Ugrás a tartalomhoz

Hermann Kusmanek von Burgneustädten

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kuzmanek szócikkből átirányítva)
Hermann Kusmanek
Hermann Kusmanek gyalogsági tábornok (G.d.I), „Przemyśl védelmezője”
Hermann Kusmanek gyalogsági tábornok (G.d.I), „Przemyśl védelmezője”
Beceneve„Przemyśl oroszlánja”
Született1860. szeptember 16.
Osztrák-Magyar Monarchia Nagyszeben, Osztrák–Magyar Monarchia,
Meghalt1934. augusztus 7. (73 évesen)
Ausztria Bécs, Ausztria
SírhelyWiener Zentralfriedhof
Állampolgárságaosztrák
NemzetiségeAusztria Osztrák
FegyvernemCsászári és Királyi Hadsereg (gyalogság)
Rendfokozatavezérezredes
EgységePrzemyśl védőserege
CsatáiElső világháború:
Przemyśl ostroma
KitüntetéseiVaskorona-rend
Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztje
IskoláiTheresianum Katonai Akadémia
A Wikimédia Commons tartalmaz Hermann Kusmanek témájú médiaállományokat.

Hermann Kusmanek von Burgneustädten (magyarosan Kuzmanek Hermann) (Nagyszeben, Osztrák–Magyar Monarchia, 1860. szeptember 16.Bécs, Ausztria, 1934. augusztus 7.) Osztrák katona, vezérezredes, az első világháborúban Przemyśl két ostroma alatt az erődítmény parancsnoka.

Élete és katonai pályája

[szerkesztés]

1876–1879 között a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémiára járt, majd 1882–1884 a bécsi Vezérkari Akadémiára (Kriegsschule). 1888-ban vezérkari századossá, 1894-ben őrnaggyá, 1895-ben alezredessé, 1903-ban ezredessé, 1906-ban vezérőrnaggyá, 1910-ben altábornaggyá lépették elő. 1913-ban Ferenc József császár nemességet adott neki. A bécsújhelyi várban töltött iskolai éveinek tiszteletére a von Burgneustädten előnevet kérte és kapta. Címerébe Bécsújhely város címerének elemeit is felvette.

Az első világháború és Przemyśl ostromai

[szerkesztés]

Miután Galícián át betörtek az orosz erők, a megmaradt osztrák-magyar csapatok visszavonultak Przemyśl erődítményrendszerébe. Kusmaneknek az volt a feladata, hogy tartsa fel az orosz erőket, és biztosítsa az osztrák-magyar csapatok biztonságos visszavonulását. Kusmanek körülbelül 120 000 emberrel rendelkezett az ostrom elején. Az erődítményt kétszer ostromolták meg. Az első ostrom kezdete 1914. szeptember 17-ére tehető, miután a parancsnok nem fogadta el a megadást jelentő kapitulációs okmányt. Csak két erődítményt sikerült az oroszoknak irtózatos erőfeszítések árán elfoglalniuk az első rohamban, a második rohamban pedig csak a lövészárkokig tudtak jutni, de hatalmas veszteségeik voltak. Az eredménytelenség miatt 1914. október 10-én véget ért az első ostrom. 1914. november 1-jén Kusmaneket gyalogsági tábornokká léptették elő.

Hermann von Kusmanek, vezérőrnagyi rangban (1910 előtt)

Ezután utánpótlás jutott az erőd számára, de a kívánt mértékben nem tudták idejében feltölteni Przemyśl készleteit, ugyanis a második ostrom november elején megkezdődött. Most nem indítottak rohamokat az oroszok, hanem körülvették az erődítményt és így elvágták azt az utánpótlástól. A tél közeledtével egyre gyorsabban fogyott az élelem, és csökkentek a fejadagok. Kényszerből le kellett, hogy öljék az összes lovat. A nélkülözés miatt végül a következő év márciusában kitörést kíséreltek meg, de az kudarcba fulladt. Válaszul az oroszok rohamot indítottak, amit nagy áldozatok árán, de végül sikerült a vár védőknek visszaverni. Végül a nyomasztó körülmények miatt, Kusmanek egyetértésével az erődöt a védők megsemmisítették, ez után pedig az életben maradottak megadták magukat. A vár elvesztésével a hadsereg morálja súlyosan lelankadt és a veszteségeket is nehéz volt kihevernie a hadseregnek, aminek ehhez igen sok időre volt szüksége.

Élete további szakasza és halála

[szerkesztés]

Az ostrom után sokan nevezték „Przemyśl oroszlánjának”, de a vereség miatt sok kritika is érte. 1918-ban, amikor az orosz kapituláció miatt minden osztrák–magyar hadifoglyot szabadon engedtek, Kusmanek tábornok is hazatért. 1918. február 18-án kitüntették az osztrák Vaskorona-rend 1. fokozatával, majd március 1-jén vezérezredessé léptették elő (1917. május 15-i visszaható hatállyal).

Ezután azonban már nem kapott jelentősebb szerepet. A Monarchia összeomlása után a többi cs. és kir. főtiszthez hasonlóan őt is szolgálaton kívüli (Ausser Dienst) állományba helyezték. 1934. augusztus 7-én halt meg Bécsben, a Zentralfriedhofban nyugszik.

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó információk

[szerkesztés]
  • Oskar von Hofmann – Gustav von Hubka.szerk.: Dr. Carl Freiherr von Bardolff: Der Militär-Maria Theresien-Orden. Die Auszeichnungen im Weltkrieg 1914-1918. (A Katonai Mária Terézia-rend. Kitüntetések a világháború alatt) (német nyelven). Wien: Verlag Militärwissenschaftliche Mitteilungen (1943/1944) 
  • Jörg C. Steiner. Schematismus der Generäle und Obersten der k.u.k. Armee, Stand 31.12.1918 (A császári és királyi hadsereg tábornokainak és ezredeseinek névjegyzéke, 1918. dec. 12-ei állapot (német nyelven). Wien: Edition S & M (1992). ISBN 3-901215-01-8