Lászy Vilmos
| Lászy Vilmos | |
 | |
| Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1930) | |
| Született | 1838[1] Tállya[2] |
| Elhunyt | 1891. július 13. (52-53 évesen) Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Németvölgyi temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lászy Vilmos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lászy Vilmos, Lászy Vilmos József, névváltozatok: Lászi, Lásszy (Tállya, 1838. május vagy június ? – Budapest, 1891. július 13.[3]) színész, rendező, művezető, színigazgató, fordító.
Pályafutása[szerkesztés]
Lászy János és Kosusko Julianna fia.[4] 1857. május 1-jén lépett fel először Pázmán Mihálynál. Kassán sok évet töltött; Győrött 1858–60-ban és 1871–75-ben szerepelt; 1862-től 1870 áprilisáig Latabár Endrénél játszott. Az 1870-es években mint igazgató működött a vidéken, Győrben 1875-ig és Kassán 1875-tól 1878-ig. 1878-tól Mándokynál szerepelt Debrecenben, majd Takácsnál (1879) és Miklósynál (1880). 1880 októberétől újra mint színigazgató működött, előbb Kecskeméten (1880), ezután Eger, Ungvár, Beregszász, Miskolc (1881), végül Eger és Sátoraljaújhely (1882) voltak állomásai. 1883 augusztusában nyugalomba vonult; ezután színművésznő neje Kövessy Etelka ápolta és gyermekeit nevelte. Meghalt 1891. július 13-án Budapesten, és a budai németvölgyi temetőbe kísérték színésztársai, ahol végső kívánsága szerint a sírnál Németh János és Kiss Mihály, a budai színkör tagjai elénekelték a «kalapom szememre vágom» kettőst és Lukácsy Sándor a színészegyesület alelnöke tartott fölötte búcsúbeszédet.
Győri igazgatósága idején nyaranta Komáromban időztek, s ekkor Ószőnyben római kori leleteket gyűjtött. Ezek egy részét a győri múzeumnak ajándékoza a többi a maga gyűjteményét gyarapította.[5]
Színművei, melyeket fordított és magyar színre alkalmazott[szerkesztés]
Kassai előadatásuk szerint:
- Langer, Elsikkasztott és ime megkerült, vígjáték 1 felvonásban. Bemutató: 1863. február 6.
- Berle Alajos, A mostani czipész-inasok, népszínmű 3 felvonásban, zenéjét szerezte: Stenzel Ferenc. Bemutató: 1865. november 5.
- Megerle J., Az asperni kém, népies színmű 3 szakaszban (először november 12.)
- Fels R. és Schmitzer A., Az utolsó zsidó vagy a polgári házasság, korszerű jellemrajz 5 szak. (1868. november 15.)
- Friedrich Kaiser: Uj Jeruzsálem, korszerű jellemrajz 3 szak., zenéje Milöckertől (november 29.)
- Berg O. F., A plébános szakácsnéja, legujabb életkép 4 szak., zenéje Brandtól (először 1868. december 5.)
- Georg Friedrich Belly: Herkules vagy a két igazgató, bohózat 1 felvonásban. (1869. február 8.)
- Bittner, Egy könnyelmű leány, életkép 3 szak., zenéje Hopp g. (február 21.)
- Karl von Holtei: A gyöngysor, színmű 2 szak., zenéje Müller Adolftól (április 22.)
- Girardin és Delacour, Reggel négy órakor, vígjáték 1 felvonásban. (1877. április 1.)
Benkő még két színművét említi: Asperni kém és Farsangi fánk c.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2023. augusztus 28.)
- ↑ Gyászjelentése, OSZK, Pannon Digitális Egyesített Archívum
- ↑ Keresztelési bejegyzése, Tállya r.k., 1838. A forrás rossz állapota és a hibás digitalizálás miatt bejegyzés hónapja és napja olvashatatlan.
- ↑ 1876 Abauj-Kassai Közlöny 5/27, 2-3 (július 6.); 29, 2-3 (július 20.)
Források[szerkesztés]
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903.
További információk[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. III. kötet (Komló-kert – Püspöki Imre). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. [1930].
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8
