Ladányi Ármin
| Ladányi Ármin | |
| Született | Lusztig Ármin 1881. május 4.[1] Jászladány[1] |
| Elhunyt | 1973. szeptember 17. (92 évesen)[1][2] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Fóti Sára (h. 1912–1973) |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (23. parcella, 3. sor, 31. sírhely) |
Ladányi Ármin, születési és 1898-ig használt nevén Lusztig Ármin[3] (Jászladány, 1881. május 4. – Budapest, 1973. szeptember 17.) magyar ügyvéd, lapszerkesztő. Ladányi Szeréna (1884–1940) pedagógus bátyja.
Életpályája
[szerkesztés]Lusztig László (1854–1941) és Lampel Cecília (1860–1942) gyermekeként született zsidó családban. Középiskolai tanulmányait a VII. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban végezte, majd a Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának hallgatója lett. 1897-ben az MSZDP tagja lett. Ügyvédjelölt Eötvös Károly irodájában. 1900-ban közreműködött az MSZDP és a Népszava jogi tanácsának és az Ügyvédek Országos Egyesületének megalapításában. 1903-ban részt vett a Nőmunkás Egyesület létrehozásában és a nőmunkások első országos értekezletének összehívásában. 1905-től ügyvéd volt Budapesten. 1905-ben megalapította és szerkesztette a Nőmunkás című lapot, elindította és szerkesztette az Ifjúmunkás című lapot. 1910-ben szorgalmazta a Munkás Termelő- és Fogyasztási Szövetkezet megalapítását. 1916-ban Czóbel Ernővel létrehozta a Városi Alkalmazottak Szakszervezetét (VAOSZ), melynek 1917-től elnöke volt. A Tanácsköztársaság bukása után (1919) baloldali magatartása miatt 1920-ban Bécsbe emigrált. 1934-ben kiutasították Ausztriából, hazatért és Budapesten folytatta ügyvédi működését. Az 1944. évi kényszerszünet után 1945-től ismét ügyvédként dolgozott. 1945–1949 között budapesti törvényhatósági bizottsági tag volt. 1946–1948 között a Magyar Jog szerkesztője volt. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták s 12 évi börtönre ítélték, 1955-ben rehabilitálták. 1965-ig, nyugdíjazásáig ügyvédi működését munkaközösségben folytatta.
A Községi Munkás című lap alapítója és szerkesztője volt. Főként a munkások érdekvédelmét, a kommunisták ellen indított bűnügyekben a védői tisztet látta el. Újjászervezte a Szabadság Munkásképző Egyesületet. A Budapesti Ügyvédi Tanács, majd a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke volt. Alapító elnöke volt a Magyar Jogászok Szabad Szakszervezetének.
Felesége Fóti Sára (1888–1981)[4] volt. Fiuk Ladányi Tamás (1914–1940), lányaik Ladányi Veronika és dr. Ladányi Anna.
Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található.[5]
Művei
[szerkesztés]- Magyar Jog magánjogi és eljárásjogi döntvénytára (Budapest, 1948)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Magyar életrajzi lexikon. Magyar életrajzi lexikon . Akadémiai Kiadó, 1967 (Hozzáférés: 2021. szeptember 21.)
- ↑ FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2022. november 29.)
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 83917/1898. Forrás: MNL-OL 30799. mikrofilm 397. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1898. év 91. oldal 24. sor
- ↑ „Ladányi Árminné gyászjelentése”, Magyar Nemzet, 1981. december 24. (Hozzáférés: 2022. november 29.)
- ↑ Familysearch.org
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1947)
További információk
[szerkesztés]- Gadanecz Béla: Landler Jenő, a védőügyvéd (válogatott dokumentumok, Budapest, 1975)
- Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Budapest, Szerző, 2005.
- Berényi Zsuzsanna Ágnes: Szabadkőműves Páholyok Budapesten. Budapest, Heraldika Kiadó, 2006.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Gergely Ernő: Az Országos Munkásjogvédő Iroda története. Budapest, Országos Ügyvédi Tanács és a Budapesti Ügyvédi Kamara, 1985.
- Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiadás. Budapest, 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
- Révai új lexikona XIII. (L–Mag). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-613-0
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8
