Ugrás a tartalomhoz

Koszmosz–377

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–377
TípusZenit 2M
Indítás dátuma1970. november 11.
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
HordozórakétaVoszhod hordozórakéta

COSPAR azonosító1970-096A
SCN04695
SablonWikidataSegítség

Koszmosz–377 (oroszul: Космос 377) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja. Első generációs Zenyit–2 felderítő műhold.

Küldetés

[szerkesztés]

Meghatározott űrkutatási és katonai programot hajtott végre. Kialakított pályasíkja mentén fototechnikai felderítést, műszereivel atomkísérletek ellenőrzését végezte. Biológiai kutatási csomagot vitt magával. Technikai eszközeivel meteorológiai előrejelzést elősegítő fotófelvételeket is készített.

Jellemzői

[szerkesztés]

Az OKB–1 központi tervezőirodában kifejlesztett, ellenőrzése alatt gyártott műhold. A Zenyit–2 (oroszul: Зенит-2) GRAU-kódja (11F61) ember szállítására kifejlesztett űreszköz, hasznos terében helyezték el a műszereket. Üzemeltetője a moszkvai Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны – MO).

Megnevezései: Koszmosz–377; Космос 377; Bion (Бион); COSPAR: 1970-096A; Kódszáma: 4695.

1970. november 11-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról, az LC–31 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Voszhod (11A57) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 89,4 perces, 65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 208 kilométer, apogeuma 305 kilométer volt.

Hasznos tömege 6300 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor, szolgálati élettartama 12 nap. A visszatérő modul 3100 kilogramm, átmérője 2.3 méter, térfogata 5.2 köbméter. Itt helyezték el a kamerákat (fényképezőgép). Fotóberendezése Ftor-2 (oroszul: Фтор-2), nagy pontosságú képeket készített. A filmek több ezer kép befogadására voltak alkalmasak.

1970. november 23-án, 12 napos (0,03 év) szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–376

Koszmosz-program
1969–től

Utódja:
Koszmosz–378