Ugrás a tartalomhoz

Kurtág György (zeneszerző, 1926)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem tévesztendő össze a következővel: Kurtág György (zeneszerző, 1954).
Kurtág György
Született1926. február 19. (98 éves)[1][2][3][4][5]
Lugos[5][6]
Állampolgársága
HázastársaKurtág Márta (1947 – 2019. október 17.)
GyermekeiKurtág György
SzüleiKurtág Zoltán
Weiszberger Blanka
Foglalkozása
  • zeneszerző
  • zongorista
  • zenepedagógus
  • egyetemi oktató
  • librettista
Iskolái
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Kurtág György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kurtág György (Lugos, Románia, 1926. február 19. –) kétszeres Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zongoraművész és kamarazene-tanár.

Életpályája

[szerkesztés]

Ötéves korában kezdett zongorázni tanulni, felsőfokú zenei tanulmányait Temesváron kezdte. Itt Kardos Magda – Bartók tanítványa – volt a zongora-, Max Eisikovits pedig a zeneszerzéstanára. 1945-ben útlevél nélkül a határon átszökve sikerrel felvételizett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, okmányaiért visszaszökve tanulmányait csak egy évvel később kezdte meg;[10] Kadosa Pálnál zongoratudását, Veress Sándornál és Farkas Ferencnél zeneszerzési ismereteit mélyítette el, valamint Weiner Leó kamarazene óráit látogatta. 1951-ben szerezte meg zongoraművészi és kamarazenei diplomáját, négy évvel később pedig lediplomázott zeneszerzésből is. Még ebben az évben Erkel-díjjal tüntették ki. Ezután egy évet Párizsban töltött (1957–58-ban), ahol Marianne Stein tanítványa volt és rendszeresen látogatta Darius Milhaud és Olivier Messiaen óráit is.

Magyarországra visszatérve 1960-tól kezdődően nyolc éven át volt a Budapesti Filharmóniai Társaság korrepetitora. 1967-ben aztán a Zeneakadémia zongora-, majd kamarazene-tanára lett. Többek között olyan, később nagy hírnevet szerzett előadóművészek is a tanítványai, mint Kocsis Zoltán, Szenthelyi Miklós vagy Schiff András. 1971–72-ben egy évet Nyugat-Berlinben töltött a DAAD Művészprogramjának keretein belül. Nem sokkal hazaérkezése után, 1973-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.

1986-ban úgy döntött, hogy elhagyja a Zeneakadémiát, de 1993-ig még korlátozott számban tartott órákat az intézményben. A következő évben tagjai közé választotta a müncheni Bajor Szépművészeti Akadémia és a Berlini Művészeti akadémia. Még ebben az évben megkapta a Pierre Monacoi Herceg Alapítvány zenei díját, valamint a Herder- és Feltrinelli-díjat is. Ezután két évre meghívták a berlini Wissenschaftskollegbe, itt a Berlini Filharmonikusokkal dolgozott. 1994-ben aztán további két kitüntetést ítéltek oda neki: az osztrák kormánytól megkapta az európai zeneszerzőknek járó nagydíjat, valamint Denis de Rougemont-díjat az Európai Fesztiválok Szövetségétől

A következő évet Bécsben töltötte, ahol komponálási felkéréseknek tett eleget és mesterkurzusokat tartott a Konzerthausban. 1996-ban ismét megkapta a Kossuth-díjat. Még ebben az évben meghívást kapott a Société Gaviniès-től, a hágai Royal Conservatorytól, az utrechti Muziekcentrum Vredenburg-tól, az amszterdami Concertgebouw NV-től, a Nederlandse Operától, a Schönberg Ensemble-tól, az Asko Ensemble-tól, az Orlando Quartettől, az Osiris Triótól és a Reinbert de Leeuwtől, hogy két évig Hollandiában dolgozzon.

1998-ban megkapta a zenei Nobel-díjként számontartott Ernst von Siemens Stiftung-díjat, illetve másodszor is odaítélte neki az osztrák kormány az európai komponistáknak járó nagydíjat. Ezután ismét meghívták a berlini Wissenschaftskollegbe.

A következő évben különböző francia zenei intézmények-fesztiválok hívták meg egy kétéves párizsi tartózkodásra (Ensemble intercontemporain, a párizsi Conservatoire, a Cité de la musique és a Festival d'automne à Paris). Még ebben az évben megkapta a Tudományért és Művészetért érdemérmet Berlinben, 2000-ben pedig a Grants to Artists-díjat New Yorkban. 2001-ben tiszteletbeli tagjává választotta az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia, valamint ebben az évben megkapta a Hölderlin-díjat is a Tübingeni Egyetemtől. 1993-ban Franciaországban, Bordeaux közelében telepedtek le, ahonnan 2015-ben felesége betegsége miatt költöztek vissza Magyarországra.[10]

2006-ban nyolcvanadik születésnapja alkalmából a zeneszerzőt egy ötnapos fesztivállal köszöntötte a Budapest Music Center. Még ebben az évben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, majd április 20-án a Louisville University Grawemeyer Díjjal tüntette ki. 2010-ben Kurtág nyerte el a Zürichi Fesztivál Díját.

