La Clairon
| La Clairon | |
.jpg) | |
| Született | Claire-Josèphe Léris 1723. január 25.[1][2][3][4] Condé-sur-l’Escaut |
| Elhunyt | 1803. január 29. (80 évesen)[1][2][3] former 10th arrondissement of Paris[5] |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | francia |
| Élettársa |
|
| Foglalkozása | színházi színész |
| Tisztsége | a Comédie-Française állandó tagja (1743. október – ) |
| Sírhelye | Père-Lachaise temető (1837. augusztus 29. – , 20)[6] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz La Clairon témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
La Clairon, vagy Mademoiselle Clairon, valódi nevén Claire Josèphe Hippolyte Leris (Condé-sur-l’Escaut, 1723. január 25. – Párizs, 1803. január 29.) francia színésznő. Elsősorban arról ismert, hogy új játékstílust alakított ki, amelyben érzelmileg összekapcsolta a színészt az általa játszott alakkal, ahelyett hogy ragaszkodott volna a szereplők korábbi merev, hagyományos ábrázolásához.[7]
Pályafutása
[szerkesztés]1736-ban, 12 évesen lépett először színpadra a Comédie Italienne előadásán, ahol egy kis szerepet játszott Pierre de Marivaux L'Île des esclaves című darabjában.[7] Több vidéken töltött év után tért vissza Párizsba. Nehezen sikerült meghívást szereznie a Comédie-Française-hez, de amikor végre sikerült, a Phaedra címszerepét választotta, és valódi győzelmet aratott. Az ennél a színháznál eltöltött huszonkét év során, ahol a dicsőséget meg kellett osztania riválisával, Marie Dumesnillel, számos klasszikus tragédiai alakot játszott Voltaire, Jean-François Marmontel, Bernard-Joseph Saurin, de Belloy és más szerzők darabjaiban.
1766-ban visszavonult, és színészeket tanított. Károly Sándor anspachi őrgróf szeretője volt, akivel tizenhét évet töltött, majd a forradalom alatt és után Párizsban élt.[8]
Emlékiratai
[szerkesztés]Mémoires d'Hippolyte Clairon című, emlékiratai (1798) számos saját gondolatot tartalmaznak a játékstílusokról és egyéb színházi dolgokról, például sminkelésről és jelmezekről. Emlékirataiban kifejtette véleményét egy új játékstílusról, amelyben a színész saját érzelmeit és tapasztalatait használja fel annak érdekében, hogy tartós hatást gyakoroljon a nézőkre. Különösen ellenezte azt a gyakorlatot, hogy a színész pontosan ugyanúgy játssza el a szerepeket, mint elődei, mivel úgy vélte, hogy ez merev, érdektelen mintákhoz vezetne, amely ismerős lenne a nézők számára. Emlékiratai betekintést nyújtanak Mademoiselle Clairon színpadon kívüli társadalmi életébe is.[9][10]
Emlékezete
[szerkesztés].jpg)
Luise Mühlbach Négy nap egy színésznő életéből: Mademoiselle Clairon című regényében örökítette meg alakját. Szerepel George Sand Rudolsdtadt grófné[11] valamint Dániel Anna Toll és trónus[12] című műveiben. Ő a főhőse Gáspár Margit Az állam én vagyok című vígjátékának.[13]
1898-ban Condé-sur-l’Escaut-ban emlékművet állítottak fel tiszteletére.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Archives de Paris
- ↑ Jules Moiroux: Le cimetière du Père-Lachaise (francia nyelven), 1908
- ↑ a b Clairon, Mademoiselle | Chambers Biographical Dictionary - Credo Reference. search.credoreference.com . (Hozzáférés: 2022. április 27.)
- ↑ Mademoiselle Clairon. www.comedie-francaise.fr (Hozzáférés: 2022. november 9.)
- ↑ Mémoires de Mlle Dumesnil, en réponse aux mémoires d'Hippolyte Clairon. Paris: Ponthieu. 1823.
- ↑ Mademoiselle Clairon: Memoirs of Hyppolite Clairon, the Celebrated French Actress: With Reflections Upon the Dramatic Art, Written by Herself; Volume 1. 1800.
- ↑ George Sand: Rudolstadt grófné.
- ↑ Dániel Anna: Toll és trónus. Budapest: Móra. 1989. ISBN 963 11 6576 0
- ↑ Gábor István: Hervétől Gáspár Margitig: A Fővárosi Operettszínház évadjáról. Színház, (1976. október)
Források
[szerkesztés]Clairon, La. In Encyclopædia Britannica. Vol. 6. Ed. Hugh Chisholm. (hely nélkül): Cambridge University Press. 1911. 418. o.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a La Clairon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Vajna Károly: A „kiátkozottak” és Clairon kisasszony. Vasárnapi Ujság, LXVII. évf. 23. sz. (1920. december 5.) 272–274. o.
- Jeffrey S. Ravel: Actress to Activist: Mlle Clairon in the Public Sphere of the 1760s. Theatre Survey, XXXV. évf. 1. sz. (1994. május) 73–86. o.