Kereszténység védőbástyája
Magyar és török vitéz összecsapás, korabeli allegórikus ábrázolása[1]
A kereszténység védőbástyája a középkorban széles körben használt díszítő jelző, missziós érzület, mellyel a nyugati kereszténységet a nem keresztény (pogány, muszlim) népek és országok, különösképpen az Oszmán Birodalom támadásai ellen sikerrel védő országokat illették. Ez időben és e népek ellen harcolván vált a magyar nemzeti hivatástudat kifejezésévé. A magyar nemzetfogalom, nemzeti identitás két legfontosabb eredő forrása a hun–magyar rokonságon alapuló leszármazástudat (más néven történeti tudat) és a kereszténység védőbástyája eszméből levezetett hivatástudat.[2] A lengyel-magyar barátság kialakulásában is szerepe volt.
Kialakulása
[szerkesztés]Magyar környezetben e fogalom hamarább megjelent, mint nyugaton.[3]
Kialakulása nyugaton
[szerkesztés]Nagy Konstantin megalapította az Új Rómát (Konstantinápolyt), és ezáltal keletre költözött a Római Birodalom fővárosa. A keresztény Konstantinápoly elbukásával felmerült a kérdés ki fogja megállítani az oszmán terjeszkedést. A középkori felfogás szerint az a jó keresztény, aki meg tudja védeni a keresztényeket. Egy középkorban kialakult erénnyé vált ez. A legalkalmasabb személy erre a király, aki hadsereget szervez és sikeresen veri vissza az országba betörő portyázásokat, vagy hadsereget. Ő lesz az Athleta Christi (jelentése: Krisztus Bajnoka) és a Defensor Fidei (A Hit Védelmezője). Ebből alakul ki, és a XVI. században jelenik meg a Védőbástya-eszme, amelynek célja a buzdítás, és elismerés. A pápai bullákban éppúgy megtaláljuk, mint oklevelekben az antemurale christianitatis kifejezést,[4] melyet leginkább akkor használnak amikor sikeres hadművelettel védekezik egy keresztény ország. Az egyik legismertebb hirdetője Aeneas Sylvius Piccolomini, a későbbi római pápa II. Piusz.
A kereszténység védőbástyája vándorló fogalommá válik, nemcsak politikai retorikává válik, hanem megjelenik az irodalomban is.[5] Nemcsak egy országra használják, hanem éppen arra, amely abban az időben kitűnik a keletről jött támadások elleni vitézséggel.
Magyarországon
[szerkesztés]A magyarság a Szent István-i államalapítással (feudális keresztény állam alapítása, előtte a nem-római államiságot képviselő Magyar Nagyfejedelemség volt[6]) betagozódott a latinkeresztény, nyugati keresztény királyságok sorába. Magyarországtól délre és keletre viszont a görög- vagy bizánci kereszténység honosodott meg. Közkeletű néven az elsőt római katolikus, míg a másikat görögkeleti kereszténységnek nevezzük. Magyarország a római katolikus műveltség határmezsgyéje, legkeletibb állama lett. A legkeletibb fekvés folytán a délről és keletről jövő támadások többségének szükségszerűen Magyarországon kellett általmennie. Szent István volt az első uralkodó, aki a kereszténységet megszilárdította törvénykezéssel, belső és külső harccal. Törvénykönyvében mint a keresztények védelmezőjét Defensor Christianitis írja le magát.[7] Még a 11. században szentté avatják, így lesz Magyarország első szentje. A kereszténységet a Mennyek Királynőjének, Szűz Máriának történő országfelajánlással erősíté meg röviddel halála előtt. A kereszténység védelme így lett a királyeszméből nemzettudat.[8]
Szent István utódai teljes meggyőződéssel vállalták a hitvédelem szerepét, amit a magyarság történeti és földrajzi helyzetének felismerése még csak megkönnyített számukra. A XI. század közepétől kezdve az országot három oldalról pogány, eretnek és szakadár népek gyűrűje[9] vette körül. Szent László királynak e kellemetlen keleti szomszédok ellen vívott harcait a király életírója a pogányok és keresztények, sőt a pogányság és kereszténység mérkőzéseként jellemzi, s minduntalan azok a frázisok tolulnak tollára, melyekkel az Ószövetség Izrael és a bálványimádók csatáit jellemzi.[10] A XIII. század folyamán a magyar király kereszténységvédő szerepe még sokoldalúbbá válik. A bizánci birodalom összeomlása nem csupán melléktartományok és hűbéres államok szervezését teszi lehetővé, de módot nyújt királyainknak a nyugati-latin kereszténység terjesztésére is.[11]