Házastársa Kurtág Márta zongoraművész, aki műveinek gyakori előadója volt, 1947-ben házasodtak össze, felesége 2019-ben hunyt el. Fiuk, ifj. Kurtág György(wd) szintén zeneszerző, Franciaországban él. Kurtág ma a Budapest Music Centerben él, ahol alkot és rendszeresen fogad tanítványokat.[10]

Művészete

[szerkesztés]

Kurtág Györgyöt a zenei élet az egyik legjelentősebb kortárs zeneszerzőként tartja számon, aki elsősorban a kamarazene területén tudta kibontakoztatni tehetségét. Művészete Bartók zenéjéből indult ki, de nagy hatást gyakorolt rá az osztrák zeneszerző, Anton Webern impresszionista hangzásvilága is. Műveire jellemző a nagy koncentráció, az eszközök és a formavilág tömörsége.

A zeneszerző mindig is szerette az irodalmat, így több híres költő, író munkáit is megzenésítette: Négy dal Pilinszky János verseire, A megboldogult R. V. Truszova üzenetei (Dalos Rimma orosz nyelvű verseinek megzenésítése), József Attila-töredékek, Nyolc kórus Tandori Dezső verseire, Kafka-töredékek.

A nemzetközi hírnevet az 1981-ben bemutatott A boldogult R. V. Truszova üzenetei című kamarazenekar-kíséretes, orosz nyelvű dalciklusa hozta meg számára. Ezt követően az 1980-as években a közép-európai zenei örökség új aktualitását teremtette meg.

Legismertebb alkotásai között tartják számon az 1973–1976 között komponált Játékok zongorára című sorozatot. A négy füzetben található darabok a Mikrokozmoszhoz hasonlóan, a zongorán tanuló növendékeket egyre nagyobb technikai nehézségek elé állítják.

2009-ben mutatták be az amerikai magyar kulturális évadra komponált új művét, Anna Ahmatova verseire írt dalciklusát. Ekkor adta elő feleségével közösen a washingtoni Kongresszusi Könyvtár felkérésére írt, Bartók előtt tisztelgő másik új művét is.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Művei

[szerkesztés]

Korai (nagyrészt kiadatlan) művek

[szerkesztés]
  • Szvit, zongorára (1942 vagy 1943)
  • Négy kis zongoradarab (1947; elveszett; bem.: Zeneakadémia, 1948. máj. 22.; forrás: Új zenei szemle, 6-7. szám)
  • Almavirág, zongorára (1947; a Négy kis zongoradarab c. sorozatból; később a Játékok c. gyűjtemény része lett; lásd még: Varga Bálint András: ,,Kezdek majdnem mindent merni” – Beszélgetés Kurtág Györggyel [Muzsika, 2018. febr.])
  • Két rondó, zongorára (1947-48 körül; forrás: Új zenei szemle, 6-7. szám)
  • Zene fiataloknak, három tételes zenekari mű (1947-48 körül; forrás: Új zenei szemle, 6-7. szám)
  • Indulók a honvédség számára (1949 eleje; forrás: Új zenei szemle, 6-7. szám)
  • Menetnóták a honvédség számára (1949 eleje; forrás: Új zenei szemle, 6-7. szám.)
  • Tömegdalok (1949-50; a kor elvárásának megfelelően; legtöbbjük a capella kórusra; többször is elhangzottak például a Petőfi Rádióban)
  • Kárisok (szöveg: József Attila), a capella kórusra (1949-50)
  • Tánc-dal (szöveg: Weöres Sándor), kórusra és zongorára (1950)
  • Szvit, zongorára négy kézre (1950-51)
  • Kedves, zongorára (1952)
  • [Dalok], gyermekkórusok részére (1952; forrás: Délmagyarország, 1952. februári száma)
  • Koreai kantáta, kórusra és zenekarra (1952-53; kiadatlan)
  • Brácsaverseny, brácsára és zenekarra két tételben (1954; a második tétel kiadatlan)
  • Dalok Vasvári István verseire, énekhangra (és zongorára?) (1955; visszavonva)
  • [Darab], zongorára (1957-58 körül; Kurtág ,,párizsi" termése, melynek zenei anyagáttöbbek között az op.2-ben és az op.3-ban használta fel)

Érettkori művek (1959-től napjainkig)

