Kijevi csata (1918)
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Csata Kijevért (1918) | |||
 | |||
| Hrusevszkij háza, az ágyúzás során megsemmisült | |||
| Konfliktus | Oroszországi polgárháború | ||
| Időpont | 1918. február 5. – február 8. | ||
| Helyszín | Kijev, Ukrán Népköztársaság | ||
| Eredmény | a bolsevik győzelme | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
 é. sz. 50° 27′ 00″, k. h. 30° 31′ 24″50.450000°N 30.523333°EKoordináták: é. sz. 50° 27′ 00″, k. h. 30° 31′ 24″50.450000°N 30.523333°E | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csata Kijevért (1918) témájú médiaállományokat. | |||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
A Csata Kijevért (1918) (a csatát Kijev elleni támadás nak is nevezik) a Szovjet Oroszországl és az Ukrán Népköztársaság csapatai között 1918 februárjában lezajlott ütközet, amely az ukrán hatóságok evakuálásával és a szovjet hadsereg civilek ezreinek meggyilkolásával ért véget a Vörösterror idején.
Előzményei
[szerkesztés]Előfeltételek
[szerkesztés]Az 1917-es februári forradalom után Ukrajna megkapta azt az autonómiát, amivel a 18. század vége óta nem volt, amikor Oroszország elpusztította az ukrán kozákokat.
Lenin az októberi forradalom következtében hatalomra kerülése után 1917 végén hadat üzent az Ukrán Népköztársaságnak, amelynek kormánya 1918. január 22-én kiadta a negyedik univerzális dokumentumot, amelyben a Központi Rada bejelentette az ország függetlenségének kikiáltását.
Február 28-án Kruty közelében (a fővárostól északkeletre) egy legendás csata zajlott, amelyben több száz ukrán kadétnek sikerült késleltetnie több ezer bolsevik előrenyomulását Moszkvából és Petrográdból Kijevbe, időt adva a kitelepülni vágyóknak [1].
A Kruty melletti csata után a szovjet vezetés kivégezte a foglyokat, és 1918. február 4-én a Vörös Hadsereg megközelítette Kijev külvárosát [2].
Az események menetét
[szerkesztés]Február 5-én éjjel Mihail Muravjov parancsot adott a támadás megindítására. Kijev bombázása során mérgező gázokat használtak, masszív ágyúzásokat hajtottak végre, amelyek több napig nem szűntek meg (15 000 lövedéket lőttek ki a város fölé), aminek következtében többek között Mihajlo Hrusevszkij háza is megsemmisül [3].
Az, hogy a szovjet vezetés nem próbálta eltitkolni a vegyi fegyverek használatát, nem meglepő, mert a vegyi fegyvereket csak 1925-ben tiltotta be a Genfi Jegyzőkönyv. A romos városban Muravjovot a városi tanács küldöttsége fogadta Jevhen Rjabcov akkori polgármester vezetésével. Andrej Polupanovot kinevezték Kijev szovjet parancsnokává [4].
A városba való belépés után a szovjet csapatok a parancsot követve mintegy 5000 ellenségnek nyilvánított civilt lelőttek. Csak két politikus volt a halottak között: Olekszandr Zarudnij, az Ukrán Népköztársaság földügyi minisztere és Isak Pugacs, a Központi Rada helyettese [5]. Az 1918 tavaszi "Faustschlag" hadművelet után több ezer félig lebomlott civil holttestet fedeztek fel a kijevi parkokban [6] · [7].
Következményei
[szerkesztés]1918 tavasza óta a Pavlo Szkoropadszkij vezette Köztársaság létezett Ukrajna területén, de 1918 novemberében rövid időre az Ukrán Népköztársaság Igazgatósága kapta meg a hatalmat [8].
1919 februárjától a városban ismét a bolsevikok kezében volt a hatalom, akiket 1919 augusztusában az UNR hadsereg kiűzetett a városból, majd a Fehér Hadsereg egységei bevonultak a városba, és 1919 decemberéig itt maradtak. amikor a bolsevikok ismét elfoglalták a várost. 1920 májusában a várost az Ukrán Népköztársaság csapataival együtt a lengyel csapatok ellenőrizték [9][10].
1923. február 9-én Kijevben az OGPU alkalmazottai lelőtték a Kholodny Yar vezetőit, akik a leghosszabb ellenállást tanúsították. Így Ukrajnában végre megalakult a szovjet hatalom [11].
Irodalom
[szerkesztés]- Кравс, А. За УкраЇнську справу. Спомини генерала У. Г. А. — Львов: Научного товарищества им. Т. Шевченко. — С. 98.
- Україна. 1919 рік. Капустянский Н. А. Похід Українських армій на Київ—Одесу в 1919 роцi. Маланюк Е. Ф. Уривки зi спогадів. Документи та матеріали / Я. Тинченко. — 1-е. — Київ: Темпора, 2004. — 558 с. — 1000 экз.
- Машкевич, С. В. Два дня из истории Киева. — 1-е. — Киев: Варто, 2010. — 160 с. — 1500 экз.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Савченко В. А. Первая война большевиков против Украинской Народной Республики (декабрь 1917 — февраль 1918)
- ↑ Дорошенко Д. І. Історія України, 1917—1923 рр. Том 1 — К.: Темпора, 2002. — 320 с. (204 с.)
- ↑ Нариси історії української революції 1917—1921 років. / В. Ф. Верстюк, В. І. Головченко, Т. С. Осташко та ін.; ред. кол.: В. А. Смолій (голова), Г. В. Боряк, В. Ф. Bерстюк та ін. — Кн. I. — К.: Наукова думка, 2011. — C. 200—201.
- ↑ Полупанов А. В. Бронепоезд «Свобода или смерть» № 4. Полупановцы : Воспоминания командира бронепоезда: [Из эпохи гражд. войны]. — Л.: Военмориздат, 1939. — 64 с.,
- ↑ Волков Сергей Владимирович 1918 год на Украине — М.: Центрполиграф, 2001 г. — 416 стр.
- ↑ Нариси історії української революції 1917—1921 років. — К., 2011. — C. 204.
- ↑ АНДРІЙ ЗДОРОВ. ЧЕРВОНИЙ ТЕРОР У КИЄВІ НА ПОЧАТКУ 1918 Р.: МІФИ ТА РЕАЛІЇ
- ↑ Савченко, В. А. Глава 17. Поход на Киев и потеря Киева 26 июля — 22 сентября 1919 г. // Симон Петлюра. — 1-е. — Харьков: Фолио, 2004. — 107 с.
- ↑ Гусев-Оренбургский С. И. Багровая книга. Погромы 1919-20 гг. на Украине. — Харбин: Издание Дальневосточного Еврейского Общественного Комитета помощи сиротам-жертвам погромов («ДЕКОПО»), 1922. — 252, III с
- ↑ Пученков, А. С. Национальный вопрос в идеологии и политике южнорусского Белого движения в годы Гражданской войны. 1917—1919 гг // Из фондов Российской государственной библиотеки : Диссертация канд. ист. наук. Специальность 07.00.02. — Отечественная история. — 2005.
- ↑ Холодний Яр // Шевченківська енциклопедія : у 6 т. / Гол. ред. М. Г. Жулинський. — Київ : Ін-т літератури ім. Т. Г. Шевченка, 2015. — Т. 6: Т—Я. — С. 621-629.