A 14. században alakult ki az általános vélekedés, hogy a törököket ki kell űzni Európából. Nagy Lajos király Bulgária területén 1366-ban legyőzte a törököket, és később állandósultak a harcok. A pápa 1410-ben még Bizánc eleste előtt Magyarországot a "a keresztény hit védőpajzsának, és bevehetetlen védfalnak"" nevezi. A keletet megvédő országok közül Magyarországot látták legalkalmasabb erősségnek. Különösen a nándorfehérvári diadal után 1456 után terjedt el az országról a kereszténység védőbástyája cím. Aeneas Sylvius Piccolomïni, 1458-tól II. Piusz néven pápa, erős szorgalmazója a törökellenes harcoknak és dicsérője a magyaroknak. A kereszténység védőbástyája politikai retorikává válik, kifejezi vele a nem-keresztények elleni harc szükségességét, hasznosságát és üdvözítő voltát, bírálja és mozgósítani kívánja evvel a renyhéket, kishitűeket, megemlékezik az áldozatokról, és kitűzi a végső célt: megvédeni Európát a törököktől. Kifejezi egyben aggodalmát, ha ez Magyarországnak nem sikerül elvész mindaz a humánum amit ez az ország felhalmozott.
…III. Callixtus, akinek a római szék ugyanezen időben jutott osztályul, Johannest, a Szent Angyal bíbornokát, akit már korábban kiváló erényű férfiúként említettünk, azon feladattal küldötte követként, hogy a németeket fegyverbe szólítsa, s hogy a törökök támadását mérsékelje. Ő mindazoknak, akik a törökök ellen harcolni akartak, bűnbocsánatot ígért, s Kapisztrán János segítségével, aki ugyanezen időben Magyarországon prédikált, keresztesek nem csekély seregét gyűjtötte össze — nem a gazdagok és a nemesek közül, hanem a nincstelen s nemtelen népből. Süketek voltak a gazdagok fülei az evangélium számára, s a fejedelmek nem hallgatták meg az isteni igét. A hatalmasok, megelégedvén a dolgok jelen állásával, Krisztus eljövendő országát csak haldokolván keresték: a hívő szegénység azonban könnyen engedelmeskedett az igehirdetőknek. Több mint negyvenezren lettek keresztesekké. Ε csapat inkább hittel, semmint fegyverekkel volt felvértezve.
1509-es Hagymási Bálint Ad Pannonium versében kibővíti a bástya fogalmát pajzsra: "Csupán te vagy a Krisztus-hívő népnek/ Védelme és legyőzhetetlen pajzsa".[13] A hitszónokok, például Laskai Osvát egyenesen Istenre hivatkoznak, és alakítják ki a magyarságban ekkor a küldetés, illetve felelősségtudatot: "...a magyarságot rendelé Isten pajzsul a Nagy Török ellen."[14] Magyarország kiemelt bástyáját egy korabeli allegorikus grafika mutatja be, ahol a római Angyalvár előtt egy bástyán magyar katonák, és az oldalán magyar címer van.[15] Erre utaló kifejezést - Magyar kutatások szerint - a 13. - 17 századig 206 alkalommal találtak utalást a Vatikáni titkos levéltárban megemlítve Magyarországgal kapcsolatban.[16]
Magára hagyatottság
[szerkesztés]Több magyar abban az elhívatottságban, hogy Magyarország nemcsak magát, hanem Európát is védi, elgondolkozott azon, hogy a népek közül egyedül maradt a keletről-délről betörő népek ellen, míg Európa reneszánszát éli. A tatár veszedelem évtizedeiben a magyar király szükségképpen döbbent rá uralkodói hivatásának, országa helyzetének és Európához való viszonyának tudatára. E felismerés jól tükröződik a levélben, melyet 1252 táján, egy újabb tatár támadás hírének hatása alatt IV. Béla írt IV. Ince pápához.