[szerkesztés]
  • Vonósnégyes, op.1 (1959)
  • Fúvósötös, op.2 (1959)
  • Görlök kórusa (szöveg: Erich Kästner: Szív a tükörben), kuplé énekhangra és zongorára (1959)
  • Szép szőke gavallér, kuplé (1959; vázlatok)
  • Kísérőzene Shakespeare Vihar c. drámájához (1960)
  • Egy régi villamoshoz, kísérőzene (1960)
  • Nyolc zongoradarab, op.3 (1960)
  • Nyolc duó, hegedűre és cimbalomra, op.4 (1960-61)
  • Jelek, szólóbrácsára, op.5 (1961; ez a mű kiindulópontja a Jelek, játékok és üzenetek gyűjtőcím alatt különféle hangszer(ek)re írt daraboknak)
  • Anakreón-töredékek (szöveg: Devecseri Gábor fordítása), énekhangra, ill. három énekhangra (1962, rev.: 1996)
  • Didergő király, bábszínház kísérőzene (1962)
  • Cynque Merrycate, gitárszólóra, op.6 (1962; visszavonva)
  • Kísérőzene Shakespeare Hamlet c. drámájához (1963)
  • Bornemissza Péter mondásai, concerto szopránhangra és zongorára, op.7 (1963-68; rev.: 1976)
  • Egy téli alkony emlékére (szöveg: Gulyás Pál), négy töredék szopránhangra, hegedűre és cimbalomra, op.8 (1969)
  • Négy Capriccio, négy dal (szöveg: Bálint István), szopránhangra és kamaraegyüttesre, op.9 (1970-71)
  • 24 Antiphonae, zenekarra, op.10 (1970-71; befejezetlen)
  • Szálkák, cimbalomra, op.6c ([1962]–1973)
  • Elő-Játékok, zongorára (1973–74; a Játékok c. sorozat kiindulópontja)
  • Négy dal Pilinszky János verseire, basszus vagy basszbariton hangra és kamaraegyüttesre, op.11 (1973-75)
  • Átiratok Machaut-tól J. S. Bachig , zongorára négy kézre, zongorára hat kézre, két zongorára (1973-76; 1985)
  • Eszká emlékzaj (Tandori Dezső szövegére) szopránhangra és hegedűre, op.12 (1974-75)
  • In memoriam Zilcz György, két trombitára, két harsonára és tubára (1975)
  • Keringő Pilinszky János versére, hangjára és két zongorára (1975; az átdolgozott változat később a Játékok c. gyűjtemény része lett)
  • Játékok, I. kötet, zongorára (1975-79)
  • [Darabok], gitárra, op.15 (1976; visszavonva)
  • Hommage á Mihály András, tizenkét mikrolúdium vonósnégyesre, op.13 (1977-78)
  • A kis csáva, piccolóra, harsonára és gitárra, op.15b (1978)
  • Hat darab, harsonára és zongorára (1978; átirat a Játékok c. gyűjtemény darabjaiból)
  • Szálkák, zongorára, op.6d ([1962], 1973-78)
  • Kórkép és hattyúdal, vegyeskarra (1978, 1981; rev.: 2005)
  • Grabstein für Stephan [1. fogalmazás], gitárra, hárfára, zongorára, csembalóra, harsonára és fuvolára, op.15a (1978-79)
  • Herdecker Eurythmie – I. Stille Stücke für Olga-Maria, fuvolára és tenor lyre-re, op.14a (1979)
  • Herdecker Eurythmie – II. Kleine Erbauliche Konzerte für Theo und Gerhard, hegedűre és tenor lyre-re, op.14b (1979)
  • Herdecker Eurythmie – III. Gedichte von Ellen Lösch, beszédhangra és tenor lyre-re, op.14c (1979)
  • Játékok, II. kötet, zongorára (1979)
  • Játékok, III. kötet, zongoráa/zongorára négy kézre (1979)
  • Játékok, IV. kötet, zongorára/két zongorára (1979)
  • Omaggio a Luigi Nono (szöveg: Anna Ahmatova, Dalos Rimma), vegyeskarra, op.16 (1979)
  • Tre pezzi per violino e pianoforte, op.14e (1979; az op.14b átirata)
  • A boldogult R. V. Truszova üzenetei, szopránhangra és kamaraegyüttesre, op.17 (1976-80)
  • Hat bagatell, fuvolára, nagybőgőre és zongorára, op.15d (1981; átirat a Játékok c, gyűjtemény darabjaiból)
  • Il pleut sur la ville, szopránhangra és zongorára (1981, 1991; zenei anyaga felhasználva az op.27/2-ben)
  • Tizenhárom darab a Játékokból, két cimbalomra (1982)
  • Jelenetek egy regényből, szopránhangra, hegedűre, cimbalomra és nagybőgőre, op.19 (1979-82)
