Kis- és nagybetűk

A tipográfiában és a helyesírásban megkülönböztetett kisbetűk és nagybetűk (minuszkulák és majuszkulák, angol nyelvterületen lower case és upper case) az írásrendszer betűinek két karakterkészletét alkotják.

A latin írás nagybetűi az A, B, C stb., kisbetűi az a, b, c stb.

A legtöbb nyugati nyelv (legalábbis azok, amik a latin, cirill, görög, örmény vagy kopt írásrendszert használják) megkülönböztet egymástól kis- és nagybetűs írásmódokat. Sok más írásrendszerben viszont nincs ilyen megkülönböztetés, például a grúz, héber és dévanágari írásokban. Ha egy ábécé ismeri a kis- és nagybetűk fogalmát, az összes vagy csaknem az összes betűjének létezik mindkét formája. A kis-nagybetű páros mindkét tagját ugyanazon betűnek tekintik: megegyezik a nevük, kiejtésük és az ábécé szerinti rendezésük is. Nagybetűs alakkal nem rendelkező betűre sokáig példa volt a német ß.^[1] Nagybetűs formában általában két betűvel írják („SS”), de 2017. júliusa óta a német helyesírás használja a nagybetűs alakját, az ẞ-t is.^[2]

Az egyes nyelvekben különböző helyesírási szabályok határozzák meg, hogy milyen helyzetben kell kis- vagy nagybetűket használni.

Az angol nyelvben például nagybetűvel kezdik a mondat első szavát, a tulajdonneveket, a tulajdonnévből képzett mellékneveket, nagybetűvel írják a monogramokat és mozaikszókat, az egyes szám első személyű „I” névmást, egyéb esetekben kisbetűt használnak. Nyomatékosításra is használnak nagybetűket, például főcímek és rovatcímek esetén (ilyenkor gyakran kiskapitálissal).

A német nyelvben minden főnév nagybetűvel kezdődik. A magyar nyelvben viszont a hetek, hónapok nevei, a népnevek, vallások nevei és az ünnepek nevei is csupa kisbetűvel íródnak.

Összehasonlító táblázat

Íme a magyar nyelvben használt (egyjegyű) kis- és nagybetűk összehasonlítása. A pontos megjelenés függ a használt betűkészlettől.

Nagybetűk:

A

Á

B

C

D

E

É

F

G

H

I

Í

J

K

L

M

N

O

Ó

Ö

Ő

P

Q

R

S

T

U

Ú

Ü

Ű

V

W

X

Y

Z

Kisbetűk:

a

á

b

c

d

e

é

f

g

h

i

í

j

k

l

m

n

o

ó

ö

ő

p

q

r

s

t

u

ú

ü

ű

v

w

x

y

z

A többjegyű betűk (cs, dz, dzs stb.) jegyeit csupa nagybetűs írás esetében teljesen nagybetűsítik (CS, DZ, DZS), címek, tulajdonnevek, mondatkezdő pozíció esetében csak az első jegyét (Cs, Dz, Dzs).

Története

Az első ábécéket egyenletes méretű („kétvonalas”), gondosan kidolgozott nagybetűkkel írták. Ezek a majuszkulák a tollal való gyors lejegyzés során fokozatosan kerekebb, egyszerűbb formákká, például unciálisokká alakultak. Az unciális írásból kifejlődött minuszkuláris betűalakok, mint a félunciális és kurzív minuszkulák már nem maradtak meg a vonalpáron belül („négyvonalasak”).^[3] Ezek voltak az előképei a Nagy Károly udvarában Alcuin által használt karoling minuszkulának, ami gyorsan elterjedt Európa-szerte.

Az európai nyelvek – az ógörög és a latin kivételével – kb. 1300-ig nem különböztettek meg kis- és nagybetűket. A latin esetében találtak olyan, i. sz. 79 előttről származó herculaneumi papiruszokat, melyekben előfordultak az a, b, d, h, p és r kisbetűk – Knut Kleve papirológus szakértő szerint „hibásnak tűnik az a feltételezés, hogy a kisbetűk az ötödik századi unciálisokból és a kilencedik századi karoling minuszkulákból alakultak ki”.^[4]

Betűegységesítés

A betűegységesítés vagy case folding, azaz egy string átalakítása csupa kis- vagy nagybetűssé számítógépes alkalmazások által gyakran alkalmazott technika. Általában a kis- és nagybetűkre érzéketlen (case insensitive) összehasonlítások végzésére használják (pl. aLMa = AlmA). A magas szintű programozási nyelvek gyakran tartalmaznak beépített eszközt a betűegységesítésre, legalábbis az ASCII karakterkészleten belül.

