Ugrás a tartalomhoz

Hugo Martiny von Malastów

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hugo Martiny von Malastów
Oskar Brüch rajza
Oskar Brüch rajza
Született1860. február 13.
Kranj, Osztrák–Magyar Monarchia
Meghalt1940. november 30. (80 évesen)
Graz
Állampolgárságaosztrák
NemzetiségeAusztria Osztrák
Szolgálati ideje1879 – 1919
Rendfokozatavezérezredes
Csatái
Kitüntetései
IskoláiTheresianum Katonai Akadémia

Hugo Martiny von Malastów (Kranj, 1860. február 13.Graz, 1940. november 30.) császári és királyi vezérezredes.

Élete

[szerkesztés]

Ifjúkora

[szerkesztés]

1860-ban született Krainburgban, római katolikus családban.[1] Édesapja állami tisztviselő volt, ám őt a katonai pályára nevelték. Alapfokú tanulmányait és a négy osztályos gimnáziumot (1870-1874) is szülőhelyén végezte el. A St. Pölteni katonai kollégiumban egy évig tanulhatott 1874 és 75 között. 1875 és 76 között pedig a Mährissch-Weisskircheni katonai főreáliskolában tanult. Ezt követően 1876 és 79 között a bécsújhelyi katonai akadémia növendéke volt.[1]

Katonai szolgálata

[szerkesztés]

Katonai szolgálatát hadnagyként kezdte meg 1879-ben a császári és királyi 53. gyalogezrednél, Jajce, Tulln, Görz, Zágráb állomáshelyekkel. 1884-ben főhadnaggyá léptették elő. 1884-től 1886-ig a Bécsi Hadiiskola növendéke volt. 1887-től a császári és királyi 53. gyalogdandár vezérkari tisztje volt, 1891-ben pedig térképész a császári és királyi 3. és 5. térképészosztagokban.[1] Tordán, illetve Kolozsvárott.

Az első világháború kitörését követően a 14. gyalogoshadosztály parancsnoka volt az orosz fronton. 1915 áprilisától pedig a császári és királyi X. hadtest megbízott a parancsnoka az orosz fronton. 1917 szeptemberétől a XIV. hadtest, majd 1918-tól a III. parancsnoka volt az olasz fronton. 1918. november 3-án olasz hadifogságba esett és szabadulását követően (1919) nyugdíjazták.[1]

Szolgálata során német anyanyelve mellett elsajátította a francia, a horvát, az angol, a szlovén, az olasz és a magyar nyelveket. Feleségétől egy fia és egy lánya született.[1]

1940-ben, Grazban hunyt el.

Kitüntetései

[szerkesztés]

Hazai kitüntetései

[szerkesztés]
  • Jubileumi Emlékérem a fegyveres erő számára 1898 (1898)
  • Katonai Tiszti Szolgálati Jel 3. osztálya (1904)
  • Osztrák Császári Vaskorona-rend 3. osztálya (1908)
  • Katonai Jubileumi Kereszt 1908 (1908)
  • Katonai Tiszti Szolgálati Jel 2. osztálya (1914)

Külföldi kitüntetései

[szerkesztés]
  • Orosz Szent Szaniszló Rend 2. osztály keresztje (1904)
  • Német Vaskereszt 2. osztálya (1915)
  • Német Vaskereszt 1. osztálya (1915)

Források

[szerkesztés]
  1. a b c d e Balla Tibor. A Nagy Háború osztrák-magyar tábornokai, 1. kiadás, Argumentum Kiadó (2010). ISBN 9789634465850  227-228 oldal