előrejelzések szerint ötven százalékkal több embert kell majd táplálni, ugyanakkor ötven százalékkal kevesebb gabona is áll majd rendelkezésre ehhez.”[12]
  • „A széngázkibocsátás mintegy harmadáért már most is az élelmiszeripar felel. A Greenpeace úgy becsüli, hogy a veszélyes klímaváltozás elkerülése érdekében a világnak 2050-ig a felére kellene csökkentenie a hús és tejfogyasztását; minden, amit arról tudunk, hogy mi történik egy országban, amelyik meggazdagszik, arra utal, hogy ez szinte lehetetlen lesz.”[13]

Tengerszint emelkedése

[szerkesztés]
  • „Ha vissza is fogjuk a széngázkibocsátást, a század végéig, akkor is legalább másfél, de akár két és félméteres tengerszint-emelkedéssel számolhatunk. De még egy radikális mértékű csökkentés esetén is elképzelhető 2100-ig kétméteres emelkedés.”[14]
  • „Az, hogy sokan úgy érzik, már megszokták a drámaian megemelkedett óceánok nem is olyan távolinak tűnő gondolatát, éppolyan elkeserítő, mintha az elkerülhetetlen atomháború gondolatába nyugodtuk volna bele.”[14]
  • „Még nem beszéltünk a szárazföld belsejében történő áradásokról, amikor a folyók öntenek ki a rendkívüli mértékű esőzés vagy a tengerekről érkező vihardagály miatt. 1995 és 2017 között ezek az áradások világszerte 2,3 milliárd embert érintettek, és 157 ezer áldozatot szedtek.”[15]

Tűzvészek

[szerkesztés]
  • „Mi vár ránk? Még több tűzvész, amelyek még nagyobb területeket perzselnek fel. Az elmúlt ötven év során az Egyesült Államok nyugati részén már így is két hónaposra tolódott ki a tűzszezon; a tíz legtöbb feljegyzett tüzet hozó évből kilenc 2000 óta volt. Globálisan csupán 1979 óta mintegy 20 százalékkal lett hosszabb a tűzszezon, és az amerikai tüzek kétszer akkora területet égetnek fel, mint csak nemrég, 1970-ben. 2050-re ez a terület megduplázódik, sőt az Államok egyes részein ötszörösére nőhet.”[16]
  • „Világszerte minden évben 260-600 ezer ember hal meg az erdőtüzek füstjétől, és még az USA keleti partján is voltak olyanok, akik kimutathatóan a kanadai tüzek füstje miatt kerültek kórházba.”[17]

A természeti katasztrófákból „időjárás” lett

[szerkesztés]
  • „Az emberek régen azért nézték az időjárást, hogy megjósolják a jövőt; hamarosan a múlt bosszúját fogjuk látni a haragjában. Egy négy fokkal melegebb Föld ökoszisztémájában úgy fognak nyüzsögni a természeti katasztrófák, hogy azokat hívjuk majd ’időjárásnak’.”[18]

Ivóvízhiány

[szerkesztés]
  • „A következő három évtizedben a világ élelmiszerrendszereinek vízszükséglete 50, a városoké és az iparé 50-70, az energiaellátásé pedig 85 százalékkal megnő majd. Márpedig a megaaszályokkal beköszöntő klímaváltozás azzal fenyeget, hogy a készletek csökkenni fognak.”[19]
  • „Becslések szerint legalább négy milliárd ember él olyan helyen, ahol évente legalább egy hónapig vízhiányra lehet számítani – ez a világ népességének mintegy kétharmada.”[20]

Haldokló óceánok

[szerkesztés]
  • „Az elmúlt ötven évben világszerte megduplázódott az oxigént nem tartalmazó óceánvíz mennyisége, és már több mint négyszáz holt övezetről tudunk; az oxigénmentes zónák összterülete több millió négyzetkilométerrel, nagyjából egy európányival növekedett, és tengerpart városok százai állnak bűzlő, oxigénszegény víz mellett.”[21]

Lélegezhetetlen levegő

[szerkesztés]
  • „A fejlődő világban a városok 98 százalékának levegője a WHO által meghatározott biztonsági küszöbön felül szennyezett.”[22]
  • „Különösen riasztó egy egészen új – vagy legalábbis újonnan felfedezett szennyezési forma, a mikróműanyag.”[23]

