Ugrás a tartalomhoz

Keszler Gyula

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Keszler Gyula
Született1908. szeptember 16.[1]
Tapolca
Elhunyt1976. október 6. (68 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
GyermekeiKeszler Borbála
Foglalkozása
Iskolái
SírhelyeMegyeri temető
Sablon • Wikidata • Segítség

Keszler Gyula Zoltán Sándor (Tapolca, 1908. szeptember 16.[2] – Budapest, 1976. október 6.[3]) magyar gépészmérnök, közgazdasági mérnök, címzetes egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1971).

Életpályája

[szerkesztés]

1930-ban diplomázott a budapesti Műegyetemen gépészmérnökként. 1931-ben közgazdasági mérnöki oklevelet is szerzett. 1932–1933 között Budapesten tervező irodában és textilgyárban mérnökgyakornok volt. 1934–1936 között a csepeli Weiss Manfréd-gyár szerkesztési osztályán dolgozott. 1936–1941 között a MÁV Északi Járműjavító, illetve az átszervezés után a MÁV Landler Jenő Járműjavító beosztott mérnöke volt. 1941-ben közgazdasági doktor lett. 1941–1946 között a MÁV Meleg- és Hidegmunkáló Osztálya osztályvezető főmérnöke volt. 1946–1948 között a MÁV Üzemgazdasági Osztályának vezetője volt. 1948–1958 között a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium Vasúti Főosztály norma-, majd csoportvezetője volt. 1949-ben a Budapesti Műszaki Egyetem vasúti géptan tanszékén előadó volt. 1953–1972 között a szolnoki Közlekedési Műszaki Egyetem, illetve az ÉKME Közlekedési Üzemmérnöki Kar Vasúti Géptan I. Tanszéke alapító egyetemi docense, majd a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésmérnöki Kar Technológia és Járműjavítás Tanszéke, illetve Gépipari Technológia Tanszéke egyetemi docense volt. 1953–1970 között a Tanszék vezetője volt. 1972-ben nyugdíjba vonult.

A hazai műszaki felsőoktatásban elsőként alakította ki a vasúti járművek javítástechnológiájának, majd a gépjárművek, az építő- és anyagmozgató gépek javítási-fenntartási technológiája feldolgozását. Számos közleménye jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban.

Családja

[szerkesztés]

Nagyapja: id. Keszler Gyula (1844–1916)[4] tanító, költő. Szülei: Keszler Lajos Zoltán (1881–1936) tanító, a Tapolcai Újság szerkesztője (1918–1936) és Gréber Stefánia voltak.[2] Felesége, Mjazovszky Mária (1910-1992)[5] középiskolai tanár volt. Leánya: Kaán Miklósné Keszler Borbála (1939–) nyelvész, egyetemi tanár; Gyurcsovics Lajosné Keszler Orsolya mérnök, a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola adjunktusa és Tóthfalussy Györgyné Keszler Sarolta, az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola oktatója.

Művei

[szerkesztés]
  • Az iparban használatos bérfizetési módok fő típusai (Egyetemi doktori értekezés; Budapest, 1941)
  • Teljesítménnyel arányos munkabér-fizetési módok fő típusai (Közgazdasági Szemle, 1941)
  • Az emberi munkavégzés tökéletesítésének lehetősége a mezőgazdaságban az ipari tapasztalatok alapján (Közgazdasági Szemle, 1944)
  • Munkamódszerek tökéletesítése a vasúti járműjavítási normaalapok készítésével kapcsolatban (Bér és Norma, 1952)
  • A műszaki normakészítés feladatai a vasúti járműjavító iparban (A Mérnöki Továbbképző Intézet előadásai; Budapest, 1954)
  • Közlekedési anyagok. I–II. kötet (Egyetemi jegyzet; Budapest, 1954; 2. kiadás: 1958–1959; 3. kiadás: 1961–1962; 5. kiadás: 1965)
  • Vasúti járművek fenntartása-javítása (Egyetemi tankönyv; Budapest, 1960)
  • A vasúti és közúti járművek alkatrészei készítésére használatos vas- és fémanyagok (Egyetemi jegyzet; Budapest, 1963)
  • Diesel és villamos járművek javítása, fenntartása. Az ÉKME Közlekedés Üzemmérnöki Kar szakmérnöki jegyzete (Pelcz Józseffel; A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványa; Budapest, 1964)
  • Izotermás edzés vasúti hordrugók tulajdonságaira gyakorolt befolyásának vizsgálata. – Közúti villamosvasúti járművek javítási ciklusrendszerének felépítési elvei (ÉKME Tudományos Közleményei, 1965)
  • Nyitott teherkocsik szalagszerű javítása a MÁV járműjavítókban (Budapest, 1966)
  • Anyagismeret és technológia (I. kötet; Győri Józseffel; egyetemi jegyzet; Budapest, 1966; IV. kötet: Lipovszky Györggyel; Budapest, 1966)
  • Laprugók korszerű élettartam-növelési módszereinek kutatása (ÉKME Tudományos Közleményei, 1967)
  • Motoros vasúti járművek fenntartása, javítása (Lipovszky Györggyel; A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványa; Budapest, 1969)
  • Vasúti járművek alkatrészei, fődarabjai, villamos mozdonyok fenntartása, javítása (Győri Józseffel; A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványa; Budapest, 1969)
  • Vontatott vasúti járművek fenntartása-javítása (Kardos Tiborral és Kiss Gyulával; A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványa; Budapest, 1969)
  • Vasúti jármű laprugók egyes élettartam-növelési lehetőségei (kandidátusi értekezés; Budapest, 1969)
  • Fenntartó és javítóipari folyamatok kérdései (Budapest, 1970)
  • Szerkezeti anyagok technológiája. Gyakorlatok. 1 (szerkesztő; Budapest, 1972)
  • Vasúti járműalkatrészek, fődarabok fenntartása-javítása (Győri Józseffel és Visi Jánossal; A BME Továbbképző Intézete kiadványa; Budapest, 1973; 2. kiadás: 1976)
  • Járműjavítási technológia. I. kötet (Egyetemi jegyzet; Papp Gyulával; Budapest, 1974)
  • Motoros vasúti járművek fenntartása, javítása (Egyetemi jegyzet; Farkasházy Ernővel és Lipovszky Györggyel; A BME Továbbképző Intézete kiadványa; Budapest, 1977)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Kar. 1951–1971. Sajtó alá rendezte: Lévai Zoltán. (Budapest, 1972)
  • Halálhír (Népszabadság, 1976. október 15.)
  • Dr. Keszler Gyula (Jövő Mérnöke, 1976. november 6.).
  • Zalai életrajzi kislexikon. Szerkesztette: Gyimesi Endre (Zalaegerszeg, 1994)
  • Révai új lexikona XI. (Kad–Kla). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-294-9  
  • Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8  
  • Zalai életrajzi lexikon (3. javított és bővített kiadás; Zalaegerszeg, 2005)
  • Keszthelyi életrajzi lexikon. Keszthely. 2010. Keszthely Város Önkormányzata
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Keszler_Gyula&oldid=26742171”