Ugrás a tartalomhoz

Ladányi Szeréna

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ladányi Szeréna
Férjével, Buchinger Manóval
Férjével, Buchinger Manóval
SzületettLusztig Szeréna
1884. február 7.[1]
Jászladány[1]
Elhunyt1940. április 17. (56 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
HázastársaBuchinger Manó (1910–1940)
Foglalkozása
  • tanár
  • politikai aktivista
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1906)
SírhelyeFarkasréti temető
SablonWikidataSegítség

Ladányi Szeréna, 1903-ig Lusztig Szeréna[2] (Jászladány, 1884. február 7.Budapest, 1940. április 17.) pedagógus, a szociáldemokrata nőmozgalom egyik megalapítója és vezetője. Ladányi Ármin ügyvéd húga, Buchinger Manó szociáldemokrata politikus felesége.

Élete

[szerkesztés]

Lusztig László (1854–1941) és Lampel Cecília (1860–1942) gyermekeként született zsidó családban. Miután 1906-ban végzett a Budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán, a fővárosban helyezkedett el tanítóként. 1905-től vett részt a munkásmozgalomban. Az első világháború alatt a Gyáli úti polgári iskolában tanított, illetve szervezője volt a dohánygyári és háztartási munkásnők mozgalmainak. Tagja és egyik alapítója volt a szociáldemokrata Országos Nőszervező Bizottságnak, majd a Budapesti Nőbizottságnak, amelynek elnöki tisztségére 1912-től több alkalommal megválasztották. 1914. március 8-án a nemzetközi nőnap első szónoka volt Magyarországon. 1918. január 1-jétől a Magyarországi Szociáldemokrata Párt főtitkárság egyik vezetője lett. 1918 őszétől az Országos Oktatási Reformbizottságban és az Országos Ismeretterjesztő Bizottságban működött. A Tanácsköztársaság bukása után elbocsátották tanári állásából. 1920 és 1929 között férjével Bécsben élt emigrációban. Hazatérése után ismét bekapcsolódott az MSZDP munkájába, részt vett a pártoktatásban, a nőmozgalomban és a gyermekbarát-mozgalomban. Megalakulásától szerkesztője és cikkírója volt a Nőmunkás című lapnak, 1929-től A nő és otthona című rovatot szerkesztette. Cikkei jelentek meg többek között a Szocializmusban.

Először a Kozma utcai izraelita temetőben helyezték nyugalomra,[3] majd a Farkasréti temetőben újratemették.[4]

Művei

[szerkesztés]
  • Munkásnőkről munkásnőknek (Budapest, 1917)
  • Az új idők és a háziasszonyok (Budapest, 1932)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2021. szeptember 2.)
  2. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 6359/1903. Forrás: MNL-OL 30799. mikrofilm 426. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1903. év 29. oldal 19. sor
  3. Eltemettük Buchinger Manóné elvtársat”, Népszava, 1940. április 20., 5. oldal (Hozzáférés: 2022. november 29.) 
  4. Buchinger Manó és felesége sírkőavatása”, Népszava, 1963. október 27., 6. oldal (Hozzáférés: 2020. november 28.) (magyar nyelvű) 

Források

[szerkesztés]