Betegségek

[szerkesztés]
  • „Olyan betegségek várakoznak a sarki jégbe fagyva, amelyek évmilliók óta nem keringtek a levegőben – némelyikük olyan régen nem, hogy az ember még nem is találkozhatott vele. Ez azt jelenti, hogy ha ezek a történelem előtti kórok kiszabadulnak a jég fogságából az immunrendszerünknek fogalma sem lesz, hogy mit kezdjen velük.”[24]
  • „Az epidemiológusokat azonban az ősi betegségeknél sokkal jobban aggasztja az, hogy a ma létező kórokozók terjednek el új területeken, esetleg alakulnak át a felmelegedés miatt.”[25]

Összeomló gazdaság

[szerkesztés]
  • „A már most aránylag meleg országokban minden Celsius-fok felemelegedés átlagosan egy százalékponttal csökkenti a gazdasági növekedést.”[26][27]

Klímakonfliktusok

[szerkesztés]
  • „Az elmúlt évtizedben a kutatóknak számszerűsíteni is sikerült néhány nem kézenfekvő összefüggést a klímaváltozás és az erőszak között: minden fél fok melegedéssel, állítják, fél fokkal nő a fegyveres konfliktusok esélye.”[28]

”Rendszerek”

[szerkesztés]
  • „A szenvedés világában az önmagát kutató elme rendszerezni vágyik, és a most kialakulóban lévő klímatudomány egyik legérdekesebb területe annak vizsgálata, hogy milyen nyomot hagy a pszichénkben a globális felmelegedés.”[29]

Harmadik rész: Klímakaleidoszkóp

[szerkesztés]

A harmadik rész az éghajlatváltozás kulturális, társadalmi, gazdasági vetületeit elemzi.

Történetek

[szerkesztés]

„A filmvásznon és a képernyőn mindenütt ott a klímapusztulás, nincs hová fókuszálni, mintha úgy próbálnánk megszabadulni a klímaváltozás miatti szorongásunktól, hogy eljátsszuk az általunk tervezett és irányított változatát – talán abban a reményben, hogy a világvége megmarad fantáziának”[30]

Az emberek szeretik, amikor a könyvek, filmek és más szórakoztatóipari formák az apokalipszissel foglalkoznak, de ezek a történetek gyakran azt az elképzelést erősítik, hogy az emberiség kevés felkészüléssel vagy erőfeszítéssel túlélheti vagy leküzdheti az éghajlati válság kihívását, holott ez nincs így.

Kríziskapitalizmus

[szerkesztés]

A szerző szerint a kapitalizmus erői azzal reagálnak a válságra, hogy „több teret, hatalmat és autonómiát követelnek a tőkének”.[31] A szerző Puerto Rico helyzetét írja le egy hatalmas hurrikán pusztítása után.

A technológia egyháza

[szerkesztés]

A könyv nem fogadja el azt a nézetet, mely szerint „a klímaváltozás már meg is oldódott, abban az értelemben, hogy megoldás mindenképp meg fog születni a technológia fejlődésének sebessége miatt.”[32]

Köztudott, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiafajták mennyisége világszerte növekszik, de közel sem elég gyorsan. Márpedig az általunk elégetett fosszilis tüzelőanyagok teljes mennyisége számít, és ezekből minden évben egyre többet égetünk el.[33]

David Wallace-Wells szerint a zöldenergia agyonajnározott forradalma sem segít, hiszen a piac nem úgy reagált ezekre a fejlesztésekre, hogy „kivonta a forgalomból a ’piszkos’ energiaforrásokat, és tisztákkal helyettesítette őket. (...) Nyolcvan százalékkal több szenet égetünk el ma, mint 2000-ben.”[34]

A fogyasztás politikája

[szerkesztés]

David Wallace-Wells megállapítja, hogy a környezettudatos fogyasztás önmagában nem elégséges válasz a klímaválságra, nem váltja ki a politikai döntéseket, hiszen „politikai meggyőződésünktől és fogyasztási szokásainktól szinte teljesen függetlenül, minél gazdagabbak vagyunk, annál nagyobb a karbonlábnyomunk.”[35]

A haladás utáni történelem

[szerkesztés]

