Ugrás a tartalomhoz

Koronás tokó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koronás tokó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes)
Család: Szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae)
Nem: Lophoceros
Faj: L. alboterminatus
Tudományos név
Lophoceros alboterminatus
Büttikofer, 1889
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Koronás tokó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Koronás tokó témájú médiaállományokat és Koronás tokó témájú kategóriát.

A koronás tokó (Lophoceros alboterminatus) a madarak osztályának a szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjéhez, ezen belül a szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) családjához tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Johann Büttikofer svájci zoológus írta le 1889-ben.[3] Régebben a Tockus nembe sorolták Tockus alboterminatus néven is.

Alfajai

[szerkesztés]

Előfordulása

[szerkesztés]

Afrika keleti és déli részén honos. Különösen a csapadékban szegény területeken, Kenya északi felének száraz, fás szavannáin fordul elő nagyobb számban. Etiópiától délre egészen Dél-Afrikáig széles körben elterjedt faj.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi száraz erdők, síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint városi régiók. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 50 centiméter, testtömege 180-332 gramm.[5] Karakteres megjelenésű faj, hasa fehér, ezzel szemben nyaka, feje, háta és szárnya szürkésfekete. Csőre piros, lefelé ívelt, hátoldalán keskeny él található, amely valószínűleg a csőr erősítésére szolgál. Csőrén különös alakú szaruképződmények vannak. Nyaka és farka hosszú. Szárnya rövid és lekerekített, ezért nem tartozik a legjobban repülő madarak közé. A tojó színezete ugyanolyan, mint a hímé.

Életmódja

[szerkesztés]

Messze hangzó suhogással repül fáról fára. Egy-egy ágon hosszú ideig elül, és sűrűn hallatja rekedtes hangját. Ha szél mozgatja az ágat, ültében előre-hátra billeg, miközben hosszú farkával és erős csőrével folyamatosan egyensúlyoz. Gyakran egész életen át tartó párkapcsolatban vagy kis csoportokban él. Tápláléka rovarok, gyümölcsök és bogyók; kis kígyók és hüllők.

Szaporodása

[szerkesztés]

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak az esős időszakra esik, amikor bőven van táplálék. Évente egyszer költ. A fészek egy fa odvában, ritkábban sziklák hasadékában van. A hím és a tojó befalazza a fészeküreget iszap, sár és ürülék keverékével. Csak egy keskeny rés marad szabadon, a hím ezen keresztül adja be a táplálékot. A fészekaljban 3-5 fehér tojás található. A tojó, amikor a hím egyedül már nem győzi a táplálást, kitör az odúból. A fiatal madarak 40-45 nap után repülnek ki.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  2. ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  3. ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  4. ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  5. ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: Hiba: Érvénytelen idő.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Koronás_tokó&oldid=24920138”