Kiss Ernő (matematikus)
| Kiss Ernő | |
| Született | 1914. szeptember 23. Székelyszenterzsébet |
| Elhunyt | 1990. január 30. (75 évesen) Kolozsvár |
| Állampolgársága | román |
| Foglalkozása | matematikus, egyetemi oktató, szakíró |
| Sírhelye | Házsongárdi temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kiss Ernő (Székelyszenterzsébet, 1914. szeptember 23. – Kolozsvár, 1990. január 30.) matematikus, egyetemi oktató, szakíró.
Életútja
[szerkesztés]Középiskolába a marosvásárhelyi Református Kollégiumba járt, melyet 1931-ben végzett el. Diplomáját a kolozsvári I. Ferdinánd Egyetemen szerezte matematika szakon, 1936-ban. Pedagógusként először a zilahi Református Kollégiumban tanított 1936-ban, majd a marosvásárhelyi Református Kollégiumban, a marosvásárhelyi hadapródiskolában és a szászrégeni tanítóképzőben.
1949-ben tanársegédként dolgozott a marosvásárhelyi OGYI gyógyszerészeti karán, 1950-től 1981-es nyugállományba vonulásáig a kolozsvári egyetemen (előbb Bolyai, majd Babeṣ–Bolyai) előadótanárként működött. Fő kutatási területei a számelmélet és a matematikai módszertan voltak. Tanulmányai megjelentek számos szakfolyóiratban.
1957-től szerkesztője volt a Matematikai és Fizikai Lapoknak, melyben szintén napvilágot látott több írása. Románból és oroszból fordított középiskolai és egyetemi mennyiségtani és módszertani könyveket. Megírta a Culegeri de probleme de matematică trigonometria fejezetét.
Művei
[szerkesztés]- Feladatgyűjtemény középiskolai matematikai körök számára I-II (Cseke Vilmos és Radó Ferenc közreműködésével, 1957, 1959)
- A számelmélet elemei (1. kiadás: 1960, 2. kiadás: Dacia, Antenna, Kolozsvár, 1987)
Emlékezete
[szerkesztés]Székely János, akinek Kiss Ernő a hadapródiskolában volt tanára, híres regényében, a Nyugati hadtestben így ír róla:
„Kísérletet tett arra, hogy érdekfeszítő logikai játékká, afféle cserkészfeladattá tegye a napi leckét: ravaszkásan, rejtélyeskedve magyarázott; apránként, óvatosan igyekezett egy-egy új összefüggést megközelíteni; közel, minél közelebb vezetett minket a soron levő felismeréshez, s amikor már olyan közel volt, hogy szinte csak a kezét kellett volna kinyújtania érte (mondhatni egyetlen lépésre a céltól), egyszerre megtorpant, elhallgatott, s tőlünk remélte, hogy megtesszük helyette az utolsó lépést.”[1]
Sírja a Házsongárdi temető I.c. parcellájában van.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Székely János: A nyugati hadtest. Variációk indulótémára. Kriterion, Bukarest, 1979, Mentor, Marosvásárhely, 2004.
- ↑ Kása Zoltán. „Kolozsvári temetőkben nyugvó matematikusok”. Természet Világa 141. (2010/6), 265-267. o. (Hozzáférés: 2011. november 26.)
Források
[szerkesztés]- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0
.svg){kind=small}
