Ugrás a tartalomhoz

Lê Đức Anh

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lê Đức Anh
SzületettLê Văn Giác
1920. december 1.[1][2][3]
Thừa Thiên-Huế
Elhunyt2019. április 22. (98 évesen)[4][3]
Hanoi[4]
Állampolgárságavietnámi
Foglalkozása
Tisztsége
  • a vietnámi néphadsereg vezérkari főnöke (1986. december 1. – 1987. február 1.)
  • védelmi miniszter (1987. február 16. – 1992. augusztus 10.)
  • Vietnám elnöke (1992. szeptember 22. – 1997. szeptember 24.)
Kitüntetései
  • Gold Star Order
  • Order of Hồ Chí Minh
  • Feat Order
Halál okaagyi érkatasztrófa

Lê Đức Anh aláírása
Lê Đức Anh aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Lê Đức Anh témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lê Đức Anh (angol átírásban: Le Duc Anh; Bình Trị hiện, ma: Thừa Thiên-Huế tartomány, 1920. december 1.Hanoi, 2019. április 22.) vietnámi katonatiszt, tábornok, hadügyminiszter, az ország államfője 1992 és 1997 között.

Élete

[szerkesztés]

Egyszerű sorú családból származott, 17 éves korában egy konzervgyárban dolgozott, amikor csatlakozott a francia gyarmatosítók ellen harcoló gerillákhoz, a későbbi Việt Minhhez. 1938-ban lépett be az Indokínai Kommunista Pártba (későbbi – mai – nevén: Vietnámi Kommunista Párt). Hivatásos katonai pályafutása csak 1945 után kezdődött – addigra egy balesetben elveszítette egyik szemét –, elméleti képzést pártiskolákban, katonai szakképzést a Szovjetunióban kapott. Vezetője volt a Nemzeti Front Dél-Vietnám Felszabadításáért (közismert nevén: vietkong) Dél-Vietnám területén harcoló alakulatainak, s ő volt a helyettes parancsnoka annak a hadműveletnek, mellyel 1975-ben kiszorították az amerikai csapatokat Saigonból. Ő volt a parancsnoka a kambodzsai–vietnámi háború során a szomszédos országba behatoló, és a Vörös Khmerek rendszerét megbuktató vietnámi és kambodzsai csapatoknak, illetve a Kambodzsában állomásozó alakulatok parancsnokaként az országban is maradt 1981-ig.[5]

1976 óta tagja a VKP központi bizottságának, 1982 óta pedig a 13 tagú politikai bizottságnak is.[5] 1987 február 16-án egy jelentős kormányátalakítás keretében Văn Tiến Dũng korábbi nemzetvédelmi miniszter helyett Lêt nevezték ki a tárca élére.[6] Már miniszterként szorgalmazta az 1979-ben mélyponton lévő kínai–vietnámi kapcsolatok normalizálását, s e célból 1991-ben Kínába utazott, ahol tárgyalásokat folytatott kínai vezetőkkel. A sajtóban már ekkor a VKP második legfontosabb embereként emlegették.[7]

1992 augusztusában miniszteri pozíciójából felmentették (utóda Đoàn Khuê lett), szeptember 10-én pedig - Võ Chí Côngot váltva - a Quốc hội (vietnámi nemzetgyűlés) az ország államelnöki pozíciójába választotta. A külföldön kevéssé ismert, amolyan szürke eminenciásnak tartott állami vezetőt alapvetően konzervatívnak tartották, ugyanakkor az elsősorban jelképes, illetve reprezentatív pozíciónak tartott államelnökség jelentőségét növelni kívánta azzal, hogy a Võ Văn Kiệt miniszterelnök által elindított gazdasági és politikai nyitását ellensúlyozni akarta.[5] Ezt bizonyos szempontból valóban sikerült is elérnie, mert Võ Chí Công reformjai megtorpantak, ugyanakkor az a szándéka, hogy a miniszterelnököt a pozíciójából elmozdítsa, nem teljesült. A még nála is konzervatívabbnak tartott Đỗ Mười pártfőtitkárhoz képest Lê tulajdonképpen a mérleg nyelvének szerepét töltötte be a kommunista pártvezető és a reformer kormányfő között.

Lê Đức Anh folytatta a Kína-barát politizálást azzal, hogy 1992-ben, már mint államelnök fogadta Li Penget - akkor másfél évtized után történt ilyen magas szintű eszmecsere az országok között. A megbeszéléseken ugyan nem sikerült a vitatott hovatartozású Spratly-szigetekről döntésre jutni, de az a tény, hogy mindkét fél a békés megegyezést hangoztatta, a korábbi fagyos helyzet olvadására utalt.[8] egy évvel később a vietnámi államelnök látogatott Kínába, amit utóbb a két ország kapcsolatai helyreállásának dátumaként tartanak számon.[9] Lê Đức Anh elnöksége idején áldozott le be a kommunista világnak a Szovjetunió szétesésével, ám az általa csak Gorbacsov-fóbiának nevezett változásoknak mereven ellenállt. Az ország politikai berendezkedése nem változott, de a gazdasági fejlődés tovább folytatódott.[10]

Lê Đức Anh még pozíciója betöltése idején agyvérzést kapott, és orvosai nem is fűztek nagy reményt állapota javulásához, de csak igen nehezen mondott le: erre 1997 őszéig kellett várni: szeptember 24-én váltotta államelnöki posztján Trần Đức Lương. Lemondását, és vietnám politikai életéből való hátrahúzódását követően még két évtizedig élt: 2019 tavaszán hunyt el.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Top-ranking General: If we frighten, we will lose sovereignty (vietnámi nyelven), 2011. június 14. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
  2. Brockhaus (német nyelven)
  3. a b Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b https://bnews.vn/nguyen-chu-tich-nuoc-le-duc-anh-tu-tran/120276.html
  5. a b c Zsigovits Edit: Le Duc Anh Vietnam új elnöke. Magyar Nemzet, LV. évf. 226. sz. (1992. szeptember 24.) 2. o.
  6. Nemzetközi eseménynaptár. Nemzetközi Szemle, XXXI. évf. 4. sz. (1987. április 1.) 94. o.
  7. Olvad a jég? Kurír, II. évf. 147. sz. (1991. július 30.) 2. o.
  8. Türelem békét terem. Pesti Hírlap, I. évf. 249. sz. (1992. december 3.) 2. o.
  9. Csoma Mózes: Vietnam: a nagyok árnyékában. História, 4. sz. (2002) 11. o.
  10. Zsigovits Edit: Keresztúton a változó Vietnam. Magyar Nemzet, LIX. évf. 278. sz. (1996. november 28.) 2. o.