Ugrás a tartalomhoz

Nagyboldogasszony-bazilika (Székesfehérvár)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Koronázóbazilika (Székesfehérvár) szócikkből átirányítva)
Ez a szócikk a székesfehérvári királyi bazilikáról szól. Hasonló címmel lásd még: Nagyboldogasszony-templom (egyértelműsítő lap).
Nagyboldogasszony-bazilika
Az égő bazilika. Miniatúra a Képes krónikából
Az égő bazilika. Miniatúra a Képes krónikából
Valláskereszténység
Felekezetrómai katolikus
Híres halottakA székesfehérvári koronázóbazilikában eltemetett személyek
Építési adatok
Építése1018–1543 között
Stílusromanika, gótika
Felszentelés1038
Védettségműemléki védelem (Romkert néven)
Elérhetőség
TelepülésSzékesfehérvár
Elhelyezkedése
Nagyboldogasszony-bazilika (Székesfehérvár belváros)
Nagyboldogasszony-bazilika
Nagyboldogasszony-bazilika
Pozíció Székesfehérvár belváros térképén
é. sz. 47° 11′ 30″, k. h. 18° 24′ 38″47.191700°N 18.410700°EKoordináták: é. sz. 47° 11′ 30″, k. h. 18° 24′ 38″47.191700°N 18.410700°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyboldogasszony-bazilika témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika (vagy Szűz Mária-bazilika, királyi bazilika, koronázóbazilika, főbazilika) a középkori Magyar Királyság legnagyobb és legfontosabb temploma volt, melyet I. István király kezdett el építtetni nem sokkal az államalapítás után. A királyi adományok okán rendkívül gazdaggá vált bazilika az évszázadok során folyamatosan épült, majd a török hódoltság alatti ostromok során, valamint a hódoltságot követően, a 18. században elpusztult, így ma már csak a romjai láthatók.

Jelentősége

[szerkesztés]

Orseolo Pétertől IV. Béla kivételével (őt egy másik fehérvári bazilikában kenték föl) egészen I. Ferdinándig minden magyar uralkodót e falak között koronáztak királlyá, emellett pedig tizenöt uralkodónk végső nyughelyéül is választotta a templomot. 1083-ban István király és Imre herceg maradványait szentté avatásukkor kiemelték a sírokból, és belőlük ereklyéket képeztek. Területe ma Magyarország hivatalos nemzeti emlékhelyeinek egyike Középkori Romkert – Nemzeti Emlékhely néven.[1]

A székesfehérvári Szűz Mária prépostság sok tekintetben egyedülálló volt. Szent István királynak a Szentföldre vezető zarándokút mellett épített magánegyháza a középkori Magyarország király- és királyné-koronázásainak, királyi esküvőknek, temetkezéseknek a helyszíne lett. Itt őrizték évszázadokon át a koronát és a koronázási jelvényeket, valamint a fontos iratokat. Számos sorsfordító eseménynek, törvénykezési gyűlésnek, országnagyok tanácskozásának helyszínéül szolgált e hely.

Építéstörténet

[szerkesztés]

Első királyunk, Szent István kezdte építtetni Nagy Károly példáját követve, az aacheni bazilika mintájára Szűz Mária tiszteletére a székesfehérvári bazilikát a XI. század elején, végső nyughelyéül.[2]

A XI. században elkészülte után a maga 60×30 m-es alapterületével és kb. 30 m-es belmagasságával a korabeli Európa egyik legnagyobb bazilikája volt. Királyi bazilika volt, csakúgy mint az aacheni dóm, prépostság működött mellette. Koronázási templom volt, itt helyezték el az uralkodói trónust, itt őrizték a királyi kincseket, ereklyekincseket és a koronaékszereket. Szent István csakúgy a saját maga alapította bazilikát választotta temetkezőhelyéül, ahogy Nagy Károly.[2]

Légi felvétel a Romkertről

Szent István korabeli bazilikája háromhajós, és legalább két tornyos volt. Déli oldalához később kerengő is csatlakozott.

Az épület évszázadokat átívelő rendkívüli jelentősége arra vezethető vissza, hogy a templom falai között – pontosabban a templom közepén – nyugodhatott az 1083-ban szentté avatott István király (†1038). Szarkofágja ma is látható az ő tiszteletére felépített mauzóleumban. Fiát, az ugyancsak akkor szentté avatott Imre herceget (†1031) már előbb eltemették. Feltételezett kriptáját a déli hajó második és harmadik pillére között tárták fel.