[17] Deér József történész szavaival: "Minden együtt van ebben a levélben, amit magyar király országa sorsáról csak elmondhatott: a keresztény, sőt európai egység hite, ezen egységbetartozás szenvedélyes vállalása, annak világos tudata, hogy helyzeténél fogva ennek az országnak védelme egyet jelent az egész kereszténység oltalmazásával és éppen ezért egyetemes keresztény, egyetemes európai feladat. Megszólal benne a magyar magánosság szólama is: az európai-keresztény érdek szolgálata szép szavakon kívül legföljebb gáncsra számíthat a közvetlen szomszédok részéről. Ha ezt a gondolatmenetet összehasonlítjuk mindazoknak megnyilatkozásaival, akik a későbbi századok folyamán a török nyomás alatt vergődő magyarság európai helyzetét jellemezték, Hunyadi Jánostól Mátyáson keresztül egészen a mohácsi síkra induló II. Lajosig, akkor a szemlélet és felfogás teljes egyezését kell megállapítanunk."[18] A védőbástya-gondolat tehát XIII. század közepén már készen áll, mégpedig vitathatatlanul elsőnek, magyar fogalmazásban.[19] A XIV. század óta már nyugaton is elismerik[20] a magyar király keresztényvédő szerepét. A török háborúk még inkább előtérbe állítják ezt a gondolatot, különösen Zsigmond korában, aki többször utalt a török elleni európai összefogás szükségességére.[21] A magyar király tehát a XI. századtól egészen a XV. századig a keresztény hit védője a keleti pogányság és barbárság ellen, elsősorban saját meggyőződése, de a kereszténység fejének véleménye szerint is.[22]
Éppen a Mohácsi csata előtti évtizedben voltak ezek a hangok legerősebbek. II. Lajos 1524-ben - két évvel a mohácsi csata előtt -, VII. Kelemenhez írt levelében megemlíti az elbukás lehetőségét és annak következményét.: "...alulmaradunk, tudják meg az összes keresztények elsősorban Itália, Germánia, és maga Róma szent városa és egyháza, hogy mit tettek a magyarok a keresztény név védelmére, a vallás épségére immár több mint száz éve a magyarok."[23] Werbőczy a Tripartitum - írta 1504-1514-ig - előszavában száznegyven évre teszi e küzdelem hosszát.[24]
A Hódoltság korában
[szerkesztés]A török offenzíva ellen a magyar keresztények meglepő társadalmi összefogással harcoltak. Megjelent előttük a végromlás víziója. Brodarics István veti fel a folytonosság elvét, Mohácsot méltatva, hogy "amióta a szkítáktól kijöttünk", mindig a "többi kereszténynek pajzsa bástyája voltunk."[25] A hódoltság alatt magyar nemzettudatban az európai kereszténységhez való tartozás tudata, valamint az iszlám, kereszténységgel ellentétes vallás révén, segítette az ellenállást és erősítette az összetartozást.[26][27]
Folytonosság
[szerkesztés]Nyilatkozatok alapján Lengyelországban Magyarországot újra a kereszténység védőbástyájának nevezik - magukat is beleértve -, mert az új alkotmányban a kereszténységet, mint értéket előírja.[28] A migránsválság beköszöntével pedig újból aktuálissá vált a kifejezés használata Magyarországra.[29] A határzár megítélése azonban Európa nyugati felében megosztott, vagy inkább ellenséges. Az európai kereszténység háttérbe szorulván az egész fogalmat bírálat tárgyává téve (a kritikai elmélet jegyében)[30] vitatják és szembesítik a rendszerváltás idején történt önkéntes magyar határnyitással, ami nem muzulmánokat érintett akkor, hanem németeket.[31]
Albánia
[szerkesztés]1443 és 1468 között Kasztrióta György albán fejedelemnek, azaz Szkander bégnek országos összefogással sikerült feltartóztatni az oszmán hadsereget, ezáltal Albánia nemzeti hősévé vált.
Horvátország
[szerkesztés]1519-ben Leó pápa nevezte Horvátországot kereszténység védőbástyájának egy levélben.
Vladislav Mencetić írta 1665-ben költeményében, hogy "Olaszország elsüllyedne a szolgaság mély hullámában, ha az oszmán tenger nem feneklett volna meg a horvát tengerparton". Egy másik török korabeli költő azon kesereg Buda török kézre kerülése után, hogy se magyar se más környező nép nem képes kiállni a török ellen.
