Ugrás a tartalomhoz

Kovacsics Ádám (műfordító)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kovacsics Ádám
Született1953. június 13. (71 éves)[1][2]
Santiago de Chile[3]
Állampolgárságachilei
GyermekeiVioleta Kovacsics
Foglalkozása
  • fordító
  • filológus
Iskolái
Kitüntetései
  • Ángel Crespo-díj (2004)[2]
  • Pro Cultura Hungarica díj (2009)[4]
  • Premio Nacional a la Obra de un Traductor (2010)
  • Balassi műfordítói nagydíj (2017)[5]
  • Straelen műfordítói díj (2022)[6]
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovacsics Ádám témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Adan Kovacsics, néhol Adan Kovacsics Meszaros (magyarul: Kovacsics Ádám; Chile, Santiago, 1953. június 13. –) magyar gyökerű, de Chilében született, Ausztriában nevelkedett, Spanyolországban élő spanyol-német-magyar műfordító.

Élete

[szerkesztés]

Szülei 1948-ban vándoroltak ki Magyarországról Chilébe, ő már ott született. Apja - akit szintén Kovacsics Ádámnak hívtak - néhány év alatt a chilei magyarság aktív tagja lett, a chilei Magyar Tanács tagja, a Pro Patria magyar egyesület igazgatója, számos helyi rendezvény szervezője, vezetője.[7] Apja sokat olvasott magyarul, a könyveket egy Argentin magyar kiadón keresztül szerezte be. Adan ezeket is olvasta, hallgatta szülei történeteit Magyarországról, a magyar kultúráról. Nagyanyja 1956-ban vándorolt, s költözött ki hozzájuk, tőle is sokat hallott magyar gyökereiről, a magyarországi életről, mégis - ahogy később nyilatkozott - az ő realitása Chilében volt.[8] Gyerekkorában tanult meg magyarul, szüleivel ezen a nyelven, testvérével azonban spanyolul beszélt.[9]

14 éves korában a család visszatelepült Európába, Ausztria lett az új hazájuk. Itt érettségizett 1967-ben a Theresianum utódjaként működő tanintézetben, majd a Bécsi Egyetemen 1971-ben diplomázott újlatin és angol filológiából és filozófiából, s ugyanitt doktorált 1976-ban[10] - innen a kapcsolódása a német nyelvhez. 1977-től 1979-ig tanársegédként dolgozott az egyetemen, de 1980-ban áttelepült Spanyolországba,[9] ahol Barcelona mellett, Vilanova i la Geltrú településen él azóta is. Kezdetben egy fordítóirodának dolgozott, majd a magyarországi rendszerváltást követően feltámadt az érdeklődés a magyar irodalom iránt Spanyolországban, s elkezdett irodalmi műveket átültetni spanyolra. [8] Első fordítása Konrád György Kerti mulatság című könyve volt az 1990-es évek elején - s ami végül később jelent meg spanyolul. Rendszeres fordítási megbízásokat elsősorban az Editorial Acantilado nevű barcelonai kiadótól kapott, nekik fordított mások mellett Kertész Imre, Krasznahorkai László és Bodor Ádám műveket is.[11] A kiadó tulajdonosa, a 2014-ben elhunyt Jaume Vallcorba i Plana nem csak Kovacsics barátja volt, hanem kifinomult ízlésének, és nyitottságának köszönhetően a közép-európai irodalom legfőbb spanyolországi közvetítője, s ő mutatta be Spanyolországban a legtöbb kortárs magyar írót.[12] Kovacsics személyesen ismerte Kertész Imrét, barátságot ápolt vele, egy kivételével mindegyik művét lefordította spanyolra, a Sorstalanságot azonban Xantus Judit tolmácsolásában adták ki még jóval az irodalmi Nobel-díj odaítélése előtt. Xantussal egyébként szintén jó viszonyban volt annak haláláig.[8] A magyar mellett fordít németről is, Karl Kraus, Hans Lebert, Heimito von Doderer, Peter Altenberg, Joseph Roth, Stefan Zweig, Ingeborg Bachmann és Ilse Aichinger műveit is átültette már spanyolra.[13]

Testvére, Márta Bogotában él, szintén fordít. A már Katalóniában született lánya, Violeta filmkritikus.

