Ugrás a tartalomhoz

Kovácsi Aladár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kovácsi Aladár
Született1932. december 11.
Budapest
Elhunyt2010. április 8. (77 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaFerencz Éva
Foglalkozása
  • öttusázó
  • nőgyógyász
  • vívó
SírhelyeFarkasréti temető (19/1-1-8)[1]
Öttusázópályafutása
KlubVasas SC (1948–1951)
Bp. Haladás (1952–1956)
MAFC (1957–1959)
EdzőTakács Andor
Vívópályafutása
KlubBp. Honvéd (1950–1959)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovácsi Aladár témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Öttusa
Olimpiai játékok
arany
1952, Helsinki
csapat
Világbajnokság
arany
1955, Magglingen
csapat
bronz
1955, Magglingen
egyéni
ezüst
1958, Aldershot
csapat
Magyar bajnokság
bronz
1950
csapat
bronz
1951
csapat
bronz
1953
csapat
arany
1954
csapat
bronz
1955
egyéni
ezüst
1955
csapat
ezüst
1956
egyéni
ezüst
1956
csapat
bronz
1957
egyéni
ezüst
1957
csapat
arany
1958
egyéni
ezüst
1958
csapat
bronz
1959
csapat
Vívás
Magyar bajnokság
arany
1954
párbajtőr csapat
arany
1955
párbajtőr csapat

Kovácsi Aladár (Budapest, 1932. december 11.Budapest, 2010. április 8.) olimpiai és világbajnok öttusázó, vívó

Pályafutása

[szerkesztés]
BEAC olimpiai bajnokok emléktáblája. Budapest XI. kerület, Bogdánfy utca 10.

Az 1948-ban kezdett öttusázni a Vasas szineiben. 1951-től a válogatott tagja volt. 1952-ben már a Bp. Haladás versenyzőjeként indulhatott az olimpián. Ekkor még nem töltötte be 20. évét. Egyéniben 12. lett, csapatban pedig Benedek Gáborral és Szondy Istvánnal első. Ez volt a magyar öttusa sport első olimpiai aranya. A magyar válogatottban két alkalommal szerepelhetett világbajnokságon. 1955-ben a magglingeni vb-n egyéniben harmadik, csapatban világbajnok, 1958-ban Aldershotban egyéni 11., csapat ezüstérmes lett.

Öttusa egyéni versenyben magyar bajnokságot egy alkalommal, 1958-ban tudott nyerni. Kiegészítő sportágában, a téli öttusában 5 alkalommal volt magyar bajnok 1951 és 1955 között. Párbajtőrben pedig kétszeres csapatbajnok (1954, 1955) és válogatott kerettag volt a BHSE versenyzőjeként. 1959-ben felhagyott a versenysporttal. Öttusában 52 versenyen indult és 25 alkalommal végzett a dobogón. Visszavonulása után sem szakadt el az öttusától. A 90-es évek közepéig indult veterán versenyeken.

1958-ban szerzett orvosi diplomát szülész-nőgyógyászként. A Tétényi úti kórházban, majd az V. kerületben praktizált.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)[2]
  • Mező Ferenc-emlékgyűrű (1998)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. http://www.nemzetipanteon.hu/temetoi.html, 2019. július 20.
  2. Kik lettek újabban érdemes sportolók. Népsport, (1954. április 29.)

Források

[szerkesztés]