Lengyelország
[szerkesztés]Mátyás király halála után II. Ulászló lengyel-magyar király lépett trónra, így Lengyelország szerepe felértékelődött.[32] Ekkor alakul ki a közös lengyel-magyar védőbástya eszme, és a két nép barátsága.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az oszmán-török hódítás ideológiája Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, mohacsi-csata.hu
- ↑ Deér József akadémikus, történész megfogalmazásában: "Ez a XV. század végén már elméletileg készen álló, sőt közvéleménynek tekinthető nemzeti öntudat két ellentétes, de végeredményben egymást kiegészítő elemből, egy történeti és egy hivatástudatból tevődik össze. A magyarság, mely a 13. század vége óta a maga náció-mivoltának tudatára ébred, két évszázad leforgása alatt eljut odáig, hogy ezt az érzelmi keretet határozott tartalommal töltse ki: származására visszapillantva felismerje nemzeti létének és jellemének azokat a vonásait, melyek őt a világ minden egyéb nációjától elválasztják, ugyanakkor azonban oly célokat tűzzön maga elé, melyek helyét és rendeltetését a keresztény népek közösségében kijelölik. A későközépkori magyar tudatban tehát a merev népi elkülönülés és az emberi szolidaritás ellenséges erői békülnek össze, azok az erők, melyek a nemzeti individualizmus és a keresztény univerzalizmus alakzataiban, ugyanakkor az egész európai szellemben összemérik erejüket." Deér József: A magyar nemzeti öntudat kialakulása. Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt, 13. old
- ↑ Kifejtését lásd alább.
- ↑ Vecsey Lajos: Az imádságok bullája és A déli harangszó, ppek.hu
- ↑ Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997) | Könyvtár | Hungaricana (magyar nyelven). library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2018. március 21.)
- ↑ Szabados, György (2013) Állam és ethnosz a IX–X. századi magyar történelemben. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica, 135. pp. 3-24.
- ↑ epa.oszk.hu/00000/00021/00344/pdf/mk_1990_3-4_093-098.pdf
- ↑ A középkorban a szentek, különösen a szent királyok tisztelete az adott általános érvényű volt.
- ↑ : délen a Bizánci Birodalom részben szakadár, részben patarénus-bogumil eretnekséget követő népei, északkeleten az ugyancsak skizmatikus oroszok, keleten pedig a pogány besenyő, uz és kun hordák.
- ↑ „összetörte az Úr a kunokat a magyaroknak színe előtt”. László király is úgy jellemzi önmagát a montecassinói apáthoz írott levelében, mint aki nem csupán adományokkal gazdagította az egyházat, hanem azonfelül még „kevés erővel sok győzelmet is aratott a barbár népek felett”.
- ↑ Gondoljunk csak Imre, II. Endre, Kálmán herceg és IV. Béla szerb, bosnyák és bolgár vállalkozásaira, melyeket azután hasonló hitterjesztő szellemben Nagy Lajos támaszt fel a XIV. században. Ennek a hitvédő és hitterjesztő törekvéseknek legszebb példája a magyar dominikánusoknak a „Magna Hungaria felkeresésére, népének megtérítésére" irányuló vállalkozása a tatárjárás előestéjén, melynek támogatója és talán kezdeményezője is a későbbi IV. Béla volt.
- ↑ Szemelvények Aeneas Sylvius Piccolomïni „Európa" с. művéből - Mohamedről, aki Magyarországon seregét egészen a Száva folyóig vezette, s mivel Fehérvárnál mellkasán sebet kapott, rútul megfutamodott.…, acta.bibl.u-szeged.hu
- ↑ Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997) | Könyvtár | Hungaricana (magyar nyelven). library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2018. március 21.) 221. oldal.
- ↑ "Magyarország a kereszténység védőpajzsa" - Magyar Szemle (magyar nyelven). www.magyarszemle.hu. [2018. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 21.)
- ↑ Emlékezethely-portál |. deba.unideb.hu. [2018. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 21.)