Válogatás a műfordításaiból

[szerkesztés]

A spanyolul megjelent kiadói adatok alapján (spanyol címmel, a szerzők fordított névsorrendjében)

  • Ilse Aichinger: La esperanza más grande (Acantilado, 2005)
  • Peter Altenberg: Páginas escogidas (Acantilado, 1998)
  • Ingeborg Bachmann: El caso Franza/Réquiem por Fanny Goldmann (Acantilado, 2002)
  • Attila Bartis: La calma (Acantilado, 2003)
  • Ádám Bodor: El distrito de Sinistra (Acantilado, 2003)
  • Ádám Bodor: La sección (Acantilado, 2007)
  • Heimito von Doderer: Un asesinato que todos cometemos (Acantilado, 2011)
  • Péter Esterházy: Sin arte (Acantilado, 2010)
  • László Földényi: Dostoyevski lee a Hegel en Siberia y rompe a llorar (Galaxia Gutenberg, 2006)
  • Béla Hamvas: La filosofía del vino (Acantilado, 2014)
  • Imre Kertész: Dossier K (Acantilado, 2007)
  • György Konrád: Una fiesta en el jardín : novela y diario de trabajo (Alianza, 2003)
  • László Krasznahorkai: El último lobo (Fundación Ortega Muñoz, 2009)
  • László Krasznahorkai: Ha llegado Isaías (Acantilado, 2009)
  • Karl Kraus: Los últimos días de la humanidad (Acantilado, 1992)
  • Hans Lebert: La piel del lobo (Acantilado, 1994)
  • Joseph Roth: Las ciudades blancas (Acantilado, 2014)
  • Miklós Szentkuthy: Leyendo a Agustín (Subsuelo, 2014)
  • Stefan Zweig: Embriaguez de la metamorfosis (Acantilado, 2001)

Díjai

[szerkesztés]
  • 2004: Ángel Crespo-díj (spanyol díj műfordítóknak)[10]
  • 2009: Pro Cultura Hungarica[14]
  • 2010: Premio Nacional de Traducción (a spanyol kulturális minisztérium díja fordítóknak)[13]
  • 2017: Balassi Műfordítói Nagydíj[14]
  • 2022: Straelen műfordítói díj (Straelener Übersetzerpreis)[15]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ BNE authority file. (Hozzáférés: 2020. május 29.)
  2. ↑ a b https://www.acec-web.org/spa/PREMIOAC.ASP?CURRI=15
  3. ↑ https://litera.hu/magazin/tudositas/forditok-ha-talalkoznak.html
  4. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2022. június 4., PIM1705966
  5. ↑ https://litera.hu/hirek/adan-kovacsics-vehette-at-a-balassi-muforditoi-nagydijat.html
  6. ↑ https://www.euk-straelen.de/deutsch/straelener-uebersetzerpreis/straelener-uebersetzerpreis-der-kunststiftung-nrw-2022/fallo-del-jurado
  7. ↑ Chilei levél. Dél-Amerikai Magyarság, XXXI. évf. 3888. sz. (1958. május 16.) 4. o.
  8. ↑ a b c Dzsubák Tamás: „A magyar mondatok először spanyolul állnak össze a fejemben” – exkluzív interjú Adan Kovacsics műfordítóval. Kultúra.hu (2022. május 3.) (Hozzáférés: 2022. augusztus 3.)
  9. ↑ a b Kellei György: A művek súlyát is lehet érezni: Portré Kovacsics Ádám műfordítóról. Veszprémi Napló, LXII. évf. 154. sz. (2006. július 4.) 7. o. (fizetős hozzáférés)
  10. ↑ a b Curriculum de Adan Kovacsics. Associació Collegial d'Escriptors de Catalunya weboldala (spanyolul) (2004) (Hozzáférés: 2022. augusztus 3.)
  11. ↑ Owen Good: Ahogy már senki nem beszél – Interjú Adan Kovacsiccsal. Litera.hu (2017. november 15.) (Hozzáférés: 2022. augusztus 3.)
  12. ↑ Pávai Patak Márta: Az európai könyvkiadás örökös mestere. Litera.hu (2014. szeptember 2.) (Hozzáférés: 2022. augusztus 4.)
  13. ↑ a b Adan Kovacsics. Editorial Acantilado (spanyolul) (Hozzáférés: 2022. augusztus 4.)
  14. ↑ a b Díj a magyar irodalom nagykövetének. Kultúra.hu (magyarul) (2017. szeptember 28.) (Hozzáférés: 2022. augusztus 4.)
  15. ↑ Straelener Übersetzerpreis der Kunststiftung NRW an Dr. Adan Kovacsics verliehen. Europäisches Übersetzer-Kollegium (németül) (2022) (Hozzáférés: 2022. augusztus 4.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kovacsics_Ádám_(műfordító)&oldid=25217389”