Koj-Krylgan-Kala

Koj-Krylgan-Kala
Ország	Üzbegisztán
Földrajzi adatok
Terület	Karakalpaksztán km²
Elhelyezkedése
Koj-Krylgan-Kala Pozíció Üzbegisztán térképén
é. sz. 41° 45′ 19″, k. h. 61° 07′ 01″41.755277777778, 61.116944444444
A Wikimédia Commons tartalmaz Koj-Krylgan-Kala témájú médiaállományokat.

Koj-Krylgan-Kala Hvárezm, Karakalpaksztán ősi történelmi helyszíneinek és a terület 9 erődjének (kalasának) egyike a mai Üzbegisztán területén.

Fekvése

A Kizil-kum sivatag szélén, az Amu-darja jobb partján található.

Leírása

Osszárium Koj-Krylgan-Kalaból. Jelenleg az Ermitázsban található.

Koj-Krylgan-Kala a múltbeli Hvárezmi civilizáció egyik, talán legtitokzatosabb emléke, mely első látásra kívülről nem tűnik másnak, csupán poros sziklák sorának, amely kiemelkedik a kopár sztyepp-sivatagból. Koi-Krylgan-Kala a Kr. E. 4.-3. században épült, és mint a legtöbb hozzá hasonlóan megerősített város a történelem során folyamatosan nőtt és változott.

Az itt végzett feltárások során felfedezték az épületkomplexum központját, amely egykor nemcsak szent kultuszként szolgált, hanem különböző khmermikus királyok sírjaként is, mivel a feltárási munkálatok során földalatti kamrákat is felfedeztek.

Az épület elrendezése, a központban lévő tökéletesen összehangolt szobák, valamint a különféle más elrendezések miatt gyanítható, hogy ezt a szent helyet eredetileg csillagászati megfigyelésekhez használták.

A különleges erődkomplexum két közel koncentrikus körből állt, hasonlóan a dél Urál-hegységben felfedezett Arkaimhoz.

A komplexum központja egy kerek, kétszintes, 44,4 méter átmérőjű épület volt, amely körül 14,4 méteres távolságra erődítményfalat húztak. A külső gyűrű falából ugyan mára nem sok maradt, de az épület a földszinten lévő fontos belső magig viszonylag kivehetően megmaradt. A kör alakú agyagfal magot különféle szektorokra osztották. A belső tér két komplexumra volt osztva, mindegyik négy boltíves szobával. A boltíves mennyezet részben még mindig látható. A felső emeleten nyílt hely volt az égbolt megfigyelésére, az erődítmény külső gyűrűjének tornyai voltak, és az egész komplexumot hatalmas árok vette körül.

Források

• Boris J. Stawiskij: Die Völker Mittelasiens im Lichte ihrer Kunstdenkmäler, Bonn 1982, S. 61–63 ISBN 3921591236
• [1]

Hivatkozások

• [2]