Kulcsár Juliska

Kulcsár Juliska
Portréja a Magyar színművészeti lexikonban. (1931)
Életrajzi adatok
Született	1895. február 16. Budapest
Elhunyt	1977. október 26. (82 évesen) Perebő
Iskolái	Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Pályafutás
Műfajok	opera
Aktív évek	1916—?
Hangszer	énekhang
Hang	koloratúrszoprán
Tevékenység	opera-énekesnő
A Wikimédia Commons tartalmaz Kulcsár Juliska témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kulcsár Juliska, Bojincáné (Budapest, 1895. február 16. – Perebő, 1977. október 26.) opera-énekesnő (koloratúrszoprán), rendező.

Életútja

Zsombolyán érettségizett. Sik József növendékeként elvégezte a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia ének-tanszakát. Az 1916–17-es évadban a budapesti Operaház ösztöndíjasa, majd Sebestyén Géza budai-temesvári színtársulatának énekesnője. Mintegy hatvan operát énekelt, köztük Ambroise Thomas: Mignon; Giuseppe Verdi: La Traviata, Álarcosbál; Charles Gounod: Faust; Georges Bizet: Carmen; Giacomo Puccini: Tosca, Bohémélet... és Léo Delibes csodálatos romantikus művének Lakméja volt a legkedvesebb szerepe.

Az 1920-as évek elején férjhez ment és a színpadtól visszavonult, de gyakran lépett fel irodalmi és zenei rendezvényeken. Szervezője az Erdélyi Helikon temesvári felolvasó estjének (1927), rendszeresen közreműködött a Bánsági Magyar Közművelődési Egyesület s az Újságíróklub műsorain. A szerző kíséretében elsőként szólaltatta meg Engel Jenő temesvári zeneszerző Ady-versekre írt dalait s Léda c. operájának áriáit. Énekkurzust, színészképző tanfolyamot vezetett. A II. világháború után megszervezte az Magyar Népi Szövetség (MNSZ) bánsági előadásait, s 1948-ig igazgató-rendezőként vezette a Temesvári Magyar Népszínházat. Színre vitte többek közt Molière Duda Gyuri, Sárközi György Dózsa, Leonyid Rahmanov Viharos alkonyat c. darabjait. Az 1950-es években férje falujába, Kákófalvára vonult vissza, ahol a község nagy múltú énekkarát vezényelte, tánccsoportot irányított és harmonika-zenekart szervezett.

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0  

További információk

• Pongrácz P. Mária: A pacsirta magányossága, Nyugati Jelen, 2003