Koszmosz–239

Koszmosz–239
Típus	Zenit-4
Indítás dátuma	1968. szeptember 5.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
Hordozórakéta	Voszhod hordozórakéta
COSPAR azonosító	1968-073A
SCN	03353
Sablon • Wikidata • Segítség

Koszmosz–239 (oroszul: Космос 239) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja. Második generációs Zenyit–4 felderítő műhold.

Küldetés

Meghatározott űrkutatási és katonai programot hajtott végre. Programja a Koszmosz–237-tel megegyező. Az emberes űrkutatási program végrehajtását segítette.

Jellemzői

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett, ellenőrzése alatt gyártott műhold.

1968. szeptember 5-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Voszhod (11A57) hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89,17 perces, 51.8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 203 kilométer, apogeuma 269 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátorok, szolgálati élettartama 10 nap.

Fototechnikai (fényképezőgép, televíziós kamera) berendezései nagy pontosságú (3000 milliméter/3-5 méter) közötti felbontású képeket készítettek.

1968. szeptember 13-án 8 napos szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Koszmosz–239. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. május 4.)
• Koszmosz–239. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 4.)

Elődje: Koszmosz–238

Koszmosz-program 1968

Utódja: Koszmosz–240