- ↑ "Magyarország mint a nyugati keresztény művelődés védőbástyája". A Vatikáni Levéltárnak azok az okiratai, melyek őseinknek a Keletről Európát fenyegető veszedelmek ellen kifejtett erőfeszítéseire vonatkoznak (cca 1214–1606) | MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport (magyar nyelven). institutumfraknoi.hu. [2018. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 23.)
- ↑ "A tatárok távozása óta az ország romokban hever és mint juhaklot a farkasok veszik körül az orosz, bolgár és bosnyák, de mindenekelőtt a tatár hitetlenek. Egyetlen szomszédja van csupán, akitől a hit közössége alapján segítséget remélhetne, ti. a német, azonban támogatás helyett csak a háború töviseiben részesül. Az új tatár veszedelem így nemcsak Magyarországnak, de egyben az egész ókeresztény hitnek végső szükségét, ultima necessitását jelenti, mert terveik az egész kereszténység, egész Európa ellen irányulnak [contra totam Christianitatem, contra totam Europam], ő megtette, ami tőle tellett, egyrészt a nagy tatárdúlás idején, midőn népével szembeszáll az ismeretlen ellenséggel, másrészt azután is. Lealacsonyította házának felségét, midőn két leányát a kereszténység java érdekében [propter bonum Christianitatis] szakadár orosz fejedelmekhez adta nőül, hogy őket a tatárok ellenében a keresztény ügynek biztosítsa; Befogadta, a kunokat s most nagy fájdalmára pogányokkal védi országját a pogányok ellen, s a keresztény hit védelme érdekében egyezett bele abba is, hogy fia kun nőt vegyen feleségül. Mindezek ellenére' nem kapott mást a kereszténység legelőkelőbb hatalmasságaitól csak szavakat, nisi verba. Egyedül a Szent János lovagok ragadtak fegyvert „a pogányok és szakadárok ellen a mi országunk és a keresztény hit oltalmára”. Csodálkozását fejezi ki afölött is, hogy őszentsége beleegyezett a francia király keresztes hadjáratába és oly sokat törődik a latin császárság, továbbá a tengerentúli részek ügyével, pedig ha ezek elvesznének, mindez nem okozna annyi kárt „Európa lakóinak”, mintha Magyarország ismét a tatárok kezébe esnék. Vegye tekintetbe nem az ő, hanem elődei, a szent királyok érdemeit, akik népüket saját hitterjesztő munkájukkal nevelték igaz keresztényekké." Deér József i. m.
- ↑ Deér József, i.m.8-9.old
- ↑ A különbség a későbbi megnyilatkozásokhoz viszonyítva mindössze annyi, hogy a hitvédelem attribútuma, még nem az országot, nem a magyarságot, hanem egyedül a dinasztiát, a „szent királyokat” övezi. Erről a „szent királyok” kifejezésről tudnunk kell, hogy az a dinasztia egészét jelöli, mely vérében eredendő kiválasztottságánál fogva nem csupán származás és vitézség, de egyben a keresztényi életszentség tekintetében is különb volt alattvalóinál. Nagyon valószínű, hogy ennek a pogánykori eredetű, de már keresztény tartalmú tudatnak nagy része volt abban, hogy az Árpádok a Defensor Christianitatis szerepet vállalták. Deér József, i.m. 9.old
- ↑ Így amidőn XI. Gergely pápa a törökök első európai sikereiről értesül, arra hivatkozva szólítja fél Nagy Lajost az ellenük indítandó hadjáratra, hogy a király mindig „a hitetlenek üldözője és a keresztény hit oltalmazója” volt.
- ↑ XXIII. János pápa az egész kereszténységhez intézett 1410-iki bullájában Zsigmondot az igazi hit győzhetetlen bajvívójának és atlétájának nevezi a hitetlen barbár népek ellenében [pugit et athleta invictissimus orthodexae fidei ad versus barbaras infidelium nationes], ugyanott pedig úgy beszél róla, mint a hit pajzsáról és bástyájáról. Deér József, i.m. 10.old
- ↑ Deér József i.m. 9-10.old
- ↑ Mátyás Domonkos: A magyar esszé antológiája, Osiris kiadó 2006, 108. oldal. (hu nyelven)
- ↑ Propugnaculum Christianitatis - A kereszténység védőbástyája (magyar nyelven). mohacsicsata.blogspot.hu. [2018. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 22.)
