Ugrás a tartalomhoz

L’Huillier István

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(L'Huillier István szócikkből átirányítva)
L’Huillier István
Született1865. január 25.[1]
Komáromcsehi
Elhunyt1931. február 4. (66 évesen)[1]
Kassa
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz L’Huillier István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

L’Huillier István (Csehi, 1865. január 25.Kassa, 1931. február 4.) kertész.

Élete

[szerkesztés]

A rákospalota-istvántelki kertészeti iskolában tanult, majd a legnevesebb budapesti műkertészeknél segédként dolgozott: Dengler Antal, Szelnár József majd Seyderhelm Ernő nagy hírű budapesti virágkereskedő és dísznövénykertészetekbe szerződött. Később Nádasdladány „messze földön híres főúri kertészetében találjuk, ahol három évet töltött s ahol nagy ambícióval foglalkozott dendrologiával és gyümölcsészettel.”[2]

Katonaéveit Bécsben töltötte, s itt engedélyt kapott, hogy huzamosabb időt a schönbrunni kertészetben töltsön, tapasztalatot szerezzen.

Hazatérve az istvántelki kertészeti szakiskolában alkertészként dolgozott, majd a Margit-sziget gondozását ellátó kertészetbe került. 1891-ben állami főkertésszé minősítették, s ekkor kezdte meg működését a tordai Magyar királyi állami faiskola és magtermelő telepen. 1893-ban Fuchs Emil mellett ő nyújtotta be terveit a Kiskunfélegyházán létesítendő Petőfi-kert parkosítására.[3]

1896-ban ifjabb Pecz Ármin és Ilsemann Keresztély mellett a millenniumi kertészeti kiállítás egyik főrendezője és a zsűri tagja volt. 1896 őszétől előbb a debreceni, majd a kassai gazdasági tanintézetnél a kertészet előadója. 1902-ben a kassai javítóintézet gyakorlókertjének és parkjának kialakítását az ő tervei szerint végezték el.[4] 1905-től a Magyaróvári Gazdasági Akadémia tanára. 1906-ban Rázsó Imre javaslatával a Természettudományi Társulat tagjai közé lépett. Részt vett 1907-ben a győri állatvásártér rendezési pályázatának bíráló bizottságában.[5] 1910-ben Magyaróváron kísérletet folytatott a báró Fechtig-féle "Pulvazuró" nevezetű, peronoszpóra elleni szőlőporozószerrel, melynek tapasztalatairól a Mezőgazdák Szövetkezete által kiadott füzetben számolt be (1911).[6]

1913-ban visszatért a közben akadémiai szintre emelt kassai tanintézethez, s az itteni kert és szőlőtelep főkertésze és a kertészeti tárgyak előadója volt. Innen ment nyugdíjba 1919-ben, és Kassán kereskedelmi kertészetet létesített.

1915. július 26-án megkapta a Vörös Kereszt II. oszt. tiszteletjelvényét.[7]

Burgonyatermesztésben nagy sikereket ért el, gazdászok tanulmányozták módszereit a magyaróvári akadémián, és a szaklapokban is sűrűn írt az egészséges vetőmagburgonya kezeléséről, a burgonyabetegségekről. Szakértelmét igénybe vették, 1912. február 12-én előadást tartott a Burgonyatermesztő gazdák országrészi értekezletén, melyet a burgonyalevél-sodrosodás elleni védekezési módok megvitatása céljából az OMGE hívott össze Pozsonyban.[8] 1908-ban a baromfitenyésztés kérdéseivel is foglalkozott, előadásokat tartott és kiállításokon is felkérték a zsűri tagjának.

Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület alapító tagja (1904), 1910-től választmányi tag. 1902-től a kassai Felső-magyarországi Kertészek Egyesületének alelnöke és igazgatója.[9] Az 1928-ban létrejött Okleveles Kertészek Országos Egyesületének tagja.

Kertészeti szakelőadásokat is tartott többek között az OMGE szervezésében, „intelligens gazdák részére”.

„Ő volt a legelső kertész, aki a gazdasági akadémiáknál katedráról hirdette a kertészet ismereteit.”[2]

Több mint félszáz tanulmányt, cikket és közleményt írt a kertészeti tárgyú lapokba. A Mezőgazda, a Kertészeti Lapok, A Kert, a Gyümölcskertész munkatársa, állandó vagy alkalmi cikkírója volt, a Köztelek lapnak 1917-től[10] kertészeti rovatvezetője is. (Néhol használt írói álneve: L’ és L’H. I)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Művei

[szerkesztés]
  • Konyhakerti magvak termelése (Erdélyi Gazdasági Egylet, Kolozsvár, 1894.; 3. kiadás 1899; 4. kiadás, 1901; 5. kiadás: Budapest, 1905)
  • A káposztafélék termesztése (Erdélyi Gazdasági Egylet, Kolozsvár, 1904)
  • A konyhakert (Budapest, 1910)
  • Buday Barna (szerk.) Mezőgazdasági útmutató. I. kötet. Növénytermelési kérdések. (Társszerző). /Köztelek olcsó könyvtára/. Budapest, 1918.

Források

[szerkesztés]