Bővebben: Kisbetű-nagybetű érzékenység

Unicode-betűegységesítés és script-azonosítás

A Unicode szabvány a betűegységesítést a karakterek három case-mapping (megfeleltetési) tulajdonságán keresztül határozza meg: nagybetű, kisbetű, illetve címben szereplő betű (titlecase). Ezek a tulajdonságok minden kis- és nagybetűket elkülönítő Unicode scriptben (kb. írásrendszerben) összekötnek minden egyes karaktert a megfelelő (lower case, upper case, title case) párjaival.

Speciális esetek

A görög Σ két kisbetűs formával is rendelkezik: szóvégi helyzetben „ς”, egyébként „σ” a helyes írásmód.
A kaukázusi nyelvek írásakor használt cirill Ӏ (палочка) kis- és nagybetűs formája megegyezik (és írógépen mindkettőt 1-esként szokás leírni).
A legtöbb latin nyelvtől eltérően, ahol az „I” kisbetűs alakján pont van „i”, a török nyelv megkülönböztet pont nélküli és pontos i betűket, tehát létezik a kis ı és a nagy İ is (érdekes módon a j-J párosra ez nem terjed ki, a J kis alakja nem ȷ, sem pedig a j nagy alakja sem J̇). A török ábécét mintául vevő gagauz ábécében is létezik a megkülönböztetés.

Kapcsolódó jelenségek

Néhány orto- és tipográfiai jelenség, ami szintén alkalmas lehet kiemelésre:

különböző betűképhatások használata, mint a kurziválás, a dőlt betűs írásmód, a fettelés (kövér, félkövér), a talpas és talpatlan (serif, sans serif) közötti választás
a matematikai képletek tipográfiai konvenciói között szerepel a görög és latin betűk használata kontúros (blackboard bold) vagy gót betűs (fraktúra) írásmódokkal
karakterkészlet-választás, például a japán írásrendszerben a kandzsi, hiragana, katakana és rōmaji közötti váltás.

Jegyzetek

↑ Valójában 2008. április 4-én U+1E9E LATIN CAPITAL LETTER SHARP S néven bekerült a Unicode 5.1 szabványba
↑ Dr. Kerstin Güthert: Bericht des Rats für deutsche Rechtschreibung über die Wahrnehmung seiner Aufgaben in der Periode 2011 bis 2016. www.rechtschreibrat.com. (németül) Rat für deutsche Rechtschreibung (2017) 7. o. (Hozzáférés: 2017. november 18.) (PDF: 28 oldal )
↑ David Harris. The Calligrapher's Bible. 0764156152
↑ Kleve, Knut. "The Latin Papyri in Herculaneum" in Proceedings of the 20th International Congress of Papyrologists, Copenhagen, 23–29 August 1992. Copenhagen: Museum Tusculanum Press (1994)

Kapcsolódó szócikkek

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Letter case című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/index.php?option=com_tanelem&id_tanelem=340&tip=0 Archiválva 2014. szeptember 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
Linfo: Lower case definition

[1] Valójában 2008. április 4-én U+1E9E LATIN CAPITAL LETTER SHARP S néven bekerült a Unicode 5.1 szabványba

[2] Dr. Kerstin Güthert: Bericht des Rats für deutsche Rechtschreibung über die Wahrnehmung seiner Aufgaben in der Periode 2011 bis 2016. www.rechtschreibrat.com. (németül) Rat für deutsche Rechtschreibung (2017) 7. o. (Hozzáférés: 2017. november 18.) (PDF: 28 oldal )

[3] David Harris. The Calligrapher's Bible. 0764156152

[4] Kleve, Knut. "The Latin Papyri in Herculaneum" in Proceedings of the 20th International Congress of Papyrologists, Copenhagen, 23–29 August 1992. Copenhagen: Museum Tusculanum Press (1994)

[1]

[2]

[3]

[4]