  • Hét dal (Károlyi Amy, Kobayashi Issa), szopránhangra és cimbalomra (vagy zongorára), op.22 (1981-82)
  • József Attila töredékek, szóló szopránhangra, op.20 (1982)
  • Zongoraverseny, zongorára és zenekarra, op.21 (1982 – folyamatban)
  • Nyolc kórus Tandori Dezső verseire, vegyeskarra, op.23 (1981-82 [1983-84])
  • Három dal Pilinszky János verseire, basszus vagy basszbariton hangra és zongorára, op.11a (1986; az op.11 átirata)
  • Franz Kafka: Der Begrenzte Kreis… szoprán hangra, brácsára és zongorára (1986, 1996)
  • Rekviem a kedvesért, szoprán hangra és zongorára, op.26 (1982-86)
  • Kafka-Fragmente, szopránhangra és hegedűre, op.24 (1985-87)
  • Három régi felirat, szopránhangra és zongorára, op.25 (1986-87)
  • Jelek, szólócsellóra, op.5b ([1961], 1987-folyamatban)
  • Rainer Maria Rilke: Schlussstück – Farkas Ferenc emlékére, énekhangra és zongorára (1987; rev.: 2005)
  • …quasi una fantasia…, zongorára és kamaraegyüttesre, op.27-1 (1987–88)
  • Panaszos kérlelő, furulyára és zongorára (1988; megj.: 1991; In: Házimuzsika gyermekeknek furulyára és zongorára)
  • Officium breve in memoriam Andreae Szervánszky, vonósnégyesre, op.28 (1988-89)
  • Hölderlin: An… (Ein Fragment), tenorhangra és zongorára, op.29 (1988-89, 1994)
  • Hölderlin: An… (Ein Fragment), szóló tenorhangra (hangszerkíséret nélkül), op.29a (1988-89)
  • 3 HAGE-Stücke, zongorára (1989; később a Játékok c. gyűjtemény része lett)
  • Grabstein für Stephan [2. fogalmazás], gitárra és kamaraegyüttesre, op.15c (1989)
  • Ligatura Message to Frances Marie: The Answered Unanswered Question, op.31b (1989)
  • Kettősverseny, gordonkára, zongorára és kettős kamaraegyüttesre, op.27-2 (1989-90)
  • Siklós István tolmácsolásában Beckett Sámuel üzeni Monyók Ildikóval, recitációra és zongorára, op.30a (1990)
  • Hommage á R. Sch., klarinétra (basszusdobra), brácsára és zongorára, op.15d (1975–1990)
  • Lajka-emlék, hangszalagra (1990; rev.: 2002)
  • Ligature e versetti, orgonára (1990)
  • Siklós István tolmácsolásában Beckett Sámuel üzeni Monyók Ildikóval, szólóhangokra és kamarazenekarra, op.30b (1991)
  • Aus der Ferne III – Hommage à Alfred Schlee 90, vonósnégyesre (1991)
  • Irka-firka születésnapra Mihály Andrásnak, 2 hegedűre, 2 brácsára, csellóra és nagybőgőre térben elhelyezve (1991; rev.: 1994)
  • [The Zürich Dialogue], két beszédhangra (1991; rev.: 1997)
  • Életút, két basszetkürtre és két zongorára, op.32 (1992)
  • Pillantás a túlvilágra, beszédhangra (1992)
  • Rückblick – Altes und Neues für vier Spieler (Hommage á Stockhausen), trombitára, zongorára, billentyűs hangszerre és nagybőgőre (1993)
  • 14 Fragmente aus Rückblick – Altes und Neues (Hommage á Stockhausen), trombitára, zongorára, billentyűs hangszerre és nagybőgőre (1993)
  • Játékok, V. kötet, zongorára (1975-93)
  • Játékok, VI. kötet, zongorára (1985-93)
  • Friedrich Hölderlin: Im Walde, szólóénekhangra, op.29/2 (1993)
  • Hölderlin-Gesänge, baritonra, három baritonhangra és hangszerekre, op.35 (1993-folyamatban)
  • A csüggedés és keserűség dalai, vegyeskarra és kamaraegyüttesre, op.18 (1993-94; kora változata már 1980-84-ben megszületett)
  • Stele, szimfonikus zenekarra, op.33 (1994; rev.: 2003, 2006)
  • Sappho: Δεδυκε μεν α σελαννα... énekhangra és pianínóra (1994; rev.: 1995, 1997)
  • Requiem der Versöhnung, szólóhangokra, kórusra és zenekarra (1995; zenei anyaga megegyezik az Üzenetek (op.34) 5-6. tételével)
