Koszmosz–119

Koszmosz–119
Gyártó	Pivdenne
Típus	DS-U2-I
Küldetés
Indítás dátuma	1966. május 24.
Indítás helye	Kapusztyin Jar
Hordozórakéta	Koszmosz–2 hordozórakéta
Energiaellátás	napelem + akkumulátor
COSPAR azonosító	1966-043A
SCN	02182
Sablon • Wikidata • Segítség

A Koszmosz–119 (DSZ-U2-I) (oroszul: Космос 119) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja. technológiai műhold.

Küldetés

A Koszmosz–97 programját folytatta. Az emberes űrkutatási program végrehajtását segítette.

Jellemzői

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett, ellenőrzése alatt gyártott műhold. Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai honvédelmi minisztérium (Министерство обороны).

1966. május 24-én a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából egy Koszmosz–2 (11К63) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli pályára. Az orbitális egység pályája 98,8 perces, 48,3 fokos hajlásszögű, az elliptikus pálya perigeuma 208 kilométer, apogeuma 1202 kilométer volt. Hasznos tömege 250 kilogramm. Alakja hengeres, átmérője 1,2 méter, hossza 1,8 méter. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energiahasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal).

Felépítését tekintve két félgömbbel lezárt hengeres test. A hengeres test köré építették a napelemeket. A hengeres részben a szolgálati egységeket (programvezérlő, adatrögzítő, telemetria). A hátsó félgömbben az energiaellátás kapott helyet. Az egyenletes belső hőmérsékletet cirkuláló gáz (nitrogén) biztosította. A hőegyensúlyt sugárzáselnyelő anyaggal, illetve zsalus radiátorral biztosították. Nagy frekvenciastabilitásával és kis sugárzási szögével alkalmas volt a nagy távolságú rádió-összeköttetések minőségének és a pályaelem-meghatározások pontosságának növelésére. A mérések összehasonlításával megállapítást nyert, hogy a készülék kifogástalanul, nagy stabilitással működött a sugárzási övezeteken kívül és belül, napfényben és földárnyékban egyaránt.

1966. november 30-án földi parancsra belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Koszmosz–119. nasa.gov. [2013. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 4.)
• Koszmosz–119. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 4.)

Elődje: Koszmosz–118

Koszmosz-program 1966

Utódja: Koszmosz–120