Ugrás a tartalomhoz

Koszmosz–144

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–144
Típus
  • Metyeor
  • artificial satellite of the Earth
Indítás dátuma1967. február 28.
Indítás helyePleszeck űrrepülőtér 41. indítóállása
HordozórakétaVosztok–2M

COSPAR azonosító1967-018A
SCN02695
SablonWikidataSegítség

A Koszmosz–144 (oroszul: Космос 144) a szovjet Koszmosz műhold-sorozat tagja. Az első szovjet meteorológiai műhold.

Küldetés

[szerkesztés]

A Föld mágneses erőterét kutató és meteorológiai méréseket végző űreszköz. Feladata a felhőzet, a hóréteg és a jégmezők eloszlásának vizsgálata, a földfelület és a felső felhőrétegek hőmérsékletének, a Föld és az atmoszféra hőegyensúlyára jellemző adatok mérése. Modernizált felderítő/mérő eszközök kísérleti programjával további adatokat szolgáltatott a katonai (polgári) Metyeor-rendszer kiépítéséhez.

Jellemzői

[szerkesztés]

A VNII EM (oroszul: Всесоюзный научно-исследовательский институт электромеханики (ВНИИ ЭМ) филиал) tervezte, építette. Üzemeltetője a moszkvai (Госкомитет СССР по гидрометеорологии) intézet.

1967. február 28-án a Pleszeck űrrepülőtérről indítóállomásról Vosztok–2M (8А92M) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 96,9 perces, 81,2 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 625 kilométer, apogeuma 625 kilométer volt. Az űreszköz napszinkron poláris pályán mozgott. Hasznos tömege 4730 kilogramm. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energiahasznosításának kombinációja (földárnyékban puffer-akkumulátorokkal). Földre orientált stabilitását giroszkóp biztosította. Felépítése hengeres, átmérője 1,4 méter, magassága 5 méter, két napelemtáblája 10 méterre kinyúló.

A Koszmosz–122 programját folytatta. Televíziós képek készülnek a Föld nappali, és infravörös felvételek az éjszakai oldaláról. Mérte a Föld különböző részein eltérő hőfelvételt és hőveszteséget, elősegítette a viharok kialakulási helyének, erejének és vonulásának adatszolgáltatását. Rádiómódszerekkel mérte a légkör elektromos kisüléseit, a villámlások színhelyeit, erősségét.

A mérési adatokat kiterjedt földi vevőállomás-hálózat rendszeresen vette, azokat mágnesszalagon és filmen rögzítették, számítógéppel értékelték ki. A térkép jellegű végeredményt távírógépen továbbították a nemzeti és nemzetközi meteorológiai hálózat számára.

1968. márciusban befejezte működését. 1982. szeptember 14-én belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–143

Koszmosz-program
1966

Utódja:
Koszmosz–145