Koszmosz–110
| Kozmosz–110 | |||||
 | |||||
| Repülésadatok | |||||
| Ország | Szovjetunió | ||||
| Űrügynökség | RKK Enyergija | ||||
| Személyzet | 2 kutya | ||||
| Hordozórakéta | Voszhod | ||||
| NSSDC ID | [1] 1966-015A[1] | ||||
| A repülés paraméterei | |||||
| Start | 1966. február 17. 20:09:36 UTC | ||||
| Starthely | Bajkonuri űrrepülőtér | ||||
| Földet érés | |||||
| ideje | 1966. március 16. 14:00 UTC | ||||
| Időtartam | 22 nap | ||||
| Űrhajó tömege | 5700 kg | ||||
| Pálya | |||||
| Perigeum | 190 km[2] | ||||
| Apogeum | 882 km | ||||
| Pályahajlás | |||||
| Föld körül | 51,9° | ||||
| Periódus | |||||
| Föld körül | 95,30 perc | ||||
A Koszmosz–110 (cirill betűkkel: Космос 110) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja, a hosszútávú űrrepülés hatásvizsgálatait segítő első űrbiológiai / űrélettani űrhajó.
Küldetés
[szerkesztés]A biológiai kutatások 1951-ben kezdődtek, több rakétán kutyákat juttattak különböző magasságokba. A rakéták orr-részében elhelyezett, légmentesen zárt tartályok a röppálya tetőpontján leváltak, és a meghatározott szabadesést követően 4–8 kilométer magasságban a kinyíló ejtőernyő segítségével ereszkedtek le a Földre.
A Voszhod–2 problémás visszatérése után a Voszhod–3-at – amelynek a hosszú távú űrutazás hatásainak vizsgálata lett volna a célja – nem merték személyzettel indítani (a Voszhod-program befejeződött). Az élő szervezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatára indított, módosított Voszhod típusú űrhajó volt, Koszmosz–110 sorozatszám alatt. Az eredeti kutatási programmal megegyező űreszköz, személyzetet (kutyák), ellátó- és ellenőrzőrendszert, az automatikus vezérlést biztosító berendezéseket, illetve a leszálló egységet tartalmazta.
Kutatási program
[szerkesztés]- a súlytalanság hatása az élő szervezetre
- a biológiai ritmus eredete és sajátosságai
- a kozmikus sugárzás hatása az élőlényekre
- az élő szervezet alkalmazkodása a kozmikus körülményekhez
A kutyákkal folytatott kísérlet ezen program alatt volt a leghosszabb.
A kutyák a közel egy hónapos űrbéli tartózkodást követő földet éréskor legyengült állapotban voltak, izomzatuknak tíz nap kellett a regenerálódáshoz.[3] Az űrutazás nehézségei után regenerálódtak és egészséges utódokat hoztak a világra.
Jellemzői
[szerkesztés]Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1966. február 22-én indították a bajkonuri űrrepülőtérről egy Voszhod (8K71) hordozórakétával és juttatták Föld körüli, közeli pályára. Az orbitális egység pályája 95,3 perces, elliptikus pálya.perigeuma 192 kilométer, apogeuma 879 kilométer volt. Hasznos tömege 5700 kilogramm.[4]
1966. március 16-án 23 napos, aktív szolgálati idejét követően, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.
Személyzet
[szerkesztés]Vetyerok és Ugoljok nevű kutya.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Cosmos 110. (Hozzáférés: 2012. február 27.)[halott link]
- ↑ Voskhod Programme (angol nyelven). [2007. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 27.)
- ↑ WEEBAU: weebau.com Cosmos 110 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. február 27.)
- ↑ Turányi Tamás (2000. március 1.). „Miért nem ették meg Leonovot a farkasok?” (magyar nyelven). Aeromagazin. (Hozzáférés: 2012. február 27.)
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
További információk
[szerkesztés]- Koszmosz–110. nasa.gov. (Hozzáférés: 2012. november 15.)
- Koszmosz–110. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 4.)
- N. P. Kamanyin: Szkritij koszmosz, Infortekszt-IF, Moszkva, 1997. (oroszul) Koszmosz–110. airbase.ru. (Hozzáférés: 2012. november 15.)
|
Elődje: |
Koszmosz-program |
Utódja: |
