Koszmosz–333
| Koszmosz–333 | |
| Típus | Zenit-4M |
| Indítás dátuma | 1970. április 15. |
| Indítás helye | Pleszeck űrrepülőtér 41. indítóállása |
| Hordozórakéta | Voszhod hordozórakéta |
| COSPAR azonosító | 1970-030A |
| SCN | 04373 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Koszmosz–333 (17F116) (oroszul: Космос 333) Koszmosz műhold, a szovjet harmadik generációs műszeres műhold-sorozat tagja. Harmadik generációs Zenyit–4MK (oroszul: Зенит-4MK) fotó-felderítő műhold.
Küldetés
[szerkesztés]1969–1982 között az orbitális rendszert alacsonyabb pályára helyezték, hogy az alkalmazott kamerák (fényképezőgépek) felbontóképességét maximálisan, élességét nagy minőségben biztosítsák. Fényképeit a katonai meteorológiai előrejelzéseknél is alkalmazták.
Jellemzői
[szerkesztés]Tervezett és épített a Központi Speciális Tervező Iroda (Центральное специализированное конструкторское бюро – ЦСКБ/CSKB). Üzemeltetője a Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны – MO).
Megnevezései: Koszmosz–333; Космос 333; COSPAR: 1970-030A. Kódszáma: 4373.
1970. április 15-én Pleszeck űrrepülőtérről, az LC–133 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Voszhod (11A57) hordozórakéta segítségével indították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 88,9 perces, 81,3 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 213 kilométer, apogeuma 231 kilométer volt.
Ember szállítására kifejlesztett űreszköz, hasznos terében helyezték el a fotófelderítő kamerákat és az üzemeltetéshez szükséges telemetriai eszközöket. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Tömege 6300, a visszatérő modul súlya 3100 kilogramm. A motorblokk manőverező képességgel rendelkezett. A stabilizálást nitrogénhajtású gázfúvókák segítették. A kamerák felbontóképessége 1 méter. Pályasíkja mentén műszereivel vizsgálta a jelen lévő töltött részecskéket. Pályasíkja lehetővé tette, hogy felvételeivel az északi-tenger jéghelyzetéről is adott adatokat, elősegítve a hajózhatóságot. Áramforrása kémiai akkumulátorok, szolgálati élettartama maximum 24 nap.
1970. április 28-án, 13 nap (0,03 év) után földi parancsra a fotókapszula belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon (elfogó repülőgép segítségével) visszatért a Földre.
Források
[szerkesztés]- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
További információk
[szerkesztés]- Koszmosz–333. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 11.)
- Koszmosz–333. nasa.gov. (Hozzáférés: 2014. március 11.)
- Koszmosz–333. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. március 11.)
|
Elődje: |
Koszmosz-program |
Utódja: |