- ↑ Magyar Tudomány • 2011 4 • Fodor Pál. www.matud.iif.hu. [2018. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 21.)
- ↑ „A magyarság mindvégig érezte az európai közösséget, melyet kultúra és vallás alkot, s mely a XVI. században még valóban uralkodik a tömegek, ha nem is fejedelmek, a politikusok lelkén. Ezt fejezi ki a Verancsics-Zay követségben, 1555-ben Zay Ferenc, töröktől elüldözött földnélküli nemes úr, huszárkapitány, mikor Konstantinápolyban a diván végén a nagyvezér újra előveszi csábításait: „Te magyar vagy, ti magyarok miért nem nyugodtok meg, a német disznóktól térjetek át végre a hatalmas császárhoz; fejemre esküszöm, egész Magyarországot megkapjátok szandsákságban; a királytok úgy sem törődik veletek, a németek jobban gyülölnek benneteket, mint minket; okosabb lesz, ha mi, magyar és török, a német disznót kétfelől mészároljuk, most úgyis neki arattok és szüreteltek.” Erre Zay válaszában jobban kifejezte a század értelmét, mint történeti könyvek kötetei: „Nem helyes ez a beszéd, mert igaz ugyan, hogy a nyelvnek varietása megkülönbözteti a németet, spanyolt, olaszt, franciát, csehet, lengyelt, magyart, de egy és ugyanazon vallás köt össze bennünket, mert mindnyájan ugyanazon Istent hisszük.” HÓMAN–SZEKFŰ: Magyar Történet: A kereszténység védőbástyája, a védelem királyi szervezése., 1928, Bp, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Internetes változat
- ↑ "A keresztény szolidaritás ez erős tudata tartotta fenn ezt a vérző kis magyarságot, hogy szerb és oláh mintájára le ne feküdjék híd gyanánt a Nyugat meghódítására induló kalifa lábai alá. Keresztény szolidaritás és nemzeti érzés adott nekik erőt, ők voltak akkor Európa hívei, a jó európaiak, kiknél jobb nem volt és a nemzeti eszmének harcosai, mikor az nyugati területeken még alig élte gyermekkorát. Az üldözött magyarság egybeforrva, lélekzetfojtva nézi egy-egy vár ostromát, sikerül-e a pogányt feltartóztatni, visszaűzni. A korábbi feudális és területi különbségek a török védelem hatása alatt tűnnek el, a csonka ország ilyenkor egy szívvel érez és egy akarattal kíván. Mint Eger ostromakor, Dobóék sorsán aggódva: „Sirnak, óhajtanak, csak Hozzá kiáltnak, bőjtelnek és szünetlen imádkoznak, özvegygyé, árvává ne maradnának, ides hitvesektől meg ne válnának. Sok atyafiak szünetlen imádnak, egri vitézek hogy meg ne halnának, jó nevökön ővélek vígadnának – Úr Istentől kik meghallgattatának.” Hóman-Szekfű, uo.
- ↑ „Zarándokvonattal Częstochowába: biztos, hogy Magyarország a kereszténység védőbástyája?”, Magyar Kurír (Hozzáférés: 2018. március 22.) (hu-HU nyelvű)
- ↑ „A választás tétje, hogy Magyarország maradhat-e a kereszténység európai védőbástyája”, 888.hu. [2018. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. március 23.) (magyar nyelvű)
- ↑ https://en.wikipedia.org/wiki/Critical_theory
- ↑ Zrt., HVG Kiadó. „Európa és a kereszténység védőbástyája?”, hvg.hu, 2015. szeptember 22. (Hozzáférés: 2018. március 21.) (magyar nyelvű)
- ↑ Propugnaculum Christianitatis - A kereszténység védőbástyája (magyar nyelven). mohacsicsata.blogspot.hu. [2018. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 21.)
Források
[szerkesztés]- Deér József: A magyar nemzeti öntudat kialakulása PDF (szkennelési hibák miatt némely szavak nehezen olvashatóak, de értelmük megfejthető.)
- Szabados, György (2013) Állam és ethnosz a IX–X. századi magyar történelemben. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica, 135. pp. 3–24. ISSN 0324-6965 PDF
- HÓMAN–SZEKFŰ: Magyar Történet: A kereszténység védőbástyája, a védelem királyi szervezése., 1928, Bp, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Internetes változat