  • Üzenetek, vegyeskarra és zenekarra, op.34 (1995-96; a kompozíció még nem lezárt)
  • Omagiu lui Anatol Viern, énekhangra (1996)
  • Einige Sätze aus den Sudelbüchern Georg Christian Lichtenbergs, szóló szopránhangra, op.37 (1996)
  • Danyil Harmsz: A találkozás, énekhangra (1996)
  • Alekszander Gálics: Milyen furcsa, énekhangra és ad. lib. 2 trombitára (1996)
  • Két dal Ulrike Schuster verseire, énekhangra és zongorára (1996)
  • Tre pezzi per clarinetto e cimbalom, op.38 (1996)
  • Tre altri pezzi per clarinetto e cimbalom, op.38a (1996; a 2. és 3. tétel az op.37/9-10 átirata)
  • Két sor a tündérálomból, énekhangra (a, b, c, d változat) (1997)
  • Bálint István: Az ördög szemébe, énekhangra (1997)
  • Szergej Jeszenyin: Viszontlátásra barátom, tenorhangra (1997, 1998)
  • Hölderlin-Gesänge, szóló bariton hangra. op.35a (1993-98)
  • …pas á pas-nulle part…- Poémes de Samuel Beckett-, baritonhangra, hegedűre, brácsára, gordonkára és ütőhangszerekre, op.36 (1993-98; rev.: 2007-08)
  • Bertold Brecht: Du, der de, Sitzend im Buge des Bootes…, énekhangra (1998)
  • Aus der Ferne V, vonósnégyesre (1999)
  • Einige Sätze aus den Sudelbüchern Georg Christian Lichtenbergs, szopránhangra és nagybőgőre, op.37a (1999)
  • Esterházy Péter: Fancsikó és Pinta (töredékek), Bevezetés a szépéneklés művészetébe I, szopránhangra és pianínóra/cselesztára, op.40 (1999)
  • Pindaros: Puthionikais VIII, énekhangra (1999)
  • Friedrich Gottlob Klopstock: Vorrede zu den Epigrammen, énekhangra (1999)
  • Epikourou Prosphónéses, énekhangra és ütöhangszerre (1999)
  • Szókratész búcsúja – Hommage á Job van Eck, énekhangra (1999, 2000; rev.: 2006)
  • Hérakleitos-töredékek, énekhangra (1999)
  • Myriam Marbé in memoriam, három recitálóra (1999)
  • Zwiegespräch, két hegedűre, brácsára, csellóra és szintetizátorra (1999 [eredeti verzió]; 2000 [1. revízió]; 2001 [2. revízió]; 2001 [3. revízió]; 2001 [4. revízió]; 2002 [5. revízió]; 2006 [6. revízió]; Ifj. Kurtág Györggyel közösen írt mű)
  • Varga Mátyás: A vak anya, bariton hangra (2000)
  • Anna Ahmatova: Olyan, amilyen, énekhangra (2000)
  • Marlowe: Dr. Faustus-Ovidius: Amores], énekhangra (2001)
  • ...a Százévesnek – Hommage à Takács Jenő 100, vonószenekarra (2002)
  • Játékok, VII. kötet, zongorára (1994-2002)
  • Új üzenetek, zenekarra, op.34a (1998-2002; rev.: 2009; a mű nem lezárt)
  • …concertante…, hegedűre, brácsára és zenekarra, op.42 (2002-03; rev.: 2007)
  • Hipartita, szólóhegedűre, op.43 (2000-2004; rev.: 2007)
  • Hommage-message à Christian Wolff, hegedűre, csellóra és zongorára (2004)
  • Kis dal Yehudának, zongorára (2004; a Játékok c. sorozatba még nem foglalt darab)
  • Sinfonia breve per archi – Fried Márta emlékére, vonószenekarra (2004)
  • 6 Moments musicaux, vonósnégyesre, op.44 (1999-2005; 2. tétele az 1943-as Szvit zongorára c. mű elejének szabad felhasználása)
  • Hommage á Jacob Obrecht, vonósnégyesre (2004-05)
  • ...viszont látásra, Jan... – In memoriam Jan Van Vlijmen, zongorára (2005)
  • Négy initium az Hommage à Jacob Obrecht-ből, brácsára és csellóra (Hommage á Dobszay László) (2005)
  • Játékok, VIII. kötet, zongorára (1984-2005)
  • Triptic, két hegedűre, op.45 (2007)
  • Varga Bálint ligatúrája, hegedűre, csellóra és zongorára (2007)
  • Samuel Beckett dixit, énekhangra és hangszerre (2007)
  • Colinda Balada, kórusra és kilenc hangszerre, op.46 (2006-08; rev.: 2010)
  • Hommage à Bartók – □ □ □ – Mártának, pianínóra (2008)
  • Máriássy Gabi emlékére, zongorára (2008)
