Koszmosz–50

Koszmosz–50
Gyártó	RKK Enyergija
Típus	Zenyit–2
Indítás dátuma	1964. október 28.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
Hordozórakéta	Vosztok–2 hordozórakéta
COSPAR azonosító	1964-070A
SCN	00919
Sablon • Wikidata • Segítség

A Koszmosz–50 (oroszul: Космос 50) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja. Első generációs Zenyit–2 felderítő műhold.

Küldetés

Katonai felderítő műhold, feladata a Föld meghatározott térségeinek megfigyelése, katonai célú adatgyűjtés. Polgári célja az emberes űrrepülés elősegítése. Az exponált filmeket egy fémkapszulában, ejtőernyővel juttatta vissza a Földre, és süllyedés közben gyűjtötték be.

Jellemzői

Az OKB–1 tervezőirodában a Vosztok űrhajóból kifejlesztett műhold.

1964. október 28-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Voszhod (8K71) hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88,6 perces, 51.2 fokos hajlásszögű, az elliptikus pálya perigeuma 187 kilométer, apogeuma 232 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor, szolgálati ideje maximum 12 nap.

A Koszmosz–44 programját folytatta. Kamerái SZA-10 (0,2 méter felbontású), SZA-20 (1 méter felbontású) típusú eszközök voltak.

1964. november 5-én 6 napos szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe. A fékezőmotor technikai okok miatt nem működött, ezért az önmegsemmisítő lépett üzembe.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Koszmosz–50. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. április 13.)
• Koszmosz–50. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 13.)

Elődje: Koszmosz–49

Koszmosz-program 1964

Utódja: Koszmosz–51