Ken Vandermark
| Ken Vandermark | |
 | |
| Moersi fesztivál, 2010 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1964. szeptember 22. (60 éves)[1] Warwick |
| Iskolái | Natick High School |
| Pályafutás | |
| Műfajok | avant-garde jazz, free jazz |
| Hangszer | szaxofon |
| Díjak | MacArthur Fellows Program |
| Tevékenység |
|
| Ken Vandermark weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ken Vandermark témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ken Vandermark, (Warwick, Rhode Island, 1964. szeptember 22. − ) amerikai szaxofonos, klarinétos, zeneszerző. 1989 óta Chicago-ban él.
Pályafutása
[szerkesztés]Vandermark trombitával kezdte, majd szaxofonra váltott. Bostonban és Montréalban tanult. Ekkor saját zenekarral dolgozott. Ezután Chicagóban telepedett le, ahol az 1990-es években elsősorban az avantgárd dzsesszt játszott. Kezdetben a The Flying Luttenbachers noise dzsesszzenekarral lépett fel.
Sok más dzsesszzenésszel is készített felvételeket: Hal Russell, Paul Lytton, Marcin Oleś, Bartłomiej Oleś, Joe Morris, Misha Mengelberg, Peter Brötzmann Chicago Tentet, Paul Lovens.
Saját combo-it is vezette: Free Fall, Free Music Ensemble, Territory Band és a Vandermark 5. Klaus Kugel és Mark Tokar vezette The Escalators triót.
2019-ben a Luke Stewart Exposure Quintet tagja volt. Matthias Muche-val, Thomas Lehn-nel és Martin Blume-mal megalakította a Soundbridges free jazz kvartettet.
2007-ben jelent meg Daniel Kraus „Alltag eines Jazzmusikers” című dokumentumfilmje a dzsesszzenész mindennapjairól.
Lemezválogatás
[szerkesztés]- Single Piece Flow (1997)
- Target or Flag (1998)
- Simpatico (1999)
- Burn the Incline (2000)
- Acoustic Machine (2001)
- Free Jazz Classics Vol. 1 & 2 (2002)
- Airports for Light (2003)
- Elements of Style/Exercises in Surprise (2004)
- Alchemia (Album)|Alchemia (2005)
- The Color of Memory (2005)
- Free Jazz Classics Vol. 3 & 4 (2005)
- A Discontinuous Line (2006)
- Four Sides to the Story (2006)
- Beat Reader (2008)
- Annular Gift (2009)
- The Horse Jumps and the Ship Is Gone (2010)
Filmek
[szerkesztés]Díjak
[szerkesztés]- 1998: Cadence magazin szavazása: legjobb előadó és a legjobb felvétel. (1998-ban a Herb Alpert ugyanott közönrégdíjas volt).
- 1999-ben 265 000 dolláros MacArthur-ösztöndíjat kapott. Az ösztöndíj ellentmondásos volt, Vandermark relatív fiatalsága és ismeretlensége miatt: (35 éves volt, és főleg Chicagóban ismerték, míg az ösztöndíjjal kitüntetett többi dzsesszelőadó idősebb és nála jóval ismertebb volt (pl. Cecil Taylor, George Russell).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 6.)