  • Négy dal Anna Ahmatova verseire, szopránhangra és kamaraegyüttesre, op.41 (1997-2008)
  • Arioso – Hommage à Walter Levin 85, in Alban Bergs Manier, vonósnégyesre (2009)
  • Kedves 2-3 (2009)
  • ...for Steve..., szólócsellóra (2010)
  • Hét Bach-korál, zongorára négy kézre (1985-2010)
  • Angelus Solesius: Die Ros’ – Hommage á Heinz Holliger, énekhangra és klarinétra (2010–11)
  • Brefs Messages, kilenc hangszerre, op.47 (2011)
  • …sospiri, gemiti… (3 darab), szóló viola da gambára (2011)
  • Secreta – Gyászzene Dobszay László emlékezetére, vonósnégyesre (2011)
  • Vázlatlap [faragatlan-nyers] Szitha Tündének, zongorára (2011)
  • Szimfonikus etűdök, élő elektronikára és szimfonikus zenekarra (2012; a Zwiegenspräch átdolgozása)
  • Tandori Dezső: Ima, régi, esti [in mem. Szép Ernő], énekhangra és hangszerekre (2007-2012; facsimile megjelent a Holmiban)
  • Samuel Beckett: Roundelay [Vidovszky Lászlónak] (2013; facsimile megjelent a Holmiban)
  • ...couple égyptien en route vers l´inconnu... – Musée du Louvre, pianínóra vagy zongorára (2013)
  • ...couple égyptien en route vers l´inconnu... – Double, zongorára vagy pianínóra (2013)
  • Samuel Beckett: Ausone de Chancel: …la vie – la mort… (2014; facsimile megjelent a Holmiban)
  • Samuel Beckett: Ausone de Chancel: …la vie – la mort cité par Samuel Beckett [avec une retouche importante] (2014; facsimile megjelent a Holmiban)
  • …interrotto… für Michael Denhoff 60, zongorára (2014)
  • Zelk Zoltán: Felelj, ha vagy! Dobszay László emlékére, Dobszay Klárinak és Áginak, énekbeszédre és klarinétra (2014; facsimile megjelent a Holmiban)
  • Petite musique solennelle – En hommage à Pierre Boulez 90, szimfonikus zenekarra (2015; két változatban)
  • Passio sine nomine, zongorára (2015)
  • Jelenetek, szólófuvolára, op.39 (1999-2015)
  • Clov’s Last Monologue (…a fragment…), vonósnégyesre (2016)
  • Esterházy Péternek, szóló énekhangra (BMC, 2016. június 14–17.)
  • Játékok, IX. kötet, zongorára ([1947]-2017)
  • Fin de partie / A játszma vége, jelenetek és monológok 1 felvonásban (2010–17; bem.: Milánó, Scala, 2018, nov. 15)
  • Esterházy Péter emlékére, énekhangra és kamaraegyüttesre (2017 – folyamatban)
  • ...c´ astăzi s´a născut... – Márta 90 éves!, zongorára (2017; rev.: 2018)
  • Dal József Attila-szövegre, Kurtág Márta 91. születésnapjára (2018)
  • Mijakó emlékezete, zongorára (2018; rev.: 2019)
  • Le Canard, énekhangra és együttesre (Kurtág Juditnak) (2018; bem.: Milánó, 2018. nov. 21.)
  • Hommage á Eötvös Péter 75, szólóharsonára (bemutató: BMC, 2019. jan. 5.; az Eötvös 75 keretében)
  • Für Heinz 80 – mit treuer Freundschaft, angolkürtre (2019. máj.)
  • …elszunnyadni, – semmi több… Hét dal Tandori Dezső verseire, alt hangra, hegedűre, zongorára és ütőre, Op.50 – Rajk Juditnak ajánlva (2019 ápr.; bem.: Fuga, 2019. máj. 10)
    • No.1 a hamleti megengedés
    • No.2 riadókészültség
    • No.3 a hamleti megengedés [alio modo]
    • No.4 …félrenéztem…
    • No.5 [scala enigmatca di Verdi]
    • No.6 én-is – te-nem… [dramalet]
    • No.7 ima, régi esti – in memoriam Szép Ernő
  • Vonósnégyes (2019. szept. – okt.)
  • For Steven Isserlis, szólócsellóra (2020. jan.)
  • Új darabok, szólófuvolára (2019-2020)
  • AB-Játékok, énekhangra [kíséret nélkül] (2020) [Az Op.50 újragondolt változata]
  • Ligeti Vera 90 ,,születásnapi dalocskák" (2020)
  • T. D. Nyárvégi fogalmazás Weöres Sándornak, énekhangra [kíséret nélkül] (2020. dec. 7.)

