Ketének
A ketének R′R′′C=C=O általános képletű szerves vegyületek. A legegyszerűbb ketén az etenon, melyet (triviális néven) keténnek is neveznek, benne az R′ és R′′ csoport hidrogénatom.
A keténeket mint vegyületcsoportot elsőként Hermann Staudinger vizsgálta.[1]
Keletkezésük
[szerkesztés]A ketének savkloridokból állíthatók elő HCl kilépéssel járó eliminációs reakció során:
Ketén keletkezése savkloridból
A reakcióban egy bázis – többnyire trietil-amin – eltávolítja a karbonilcsoporthoz képest alfa-helyzetben található savas hidrogénatomot, ezzel elősegítve a szén–szén kettős kötés kialakulását és a kloridion kilépését.
Ketének Wollf-átrendeződéssel α-diazoketonokból is keletkezhetnek.
A fenilecetsav bázis jelenlétében – az alfa proton erős savassága miatt – vízkilépés közben fenilketénné alakul.
Ketének keletkezhetnek az aceton pirolízise (hőbomlása) során is:
- CH3−CO−CH3 + ΔT → CH2=C=O + CH4
Ez a reakció a Schmidlin-féle keténszintézis.[2][3]
Reakcióik
[szerkesztés]A ketének általában nagyon reakcióképesek és különböző cikloaddíciós reakciókban vesznek részt. Elektronban gazdag alkinekkel vagy karbonilvegyületekkel is [2+2] cikloaddíciós reakcióba lépnek, ezek termékei ciklobutenonok, illetve béta-laktonok. Iminekkel béta-laktámokat képeznek. Utóbbi reakció a Staudinger-szintézis, e fontos vegyületcsoport előállításának kényelmes eljárása.
A diolok (HO−R−OH) és bisz-ketének (O=C=CH−R′−CH=C=O) közötti reakcióban (−O−R−O−CO−R′−CO−) ismétlődő egységeket tartalmazó poliészterek keletkeznek.
Az etil-acetoacetát (acetecetsav-etilészter), mely szerves kémiai szintézisek nagyon fontos kiindulási anyaga, előállítható diketén és etanol reakciójával. A reakció során jó kitermeléssel közvetlenül etil-acetoacetát keletkezik, ezért az iparban ezt az eljárást használják.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Ketene című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hermann Staudinger (1905). „Ketene, eine neue Körperklasse”. Berichte der deutschen chemischen Gesellschaft 38 (2), 1735–1739. o. DOI:10.1002/cber.19050380283.
- ↑ Ketene in Organic Syntheses Organic Syntheses, Submitted by C. D. Hurd Checked by Oliver Kamm Coll. Vol. 1, p.330 (1941); Vol. 4, p.39 (1925).Link Archiválva 2011. augusztus 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Schmidlin and Bergmann, Ber. 43, 2881 (1910);
Források
[szerkesztés]- Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1982. 2 kötet., 859. o. ISBN 963-10-3269-8