Ugrás a tartalomhoz

Koller Károly Pius

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koller Károly Pius
SzületettKoller Károly
1901. március 4.[1][2]
Nagykanizsa[1]
Elhunyt1979. június 29. (78 évesen)
London
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái
KitüntetéseiFellow of the Royal Society of Edinburgh (1937)
Halál okaszívinfarktus
Sablon • Wikidata • Segítség

Koller Károly Pius (született: Koller Károly; Nagykanizsa, 1901. március 4.[3] – London[4] /Brushwood?/, 1979. június 29.) magyar származású brit sejtbiológus genetikus, bencés szerzetes.

Élete

[szerkesztés]

Szüleinek kései gyermeke volt, édesanyja, Takács Rozália 41 éves volt ekkor. Apja, Koller Károly mozdonyvezetőként dolgozott.[5] 1919-ben érettségizett a szombathelyi gimnáziumban, közben 1917-ben a pannonhalmi Szent Benedek-rendbe lépett, ahol 1918-ban egyszerű, 1922. szeptember 10-én ünnepélyes fogadalmat tett, majd 1924. június 29-én áldozópappá szentelték.[6] 1926-ban kapott bölcsészdoktori oklevelet a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol egy évvel később természetrajz–földrajz szakos középiskolai tanári végzettséget is szerzett. 1928 és 1930 között Cambridge-ben és Edinburgh-ben tanult, az Edinburgh-i Egyetemen természettudományi doktori (PhD) fokozatot kapott 1930-ban.[7]

1927-ben egy Karczag László által szervezett Nemzetközi Sejtkongresszuson kötelezte el magát a sejtkutatással. A Korányi Klinika sejtlaboratóriumába jelentkezett, innen került ösztöndíjjal Nagy-Britanniába, ahol Szent-Györgyi Alberttel dolgozott. Visszatérve Magyarországra a Magyar Biológiai Kutatóintézetbe került, ám 1932-ben végleg Angliába költözött.[4]

Kezdetben a londoni John Innes Institute-ben dolgozott Cyril Dean Darlingtonnal(wd), akivel kromoszómakutatásokat végzett, és a citogenetika alapjait is itt sajátította el. 16 hónapot töltött ösztöndíjjal az amerikai Pasadenában Thomas Hunt Morgan intézetében Theodosius Dobzhanskyval ecetmuslicák kromoszóma-sajátosságait vizsgálták.

Edinburgh-ba visszatérve Hermann Joseph Mullerrel, a sugárzás szövetekre gyakorolt hatásait vizsgálta.[4] 1939-ben ő is aláírója volt a Nature-ben megjelent ún. Eugénikai Kiáltványnak (Social Biology and Population Improvement[8]), mely leleplezte a náci rasszizmust, tudománytalannak tartotta a fajelméletet és elítélte a fajok közötti háborút.[7] A második világháború idején – 1936-tól brit állampolgárként – mustárgáz okozta kromoszómakárokkal foglalkozott, 1944-től a Royal Cancer Hospitalban ismét sugárzásvizsgálatokat folytatott. 1946-tól az Institute of Cancer Research Chester Beatty Laboratoriesnél kezdett dolgozni; itt később a citogenetikai osztály vezetője lett.

1969-ben nyugdíjba vonult, de aktív maradt: 1970-ben a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség fél évre Indonéziába küldte, hogy továbbképző előadásokat tartson, de egészen 1979-ig az ügynökség szakértője maradt. 1970–71-ben a Harvard Medical Schoolban (a Harvard Egyetem bostoni szervezete) dolgozott vendégprofesszorként.[4]

Britként sem szakadt el Magyarországtól: a Londonba érkező magyar kutatókat önzetlenül támogatta, gyakran szállást, ösztöndíjat, kutatási lehetőséget szerzett vagy szervezett nekik. Az Országos Onkológiai Intézet támogatója volt, számos könyvet, folyóiratot, vegyszert, kísérleti állatot szerzett az intézetnek. A Cancer Research Chester Beatty Laboratories számos alkalommal fogadott magyar kutatót Koller kezdeményezésére. 1976-ban megkapta a SOTE Semmelweis-érmét.[4]