Filmzenék

[szerkesztés]
  • Táncalak (2002)
  • Visszatérés (Kicsi, de nagyon erős 2) (1998)
  • Utrius (1993)
  • Chroniques Hongroises – Magyar krónikák I-II. (1991)
  • Tutajosok (1989)
  • Róbert és Róbert (1981)

Színpadi zenék

[szerkesztés]
  • Orfeusz (bemutató: 2003. április 29. Közép-Európa Táncszínház – Budapest
  • Ős K., (bemutató: 1999. december 17. Közép-Európa Táncszínház )

Lemezei

[szerkesztés]
  • 1987 Flowers, Chants, Hymn, Plays and Games for Cimbalom (Hungaroton SLPX 12755) – közreműködő
  • 1990 Musikprotokoll '90 (ORF MP 90 ORF 08) – közreműködő
  • 1993 Kurtág György: Dalciklusok (Sony Music SK 53290
  • 1994 Kurtág György: Szerzői est (Salzburg, 1983) (Col Legno WWE 31870)
  • 1995 Kurtág – Robert Schumann: Hommage à R. Sch. (ECM Records ECM 1508) – közreműködő
  • 1995 Kurtág György művei (Hungaroton HCD 31290)
  • 1995 Kurtág György: Kafka-töredékek, Op. 24 (Hungaroton HCD 31135)
  • 1996 Kurtág György: Musik für Streichinstrumente (ECM Records ECM 1598)
  • 1996 Kurtág György Grabstein Für Stephan; Stele; Stockhausen: Gruppen Deutsche Grammophon 4477612
  • 1996 Kurtág György: Kafka-töredékek, Op. 24 (Ondine ODE 868-2)
  • 1997 Kurtág György: Játékok (Games) (ECM Records ECM) 1619
  • 1998 Kurtág György: Művek szoprán hangra (Hungaroton HCD 31821)
  • 1998 Mentsük meg a Zeneakadémiát! (Hungaroton HCD 31841) – közreműködő
  • 1999 Ganz, Bruno: Wenn Wasser wäre (ECM Records ECM 1723) – közreműködő
  • 1999 Kortárs magyar szerzők orgonaművei (Hungaroton HCD 31858) – közreműködő
  • 1999 Solos – XX. századi magyar kompozíciók szóló fuvolára (Hungaroton HCD 31785) – közreműködő
  • 2000 Kim Kashkashian: Bartók/Eötvös/Kurtág (ECM Records ECM 1711) – közreműködő
  • 2001 Psy: A cimbalom varázsa (Hungaroton HCD 32015) – közreműködő
  • 2001 Tihanyi Gellért: Kurtág/Bartók/Faragó/Stravinsky/Reich (BMC Records BMC CD 048) – közreműködő
  • 2001 Vékony Ildikó: Szálkák (BMC Records BMC CD046) – közreműködő
  • 2002 Bartók; Ligeti; Kurtág: Ligatura – Message to Frances-Marie Op. 31b (ECM Records ECM 1729) – közreműködő
  • 2002 Kurtág, Szőllősy, Sáry, Serei, Sári, Gyöngyössy BMC Records BMC CD 074 – közreműködő
  • 2003 Kurtág: Signs, Games and Messages (ECM Records ECM 1730)
  • 2004 Music Colours – Hungarian Contemporary Music (BMC HMIC BMC PCD 015) – közreműködő
  • 2005 Déri György: a lá Carte – szólódarabok gordonkára (Hungaroton HCD 31288) – közreműködő
  • 2006 Kurtág: Játékok (BMC CD 123) – közreműködő