A szerző kifejti, hogy a klímaválság következtében megrendült a haladásba vetett hit: „Ha azonban a felmelegedés eléri a három, négy, öt fokot, a világot olyan méretű szenvedés fogja megrázni (…), hogy annak lakói nehezen tudják majd a közelmúltat haladásként (…) értelmezni.”[36]

Etika a világ végén

[szerkesztés]

„A civilizáció összeomlásáról vagy a világvégéről szóló jóslatokat évtizedek, ha nem évszázadok óta gyakorlatilag az elmebaj bizonyítékának tartjuk.[37] Ennek ellenére, fejti ki a szerző, a klímaválság nyomán világvége jóslatok terjednek. Ebben a részben ezeket a jóslatokat elemzi a szerző.

Negyedik rész: Az antropikus elv

[szerkesztés]

Az antropikus elv azt állítja, hogy a megfigyelhető világegyetem csak azért megfigyelhető, mert rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek lehetővé teszik a megfigyelő számára az életet. A szerző szerint az emberiség tudatos döntésétől függ, hogy sikerül-e elkerülni a teljes pusztulásához vezető klímakatasztrófát.

Magyar kiadás

[szerkesztés]
  • Lakhatatlan föld. Élet a felmelegedés után; ford. Torma Péter; Animus, Bp., 2020

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. David Wallace-Wells: The Uninhabitable Earth: Life After Warming, Tim Duggan Books, New York, 2019
  2. David Wallace-Wells: Lakhatatlan Föld, élet a felmelegedés után, Animus Kiadó, Budapest, 2020
  3. When Will Climate Change Make the Earth Too Hot For Humans? (nymag.com)
  4. David Wallace-Wells: Lakhatatlan Föld, élet a felmelegedés után, Animus Kiadó, Budapest, 2020, 18. o.
  5. David Wallace-Wells: Lakhatatlan Föld, élet a felmelegedés után, Animus Kiadó, Budapest, 2020, 11. o.
  6. A szerző azt nem említi, hogy 1990 és 2018 között a világ lakossága 5,3 milliárdról 7,8 milliárdra emelkedett, az egy főre jutó GDP-je pedig közel háromszorosára nőtt. https://www.macrotrends.net/countries/WLD/world/gdp-gross-domestic-product
  7. részleteiről lásd: Bíró Dávid A Globális felmelegedés politikatörténete, Budapest, MEK, 2015, https://mek.oszk.hu/13800/13890/
  8. David Wallace-Wells: i. m. 49-50. o.
  9. David Wallace-Wells: i. m., 45-46- o.
  10. David Wallace-Wells: i. m., 45-46. o.
  11. David Wallace-Wells: i. m., 60. o.
  12. a b David Wallace-Wells: i. m., 54. o.
  13. David Wallace-Wells: i. m., 59. o.
  14. a b David Wallace-Wells: i. m., 63. o.
  15. David Wallace-Wells: i. m., 65-66. o.
  16. David Wallace-Wells: i. m., 75. o.
  17. David Wallace-Wells: i. m., 76. o.
  18. David Wallace-Wells: i. m., 79. o.
  19. David Wallace-Wells: i. m., 91. o.
  20. David Wallace-Wells: i. m., 91. o
  21. David Wallace-Wells: i. m., 95. o.
  22. David Wallace-Wells: i. m., 103. o.
  23. David Wallace-Wells: i. m., 102. o.
  24. David Wallace-Wells: i. m., 106. o.
  25. David Wallace-Wells: i. m., 107. o.
  26. David Wallace-Wells: i. m., 113. o.
  27. Burke, M., Hsiang, S. & Miguel, E. Global non-linear effect of temperature on economic production. Nature 527, 235–239 (2015). https://doi.org/10.1038/nature15725
  28. David Wallace-Wells: i. m., 120. o.
  29. David Wallace-Wells: i. m., 130. o.
  30. David Wallace-Wells: i. m., 137. o.
  31. David Wallace-Wells: i. m., 155. o.
  32. David Wallace-Wells: i. m., 163. o.
  33. https://ourworldindata.org/energy-mix
  34. David Wallace-Wells: i. m., 169. o.
  35. David Wallace-Wells: i. m., 178. o.
  36. David Wallace-Wells: i. m., 191 o.
  37. David Wallace-Wells: i. m., 195. o.