Ugrás a tartalomhoz

Kemotaktikus range fitting

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Kemotaktikus range fitting

A ligand–receptor kölcsönhatásokon alapuló kemotaktikus válaszok között általában az optimálisan ható ligandkoncentráció(k) alapján teszünk különbséget. Mindazonáltal a kiváltott válaszok amplitúdója és a válaszadó sejtek összes vizsgált sejtre vonatkoztatott aránya közötti összefüggés jellemző lehet a vizsgált kemotaktikus szignalizációra. Egyes ligand-csoportok vizsgálata (például aminosavak, oligopeptidek) azt bizonyította, hogy a fentiekben leírt tulajdonságok (válaszok amplitúdója, válaszképes sejtek száma) és a kemotaktikus aktivitás általánosan vett jellemzői (kemoattraktáns, kemorepellens) között egyezés található: a kemoattraktáns anyagokra a sejtek válaszadása széles, míg a kemorepellens anyagokra a reagáló sejtek válaszai keskeny amplitúdóval írhatók le. Ezt a jelenséget nevezik kemotaktikus range fittingnek („kemotaktikus hatósáv-illeszkedésnek”).

Források

[szerkesztés]
  • Kohidai L., Lang O. és Csaba G.: „Chemotactic-range-fitting of amino acids and its correlations to physicochemical parameters in Tetrahymena pyriformis - Evolutionary consequences.”. Cell Mol Biol 49: OL487-95., 2003

Külső hivatkozás

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kemotaktikus_range_fitting&oldid=26301779”