Koszmosz–185

Koszmosz–185
Ország	Szovjetunió
Gyártó	OKB–586
Típus	ISZ–A
Rendeltetés	vadászműhold
Küldetés
Indítás dátuma	1967. október 27. 02:21 UTC
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér, LC–90/13. sz. indítóállás
Hordozórakéta	Ciklon–2A
Visszatérés dátuma	1969. január 14.
Élettartam	445 nap (1,22 év)
Tömeg	4000 kg
Energiaellátás	napelem/akkumulátor
Pályaelemek
Pálya	alacsony Föld körüli pálya
Pályamagasság	515/587 km
Inklináció	64°
Periódus	98,4 perc
COSPAR azonosító	1967-104A
SCN	03013
Sablon • Wikidata • Segítség

Koszmosz–185 (oroszul: Космос–185) a szovjet ISZ (ASAT) elfogó vadászműhold első prototípusának tesztrepülése.

Küldetés

Az első ASAT (oroszul: (ИС– истребитель-спутник) tesztfeladat végrehajtása. Mikrogravitációs környezetben a mikromotorok működését tesztelték. Helyzetének változtatása segítette a földi személyzetek felderítő, követő és a védelmi erők riasztásának gyakorlását.

Az anti-műholdas fegyverek (ASAT) célja, hogy ártalmatlanná tegyék vagy elpusztítsák a támadó feladattal készített katonai műholdakat.

Jellemzői

Tervezte és építette az OKB–52 (ОКБ-52) [oroszul: Опытно-конструкторское бюро № 52] vállalat. Üzemeltetője a moszkvai Honvédelmi Minisztérium (oroszul: Министерство обороны – MO).

Megnevezései: COSPAR: 1967-104A; SATCAT kódja: 3013.

1967. október 27-én a Bajkonuri űrrepülőtérről, az LC–90/13 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Ciklon–2A (11K67) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Ez volt a Ciklon–2A hordozórakéta első indítása. Az orbitális egység pályája 98,4 perces, 64 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 515 kilométer, apogeuma 587 kilométer volt.

Forgásstabilizált űreszköz. Henger alakú, hossza 10, átmérője 1,30 méter. Bruttó súlya 4000, hasznos tömege 1400 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Telemetriai szolgálatát (adás/vétel) 4 antenna segítette. Az űreszköz egybe lett építve a hordozórakéta utolsó fokozatával. A hengeres rész elejére volt beépítve a gömbölyű formájú modul az irányító, a rávezető (célravezető) egység, a számítástechnikai, valamint az önvezérelt optikai rendszer, illetve a 300 kilogrammos robbanótöltet. A hengeres rész hátsó felében az energiaellátást egy mini nukleáris reaktor (JaEU) (oroszul: ядерная энерго-установка – ЯЭУ) biztosította. Hajtóművei ionmotorok (300 másodperces megbízható működés), segítve a stabilitást és a helyzetváltoztatást. Szolgálati ideje alatt ellenőrző célobjektum volt, valamint radar felderítő szolgálatot végzett.

1969. január 14-én 445 nap (1,22 év) szolgálati idő után belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források

Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Koszmosz–185. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 20.)
• Koszmosz–185. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. május 20.)
• Koszmosz–185. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. május 3.)
• Koszmosz–185. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. május 3.)
• Koszmosz–185. hobby.ru. (Hozzáférés: 2014. május 3.)

Elődje: Koszmosz–184

Koszmosz-program 1967

Utódja: Koszmosz–186