A Szent István után trónra lépő királyokat IV. Béla kivételével (ő egy másik székesfehérvári bazilikában koronáztatta meg magát) egészen I. Ferdinándig itt kenték királlyá és Istvánhoz hasonlóan sokuk (szám szerint 14) ide is temetkezett.

Átalakítások

[szerkesztés]
A törökök 1601-ben kivonulnak Fehérvárról,
ám egy év múlva újra visszafoglalták a várost

1327-ben Károly Róbert király, mivel a templomba kívánt temetkezni, részben beboltoztatta főhajót. 1426-ban az itáliai származású Ozorai Pipó gótikus stílusban újjáépítette a bazilika délnyugati (Városháztér felőli) tornyát. Így a templom eddigi szimmetria-egyensúlya megbomlott, mivel ez a torony jóval magasabb volt, mint a homlokzat másik északnyugati tornya. Becslések szerint 65–70 m magas lehetett az úgynevezett Pipó-torony. Az építkezés nem kevés pénzébe került Ozorai Pipónak, akinek sírja valószínűleg az általa építtetett torony alatt volt. A legtehetősebbek a XIV. századtól egyre gyakrabban temetkeztek a temetkezhettek a templomon belül. A módosabb polgárok pedig a kerengő, vagy templom körüli temetőbe.
Az utolsó jelentősebb építkezés Hunyadi Mátyás idejében zajlott, aki lebontatta a korábbi keleti szentélyt és a mögötte húzódó városfalat is, majd feltöltette a területet és kelet felé egy új 30 m hosszú kápolnakoszorús szentélyt épített a Hunyadi család sírkápolnájául. Később a városfalat is visszaépítették. Az úgynevezett Mátyás-sírkápolna lehetett a bazilika legszebb része, mely a francia gótikus katedrálisok, például a párizsi Notre-Dame szentélyéhez lehetett hasonló. A bővítések után a templom teljes hossza már meghaladta a 100 métert.[3]

Pusztulása

[szerkesztés]
Johan Sibmacher: Székesfehérvár keresztes ostroma 1601-ben

Székesfehérvár 1543-ban török kézre került, a török várkapitány a királysírokat már ekkor kifosztotta. A koronázó bazilika pusztulása az 1601-es sikeres keresztény visszafoglaláskor kezdődött, ugyanis a törökök lőporraktárnak használták a Pipó-tornyot, s miután nem tudták megtartani a várost, nehogy a győzteseké legyen a lőpor, inkább felrobbantották. A hatalmas robbanásban összeomlott a Pipó-torony, továbbá leégett az egész templom. Az ostrom után nem állították helyre, köveiből javították ki a megsérült városfalakat. A keresztény seregek feltörték a bazilikában még sértetlen királysírokat.

1602-ben a törökök visszafoglalták a várost, ők is kőbányának használták a templomot. A templom északi oldalkápolnái használható állapotban maradtak, ezeket csak a XVIII. század végén, a püspöki palota építésekor bontották el.

A XIX. század elejére az egykori királyi bazilika összes földfelszín feletti maradványa eltűnt. Az ezt követően megkezdődött ásatások már csak a felszín alatt tudtak alapfalakat feltárni, ebből azonban a templom pontos külalakjára már nem lehet következtetni.

Csupán egyetlen királysír maradt sértetlen a bazilikában. Ma III. Béla néven tiszteljük azt a királyt, akit feleségével, Châtillon Annával 1848-ban találtak meg a templom déli oldalhajójában csatornaásás közben. Az azonosítás során felmerült, hogy a sírban talált csontok esetleg Könyves Kálmánnak és hitvesének, Hauteville-i Felíciának a maradványai. 2019 évben azonban a Magyarságkutató Intézet archeogenetikai vizsgálatokkal és radiokarbon kormeghatározással, valamint csonttani vizsgálatokkal megállapították, hogy a csontok egyértelműen III. Béla királyhoz tartoznak.

A bizonyítékok között szerepelt az archeogenetikai vizsgálatokkal kimutatott génkészlet egyedisége, valamint az, hogy Könyves Kálmán halála előtt a csontokon is nyomot hagyó fülgyulladásban szenvedett, ami a megtalált csontokról hiányzik. A sírja mellett megtalálható másik sírboltban talált csontokat pedig II. Vak Béla csontvázaként azonosították.

