Kirkjubømúrurin
| Kirkjubømúrurin | |
 | |
| Ország | Feröer |
| Település | Tórshavn község |
| Hely | Kirkjubøur |
| Névadó | Magnus Erlendsson, Earl of Orkney (ember) |
| Típus | romtemplom |
| Magassága | 9,0 m |
| Elhelyezkedése | |
 Kirkjubømúrurin
Pozíció Feröer térképén
| |
 é. sz. 61° 57′ 07″, ny. h. 6° 47′ 31″61.951840°N 6.792070°WKoordináták: é. sz. 61° 57′ 07″, ny. h. 6° 47′ 31″61.951840°N 6.792070°W | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kirkjubømúrurin témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Kirkjubømúrurin vagy egyszerűen Múrurin (magyarul a falak) a Magnus-dóm romjai a feröeri Kirkjubøurban. Ez a szigetcsoport legnagyobb és legszebb középkori építménye,[1] a gótikus építészet fénykorából.[2] Mindmáig vitatott, hogy ki és mikor kezdte építtetni, akárcsak az, hogy valaha elkészült-e egyáltalán.
Történelem
[szerkesztés]Az építkezést valószínűleg a 13. század végén, a gótikus építészet fénykorában kezdték el, a kor nyugat-norvégiai templomépítési stílusának megfelelően.[2][3] A legenda szerint Erlendur püspök, a középkor legjelentősebb feröeri püspöke (akinek a nevéhez a Juhlevél is fűződik) az építkezés költségei miatt túl magas adót követelt, és fellázadtak ellene, így el kellett menekülnie a szigetekről. Ez lehet az egyik magyarázat a dóm félbemaradására. Egy másik elmélet szerint a fekete halál felelős ezért, ami 1349-1350 folyamán Feröer lakosságának jelentős részét elpusztította.
Egyes tudósok szerint azonban a dóm építése később kezdődött, az Erlendur elleni lázadás oka pedig a Szent Olaf-templom építése volt.[4] Az elmélet szerint a dómot csak jóval később, 1400 után kezdték építtetni. Jóan (vagy Jon) püspök egy 1420-ban kelt levelében megemlíti, hogy új templom alapjait tette le Kirkjubøurban, ahol Szent Brandanus tiszteletére templomot, Erlendur tiszteletére kápolnát kívánt építeni.[5]
Egyes vélekedések szerint a dómot sohasem fejezték be, míg más történészek szerint elkészült, és a reformáció után bontották le részben.[6] Az újabb kutatások szerint egy időben be volt fedve.[2] A reformációig valószínűleg ez a templom szolgált Feröer székesegyházaként.[1] 1772-ben egy nagy lavina súlyos károkat okozott az épületben, és romba döntötte az északkeleti sarkát.[2]
A székesegyházat egyébként Szent Magnus, Orkney jarlja és az izlandi Szent Thorlak püspök tiszteletére szentelték. 1905-ben mindkettejüknek az ereklyéit (csontdarabokat) megtalálták; ezen kívül egy faszilánkot, amely állítólag Krisztus keresztfájából, ill. egy anyagdarabot, amely Mária köntöséből származik.
A zord, gyakran viharos és esős feröeri időjárás az évszázadok folyamán erősen megviselte a romokat, ezért most renoválják, és felmerült, hogy egy üvegépülettel teljesen lefedjék.
Jövőbeli tervek
[szerkesztés]2001-ben Tórbjørn Jacobsen kulturális miniszter létrehozott egy bizottságot a romok jövőjének rendezésére. A bizottságnak a Føroya Fornminnissavn szakembereivel közösen kell kidolgozniuk az elképzeléseket.[7] A második Eidesgaard-kormány programjának része volt, hogy nemzetközi építészeti tervpályázatot írjanak ki az épület végleges formájának megtervezésére.[8]
Jellemzők
[szerkesztés]A gótikus romoknak nincsenek sem ablakai, sem teteje, és valószínűtlen, hogy valaha is elkészült volna. 25,5 m hosszú, 10,8 m széles és 9 m magas; tornyot hiába keresünk rajta, de vannak kezdemények amelyek arra utalnak, hogy építése tervbe volt véve. A mintegy másfél méter vastag falak hazai bazaltból épültek.
A romok belső oldalán tizenkét kőbe vésett kereszt volt látható,[9] amelyekből hat ma is megvan, egy hetedik a közeli királyi gazdaságban, egy további pedig a Dán Nemzeti Múzeumban található.
Kultúra
[szerkesztés]A romok közelében rendezik meg a við Múrin fesztivált, amely nevét is a Kirkjubømúrurinról kapta. A fesztivál rendezői építenek Kirkjubøur történelmi atmoszférájára.[10]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Jóannes Patursson: Magnuskatedralurin (angol nyelven). Kirkjubøargarður. [2009. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
- ↑ a b c d Kirkjubøur (angol nyelven). Faroe Islands Tourist Guide 2009, 2009. [2009. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 31.)
- ↑ Jóannes Patursson: Erlendur Biskupur (angol, feröeri nyelven). patursson.com. [2009. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
- ↑ Pictures from Kirkjubøur (The Parish Church) (angol nyelven). faroestamps.fo, 2007. április 26. [2011. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
- ↑ Debes, Hans Jacob. Føroya søga 2. (feröeri nyelven). Tórshavn: Føroya Skúlabókagrunnur, 129-133. o. (1995). ISBN 99918-0-060-3. Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 9.
- ↑ Norbert B. Vogt: Die Färöer – eine kurze Chronik (német nyelven) (PDF). Deutsch-Färöischer Freundeskreis, 2003. [2007. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
- ↑ Varðveitingarátøk í Kirkjubø (feröeri nyelven). Føroya Fornminnissavn. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)[halott link]
- ↑ Jóannes Eidesgaard, Høgni Hoydal, Jenis av Rana: The Coalition Paper (angol nyelven). Løgmansskrivstovan, 2008. február 4. [2008. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
- ↑ Gøtu kirkja - The Church of Gøta (angol nyelven). tjatsi.fo, 2005. október 18. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
- ↑ við Múrin (angol nyelven). við Múrin, 2009. [2009. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kirkjubømúrurin című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
