Ugrás a tartalomhoz

Koszmosz–911

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–911
Ország Szovjetunió
GyártóOKB–586
TípusDSZ-U2-V
Rendeltetésgeodéziai műhold
Küldetés
Indítás dátuma1977. május 25. 11:00 UTC
Indítás helyePleszeck űrrepülőtér, LC–132/2 sz. indítóállás
HordozórakétaKoszmosz–3M
Tömeg700 kg
Energiaellátásnapelem/akkumulátor
Pályaelemek
Pályaalacsony Föld körüli pálya
Pályamagasság970/1004 km
Inklináció82.95°
Periódus104.87 perc

COSPAR azonosító1977-039A
SCN10019
SablonWikidataSegítség

Koszmosz–911 (oroszul: Космос 911) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja, geodéziai műhold

Küldetés

[szerkesztés]

A Szfera program szerinti feladata a Föld geofizikai paramétereinek nagy pontossággal (3-6 ívmásodperc) történő meghatározása. Méréseivel rögzítették a kontinensek egymástól való távolságát, feltárták a geofizikai jellegű fizikai jelenségeket.

Jellemzői

[szerkesztés]

Tervezte a Szövetségi Kozmikus Mérnöki Akadémia (Всесоюзная инженерно-космическая Краснознаменная академия им. А. Ф. Можайского). Gyártotta az OKB–586 (OKB Juzsnoje; ma: Pivdenne) Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában. Üzemeltetője a Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны–MO).

Megnevezései: COSPAR:1977-039A; GRAU-kód: 11F621; Kódszáma: 10019.

1977. május 25-én a Pleszeck űrrepülőtérről, az LC–132/2 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Koszmosz–3M (11K65M) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 104,87 perces, 82.95° hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 970 kilométer, apogeuma 1004 kilométer volt.

A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Nincs navigációs meghajtórendszere. Tájolása alkalmazkodik a Föld mágneses-gravitációs törvényszerűségéhez. Szolgálati idejét 6 hónapra tervezték. Tömege 750 kilogramm. A hengeres test átmérője 1,2–2, magassága 1,8–2,1 méter. Termosztatikus (fűtés, hűtés) hőmérséklet-szabályzóval ellátott. Telemetriai rendszerének működését antennák beépítésével segítették. Az űreszközre napelemeket (3x2,04 méter) rögzítettek, illetve felületét napelemek borították (100W), éjszakai (földárnyék) energiaellátását újratölthető nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–910

Koszmosz-program
1968

Utódja:
Koszmosz–912