Irodalom

[szerkesztés]
  • Balázs István: A magánélet börtönében (Valóság, 1984. 5. sz.)
  • Bösche, Thomas: Kurtág György képmása (Muzsika, 2001. 2. sz.)
  • Csalog Gábor: Kurtág órái (Muzsika, 2001. 2. sz.)
  • Csengery Adrienne: "… hogy faragjon belőle hangszert a zenéjéhez" (Muzsika, 2001. 2. sz.)
  • Egy zeneszerző képmása – ahogyan egy énekesnő látja. Beszélgetés Kurtág Györgyről Csengery Adrienne-nel (Mozgó Világ, 1986. 2. sz.)
  • Ernst von Siemens Zenei Díj Kurtág Györgynek. Roland Moser laudációja (Muzsika 1998. 7. sz.)
  • Földes Imre: Harmincasok. Beszélgetések magyar zeneszerzőkkel. Budapest, 1969. Zeneműkiadó
  • Frideczky Frigyes: Magyar zeneszerzők (Budapest, Atheneum, 2000)
  • G. Fábri Zsuzsa: 40 arc – 40 írás. (Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1984)
  • Halász Péter: Kurtág György; Mágus, Budapest, 1998 (Magyar zeneszerzők)
  • Halász Péter: Kurtág-töredékek (Holmi, 1995. 2. sz.)
  • Heg, Hans: "Az ember sohasem érkezik túl későn". Hans Heg beszélgetése Kurtág Györggyel (Muzsika, 1996. 2. sz.)
  • Kárpáti János: Kurtág György I-IV. (Muzsika, 1974. 11. sz. , 1975. 1. sz., 1975. 3. sz., 1975. 5. sz.)
  • Kocsis Zoltán: "Csúnya" (Muzsika, 1996. 2. sz.)
  • Kroó György: Kurtág György: Bornemissza Péter mondásai op. 7. in Miért szép századunk zenéje? Szerk. Kroó György. Budapest, 1974. Gondolat K. pp. 317–368 ISBN 9632800427
  • Lück, Harmut: Zene a kimondhatatlanról. Közelítések Kurtág György műveihez (Holmi, 1995. 2. sz.)
  • Moldován Domokos szerk.: Tisztelet Kurtág Györgynek; Rózsavölgyi, Budapest, 2006
  • Papp Márta: A csüggedés és keserűség dalai. 1. (Muzsika, 2001. 2. sz.)
  • Reimann Mariann, V. – Keszi Imre: Magyar zeneszerzők (Budapest, Zeneműkiadó, 1975)
  • Varga Bálint András: 3 kérdés 82 zeneszerző (Budapest, Zeneműkiadó, 1986)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Brockhaus (német nyelven)
  4. ↑ Musicalics (francia, holland, angol, német, olasz és spanyol nyelven)
  5. ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  6. ↑ Archivio Storico Ricordi
  7. ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2012. november 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  8. ↑ https://books.openedition.org/pur/40027?lang=fr
  9. ↑ https://www.evs-musikstiftung.ch/en/prize/prize/archive/prize-winner-archive.html
  10. ↑ a b c Dobszay János: Portré: Kurtág György zeneszerző. HVG, XLII. évf. 51–52. sz. (2022. december 22.) 138. o.
  11. ↑ Kurtág Györgyöt kitüntették a 91. születésnapján. nepszava.hu (2017. február 19.) (Hozzáférés: 2017. február 19.) arch
  12. ↑ Díjazottak. Artisjus. (Hozzáférés: 2020. január 5.)
  13. ↑ https://fidelio.hu/klasszikus/ferencvaros-diszpolgara-lett-kurtag-gyorgy-160132.html
  14. ↑ https://hvg.hu/kultura/20240704_Kurtag-Gyorgy-zeneszerzot-es-Roska-Botond-neurobiologust-is-kituntetik-iden-a-Wolf-dijjal
  15. ↑ Akadémikusok santacecilia.it
  16. ↑ (2024. február 26.) WGSBN Bulletin 4, #3 (angol nyelven) (PDF) 4 (3), Kiadó: Nemzetközi Csillagászati Unió. (Hozzáférés: 2024. szeptember 10.) 

Források, külső hivatkozások

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Simone Hohmaier: "Meine Muttersprache ist Bartók...". Einfluss und Material in György Kurtágs "Quartetto per archi" op. 1 (1959); PFAU, Saarbrücken, 1997
  • Claudia Stahl: Botschaften in Fragmenten. Die grossen Vokalzyklen von György Kurtág; PFAU, Saarbrücken, 1998
  • Rachel Beckles Willson: György Kurtág: The sayings of Péter Bornemisza, op. 7. A "concerto" for soprano and piano; Ashgate, Aldershot–Burlington, 2004 + CD
  • Rachel Beckles Willson: Ligeti, Kurtág, and Hungarian music during the cold war; Cambridge University Press, Cambridge, 2007 (Music in the 20th century)
  • Michael Kunker: "...dire cela, sans savoir quoi...". Samuel Beckett in der Musik von György Kurtág und Heinz Holliger; Pfau, Saarbrücken, 2008
  • Gestes, fragments, timbres: la musique de György Kurtág. En l'honneur de son 80e anniversaire. Actes de colloque des 29, 30 et 31 mai 2006 á l'Institut hongrois de Paris; szerk. Márta Grabócz, Jean-Paul Olive; l'Harmattan, Paris, 2009 (Arts 8)
  • György Kurtág. Three interviews and Ligeti homages; összeáll., szerk. Varga Bálint András; University of Rochester Press, Rochester, 2009 (Eastman studies in music)
  • Kurtág György; összeáll., interjúk Varga Bálint András, jegyz. Varga Bálint András, Fülöp József; Holnap, Budapest, 2009 (A magyar zeneszerzés mesterei)
  • Centre and periphery, roots and exile, Interpreting the music of István Anhalt, György Kurtág, and Sándor Veress; szerk. Friedemann Sallis, Robin Elliott, Kenneth DeLong; Wilfrid Laurier University Press, Waterloo, 2012
  • William Kinderman: The creative process in music from Mozart to Kurtág; University of Illinois Press, Urbana–Chicago–Springfield, 2012

Weboldal

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kurtág_György_(zeneszerző,_1926)&oldid=27569207”