Királyok völgye 34
| Királyok völgye 34 | |||||
| III. Thotmesz temetkezési helye | |||||
 | |||||
| Elhelyezkedés | Királyok völgye, keleti völgy | ||||
| Felfedezés dátuma | 1898 | ||||
| Feltárta | Victor Loret | ||||
 Királyok völgye 34
Pozíció Egyiptom térképén
| |||||
 é. sz. 25° 45′ 00″, k. h. 32° 36′ 52″25.750000°N 32.614300°E | |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Királyok völgye 34 témájú médiaállományokat. | |||||
A Királyok völgye 34 (KV34) egy egyiptomi sír a Királyok völgye keleti völgyében, a legdélebbi vádi egyik hasadékában. A XVIII. dinasztia egyik legnagyobb fáraója, III. Thotmesz sírja; az egyik első sír, ami a Királyok völgyében épült. A sír sok szempontból újításnak minősülő építészeti és dekorációs elemeket tartalmaz. Victor Loret egyik munkása, Hoszni felügyelő fedezte fel 1898-ban.[1]
Leírása
[szerkesztés]A sír bejárata kb. 30 méterrel a földfelszín felett helyezkedik el, lépcsőn közelíthető meg.[2] A sziklafalon látható a síron dolgozó munkások pár graffitije.[1] A sír hajlított tengelyű, hossza 76,11 m, teljes területe 310,92 m². Meredek lejtős folyosó vezet le a sírba, ez egy folyosóban folytatódik, majd egy kamra következik, melynek közepén újabb lépcső halad lefelé. Ezt újabb lejtős folyosó követi. Egy kamra következik, melynek aljába mély rituális aknát vájtak – a síroknak ez a később elterjedtté váló eleme itt jelenik meg először[3] –, ezután a sír tengelye 72,64°-ban elfordul, és egy trapéz alakú, kétoszlopos kamra következik. Ebből érhető el egy lefelé vezető lépcsőn keresztül a sírkamra, mely szokatlan módon kártus alaprajzú.[3] Ebből kétoldalt két-két oldalkamra nyílik. A sírkamrában is két oszlop található, ezek mögött áll a kártus formájú kvarcit szarkofág, melyben egykor a fáraó feküdt.[1][2][3]
Alaprajzához hasonlóan a sír díszítése is sok szempontból újítónak vagy egyedinek minősül. A kamrák most először vakolatot és festett dekorációt kaptak. Mindhárom kamra (az aknakamra, az ezt követő kétoszlopos előkamra, valamint a sírkamra) csillagos mennyezetet és dekoratív frízt kapott, az előkamrában az Amduat könyvében szereplő 741 istenség listája szerepel, mely más sírokban nem fordul elő. A sírkamra falának alapszíne régi papiruszt idéz, rajta három regiszterben az Amduat könyvének teljes szövege szerepel, ez ennek a szövegnek a legrégibb ismert változata. A kurzív írásmód és az istenek pálcikaember-jellegű ábrázolása is papiruszra írt szöveg képét idézi. A sírkamra négy oszlopa is díszített, hét felületen a Ré litániája legkorábbi ismert változata látható, az Amduathoz hasonló stílusban; a nyolcadikon egyedi jelenet, melyben Ízisz istennő fa képében táplálja a fáraót (utalás lehet arra, hogy Thotmesz édesanyját is Ízisznek hívták). A fáraó mögött két főfelesége, Meritré-Hatsepszut és Szatiah, egy mellékfelesége, Nebtu, valamint egy leánya, Nofertari állnak.[3]
A sírkamra dekorációja valószínűleg csak már az uralkodó halála után, a temetkezés előtt készült el, meglehetősen gyorsan.[3] A temetéshez az egyes helyiségek közti kapukat meg kellett nagyobbítani, hogy a nagyobb tárgyak is beférjenek.[1] A temetkezési kellékekből kevés maradt fenn; pár szobrocska, modellhajók darabjai, cserepek, pávián- és bikacsontok kerültek elő, emellett alapítási lerakatokat is találtak a sír környékén.[3]
A sírt már az ókorban kifosztották. Lehetséges, hogy ezután egy időben arra használták, hogy az Újbirodalom vége felé vagy később a sírjaikból eltávolított múmiákat itt helyezzék el – hasonlóan II. Amenhotep sírjához, a Királyok völgye 35-höz. Erre utal, hogy a sírkamra két baloldali mellékkamrájából eltávolították a temetkezéskor odahelyezett tárgyakat. Magának III. Thotmesznek a múmiáját, melyben a sírrablók kárt tettek, a harmadik átmeneti korban sok más múmiával együtt átköltöztették az ún. Dejr el-Bahari-i rejtekhelyre, ahol 1881-ben találták meg, ma a kairói Egyiptomi Múzeumban található.[2] A sírkamra egyik mellékkamrájába később két múmiát temettek, talán a későkorban vagy a ptolemaida kor elején. A XXVI. dinasztia idején egy Hapimen nevű hivatalnok III. Thotmesz koporsójának szinte pontos mását készíttette el a maga számára; talán őhozzá került a király eltűnt kanópuszládája.[4]
A sír pontos helye ezután feledésbe merült, 1898-ban Victor Loret ásatásán találták meg a munkásai, Loret távollétében. A sírt ezután Loret feltárta. A Régiségek Legfelsőbb Tanácsa üveglapokkal fedte le a sírkamra falainak díszítését, fa padlózattal látta el a sírt, és restaurálta a szarkofágot. Az 1994-es áradás során a víz behatolt a sírba, és felgyűlt az aknát ellepő feltáratlan törmelékben, ami hozzájárul a sír párásodásához; ennek enyhítésére a sírban ventilátorokat szereltek fel.[1]
Galéria
[szerkesztés]-
Bejárati folyosó -
Heker-fríz -
Jelenetek az Amduat könyvéből -
Ízisz fa alakjában és Thotmesz -
Az előkamra -
A sírkamra
.jpg)
Források
[szerkesztés]- ↑ a b c d e Theban Mapping Project: KV34. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 7.)
- ↑ a b c Alberto Siliotti: Királyok völgye. Budapest: Gabo. [1998]. ISBN 963-8009-14-4 , p.30
- ↑ a b c d e f Nicholas Reeves – Richard H. Wilkinson: The Complete Valley of the Kings (Thames & Hudson, 1996), p.98
- ↑ Wilkinson & Reeves, p.99