Koronázások

[szerkesztés]
Ez a lista egyelőre nem teljes. Segíts te is bővíteni, hogy teljes lista lehessen belőle!
Kapcsolódó lista: Kategória:A székesfehérvári bazilikában megkoronázott királyok és királynék

Jelentősebb temetkezések

[szerkesztés]
Kapcsolódó lista: Kategória:A székesfehérvári koronázóbazilikában eltemetett személyek

  • 1038: I. (Szent) István
  • 1116: (Könyves) Kálmán
  • 1141: II. (Vak) Béla
  • 1162: II. Géza
  • 1163: II. László
  • 1165: IV. István
  • 1196: III. (Nagy) Béla
  • 1205: III. László
  • 1342: I. Károly (Róbert)
  • 1382: I. (Nagy) Lajos
  • 1439: Albert
  • 1490: I. Mátyás
  • 1516: II. Ulászló
  • 1526: II. Lajos
  • 1540: I. János

Galéria

[szerkesztés]
  • A romkert panorámája
    A romkert panorámája
  • A templom I. István-korabeli apszisa
    A templom I. István-korabeli apszisa
  • A nemzeti emlékhelyet jelző oszlop
    A nemzeti emlékhelyet jelző oszlop
  • Az osszárium lejárata
    Az osszárium lejárata
  • A mauzóleum és a romkert közötti rész
    A mauzóleum és a romkert közötti rész

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Középkori Romkert Nemzeti Emlékhely, szikm.hu
  2. ↑ a b Györffy György: István király és mûve. Bp., 1977. 319–320.
  3. ↑ „A székesfehérvári királyi bazilika a középkorban”, SZIKM blog, 2015. augusztus 17. (Hozzáférés: 2018. június 28.) (amerikai angol nyelvű) 
  4. ↑ Egyes vélemények szerint a koronázásra Esztergomban került sor.
  5. ↑ Egyes vélemények szerint a koronázásra Csanádon került sor.
  6. ↑ a b c Ifjabb királlyá koronázták.
  7. ↑ Az esztergomi érsek megtagadta III. Béla koronázását, így a kalocsai érsek a pápa közbenjárására törvényes királlyá kenhette őt.
  8. ↑ Ifjabb királlyá kenték. 1182-ben már Esztergomban is megkoronázták. A hatalmat apja halála után, 1196-ban vette át, újabb koronázásra nem került sor.
  9. ↑ Ifjabb királlyá koronázták. Trónra lépésekor, 1235-ben is megkoronázták, de nem a Nagyboldogasszony-bazilikában, hanem a Szent Péter- és Szent Pál-bazilikában, a mai Szent István-székesegyház elődjében.
  10. ↑ A koronázási misét a kalocsai érsek celebrálta.
  11. ↑ A koronázási misét a veszprémi és a csanádi püspök celebrálta.
  12. ↑ Esztergomi és budai érvénytelen koronázásai után végül törvényes királlyá kenték Székesfehérvárott.
  13. ↑ A koronázás nem a Szent Koronával, hanem I. (Szent) István székesfehérvári sírjáról származó fejereklyetartójának diadémjával történt.
  14. ↑ A koronázást a nyitrai püspök vezényelte, aki ekkor a rangidős főpap volt, ezért a ceremónia törvényes keretek között zajlott.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • A Romkert a Műemlékem.hu-n
  • A székesfehérvári Boldogasszony Bazilika történeti jelentősége. Az 1996. május 16-án rendezett tudományos tanácskozás előadásai; szerk. Farkas Gábor; Székesfehérvár Város Levéltára, Székesfehérvár, 1996 (Közlemények Székesfehérvár város történetéből)
  • Éry Kinga: A székesfehérvári királyi bazilika embertani leletei, 1848–2002; szerk. Éry Kinga; Balassi, Bp., 2008 (Ecclesia beatae Mariae Virginis Albaeregalis)
  • Branczeiz Zsuzsanna: A székesfehérvári királyi bazilika. A Szűz Mária-prépostság és temploma. Középkori romkert; régész szakértő Biczó Piroska; Székesfehérvári Turisztikai Közhasznú Nonprofit Kft., Székesfehérvár, 2011
  • Szent István király bazilikájának utóélete. A középkori romkert 1938-tól napjainkig; szerk. Gärtner Petra; Szt. István Király Múzeum, Székesfehérvár, 2016 (A Szent István Király Múzeum közleményei B. sorozat)
  • Szabó Zoltán: A székesfehérvári királyi bazilika építéstörténete. A maradványok építészeti leírása és elemzése. Függelék; Balassi, Bp., 2018 (Ecclesia beatae Mariae Virginis Albaeregalis)
  • Szabó Zoltán: A székesfehérvári királyi bazilika építéstörténete. 1470 körül–1800; Balassi, Bp., 2021 (Ecclesia beatae Mariae Virginis Albaeregalis)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nagyboldogasszony-bazilika_(Székesfehérvár)&oldid=27546405”