1936-ban kapta meg a brit állampolgárságot, formálisan 1947-ben lépett ki a bencés rendből. Felesége Anna Edith Olsen volt, akivel 1946-ban házasodtak össze[9] és három lányuk született. 1979-ben szívinfarktusban hunyt el,[4] halála után testét a Chilterns krematóriumban elhamvasztották.[10]

Művei

[szerkesztés]

Magyarul

[szerkesztés]
  • Faj és haj. Egyetemi doktori értekezés Koller K. Pius néven. (Budapest, 1926)
  • Degenerációs és involúciós sejttípusok szövetkultúrákban. – Szövettenyésztés az Emys orbicularis szívének sinus venosusából. (A Magyar Biológiai Kutató Intézet II. Osztályának Munkái, 1928)
  • Az örökléstan alkalmazásának néhány eredménye. (Természettudományi Közlöny, 1930)
  • Örökléstani vizsgálatok a Drosophila obscura két rasszán. – Az inhibitor faktorok és a Morgan-faktor hypothesise. – Positio-eltolódások, duplicatio és „analog” gének hatása a Drosophila melanogaster bar locusában. Koller K. Pius néven. (A Magyar Biológiai Kutató Intézet II. Osztályának Munkái, 1931)
  • A szellemi tulajdonságok öröklődése. (Pannonhalmi Szemle, 1931)
  • A Drosophila obscura Pointed allelomorph mutációja s módosító faktorai. (A Magyar Biológiai Kutató Intézet munkái, 1932)
  • Az ivarkromoszómák két típusai. (Búvár, 1937)
  • A Palomar-csillagvizsgáló. – Expedíció a halál völgyébe. (Búvár, 1938)
  • Két Apodemus-faj ivarkromoszómáinak differenciálódása. 1 táblával. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1939)
  • Kromoszómák és gének. Az öröklődés biológiai alapjai. Koller, Peo Charles néven. Ford. Eckhardt Sándorné. 8 táblával. (Budapest, 1971)

Angolul

[szerkesztés]
  • The Role of Chromosomes in Cancer Biology (1972)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2021. október 1., PIM61384
  2. ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/BENCES_EGYEKIAD_Egyeb_adattar_04/?pg=176&layout=s&query=Koller%20K%C3%A1roly
  3. ↑ Születési éve a lexikonok többségében hibásan, 1904-et megadva jelent meg, ám eredeti születési anyakönyvi kivonata és egyetemi indexe alapján is 1901-ben született
  4. ↑ a b c d e f Németh László: Koller Károly Pius. Orvosi Hetilap, CXX. évf. 42. sz. (1979. október 21.) 2566. o.
  5. ↑ születési anyakönyvi kivonat adatai
  6. ↑ Berkó Pál (szerk.) – Legányi Norbert (szerk.): A Pannonhalmi Szent Benedek-rend névtára: 1802-1986. Pannonhalma: Szt. Benedek-Rend. 1987. 177. o.  
  7. ↑ a b Kozák Péter: Koller Pius Károly. Névpont (2016) (Hozzáférés: 2021. október 1.)
  8. ↑ Crew, F., Darlington, C., Haldane, J. et al: Social Biology and Population Improvement. Nature, 144. sz. (1939. szeptember 16.) 521–522. o.
  9. ↑ Biographical Index of Former Fellows of the Royal Society of Edinburgh 1783–2002 [archivált változat]. The Royal Society of Edinburgh (2006. július 1.). ISBN 0 902 198 84 X. Hozzáférés ideje: 2021. október 1. [archiválás ideje: 2016. március 4.] 
  10. ↑ Dudás Róbert Gyula: Magyar Katolikus papok Észak-Amerikában. Budapest: Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány. 2020. 206. o.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Koller_Károly_Pius&oldid=27562044”