Krammer Sándor
| Krammer Sándor | |
| Született | 1898. március 20. Esztár |
| Elhunyt | 1920. május 19. (22 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | nyomdász, pártmunkás |
| Tisztsége | tag (1919–1919, Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács) |
| Halál oka | halálbüntetés |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Krammer Sándor, Krámer (Esztár, 1898. március 20. – Budapest, 1920. május 19.) nyomdász, kommunista pártmunkás, a KMP alapító tagja, Bojti János politikus nagybátyja.[1]
Élete
[szerkesztés]A kezdetek
[szerkesztés]Nagyváradon járt középiskolába, s itt is kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Az első világháború kitörésének évében a Szabadság Munkásképző Egylet budapesti titkára, majd elnöke, mígnem 1915-ben kizárták. Ezután besorozták, s az olasz frontra került, részt vett az Isonzó melletti harcokban. 1918 októberében[2] tért vissza Magyarországra, s csatlakozott a forradalmi szocialistákhoz. Alapító tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának, illetve az Ifjúmunkások Országos Szövetségének. Ezután a KMP katonai bizottságának titkáraként működött, s az egyik szervezője lett a Vörös Gárdának. A Vörös Ujság kiadóhivatalának munkatársa volt, mígnem 1919 februárjában számos kommunistával együtt letartóztatták, s társaihoz hasonlóan a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása napján (1919. március 21.) engedték csak szabadon.
A kommün alatt
[szerkesztés]A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt 1919 április idusáig a Budapesti Forradalmi Törvényszék vádbiztosaként működött, illetve a Vörös Hadsereg politikai biztosa volt. 1919 májusában a déli fronton szolgált, Hamburger Jenő parancsnoksága alatt, s a komáromi védőszakaszra parancsnokságára rendelték. Tagja volt a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanácsnak. A Tolna vármegyei (pl. szekszárdi) "ellenforradalmakat" júniusban és júliusban a vasmunkásokból toborzott különleges katonai-karhatalmi különítményével verte le.
A bukás után
[szerkesztés]A kommün bukása után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság területére menekült a számonkérés elől, ám az ellene kiadott elfogatóparancs alapján 1919. november 15-én letartóztatták. A korabeli sajtó így írt erről:
Elfogtak két veszedelmes kommunistát Az államügyészség még a mult esztendőben elfogatóparancsot adott ki Krammer Sándor és Pervanger Mihály kommunisták ellen akikkel a mult héten Szegeden letartóztatták. Krammer Sándor egyike volt a legvérengzőbb és legkegyetlenebb kommunistáknak.
1920. február 13-án kiadták a magyar hatóságoknak. Több pere volt, amelyekben többek közt gyilkossággal, bűnrészességgel, személyes szabadság megsértésének vétségével[3] izgatással,[4] hatóság elleni erőszakkal,[4] hivatali sikkasztással[5] vádolták.
1920. április 14-én halálra ítélték, s a Margit körúti fegyház udvarán kivégezték.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Kerepesi temető tájékoztatója
- ↑ Más források szerint novemberben.
- ↑ HU BFL VII.5.c 10303/1919.. [2014. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 6.)
- ↑ a b HU BFL VII.18.d 13/1920.. [2014. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 6.)
- ↑ HU BFL VII.5.c 01364/1920.
Források
[szerkesztés]- Krammer Sándor. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. május 19.)
- Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1976. 319. o. ISBN 963 09 0412 8
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. 1013. o. ISBN 9630525003
- Ifjúságunk példaképei (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest, 1965., 73–74. oldalak)
További információk
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
- Árkus József: Lenin-fiúk. (Emlékezés a Magyar Tanácsköztársaság hős védelmezőire, Bp., Zrínyi Kiadó. 1960.)
- Békés István: Hazádnak rendületlenül (A magyar nép aranykönyve, Bp., Művelt Nép, 1955.)
- Akik értük harcoltak (Bp., Szikra, 1955.)
- A Magyar Tanácsköztársaság hős ifjúsága. (A Magyar Tanácsköztársaság ifjú mártírjai, Bp., Szikra, 1953.)
- Válogatott írások a magyar ifjúmunkásmozgalom harcos múltjából (1. köt., Bp., Ifjúsági Kiadó, 1951.)
- A vörös lobogó alatt (Válogatott írások a magyar kommunista ifjúsági mozgalom történetéből 1917–1919., Bp., Ifjúsági Kiadó, 1955.)
- Hős ifjúmunkások (cikk: Fejér megyei Napló. 1958. március 22.)
- Szabó Lajos: Szekszárdi vulkán (visszaemlékezés, Budapest, 1959.)
- Svéd László: Utat tör az ifjú sereg (Budapest, 1962.)
