Keleti Béla (építész)

Keleti Béla
Született	Keller Béla 1867. február 17.
Elhunyt	1919. február 16. (51 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	építész építőmester
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti Béla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Keleti Béla, született: Keller Béla, 1886-tól Keleti Béla (?, 1867. február 17. – Budapest, 1919. február 16.), magyar építész, építőmester és vállalkozó.

Főbb események

• (?) Kecskemétre került.
• 1888–1889 között Budapesten dolgozik, részt vett a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) építésében. A műemléki védelem alatt

álló szecessziós épület Lechner Ödön tervei szerint, Hauszmann Sándor irányításával készült el.

• 1904-ben Marosvásárhelyre került.
• 1905–1906 tervezőként és építési vállalkozóként közreműködött a Hirschmann

család tulajdonában álló épület átalakításában (Marosvásárhely, Rózsák tere 18.) A magyaros szecessziós stílusjegyekkel rendelkező épület rekonstrukciója ma a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Skanzen) található.

• Az első világháborúban katonai szolgálatot teljesített, ahonnan 1917-ben tért vissza

Életrajz

Családja

• Apja: Keller (Keleti) János Péter József (1837. július 2., Nádudvar). Szabómester. Meghalt H. Sámsonban 1913. február 20-án.

Apja, minden bizonnyal özvegy ember volt, amikor elvette az akkor már elvált Liptay Sárát.

• Anyja: Liptay Sára (Szatmárnémeti 1844. április 28.).

Házasságot kötöttek 1873. augusztus 4-én, Kolozsváron. Meghalt Kolozsváron 1902. május 14-én.

• Testvérei:
  • Irma, apja után féltestvére.
  • Keleti Kornélia, Kolozsváron 1869. április (Kornélia férje /kovácsvágási Bodnár Antal/ patikus volt Vecsésen és mindketten ott haltak meg.)
  • Dr. Kelety Géza (Kolozsvár, 1874. szeptember 27. – Gyula, 1952. június 8., Magyar Királyi Rendőrfőkapitányhelyettes, Az Országos Bűnügyi Nyilvántartóhivatal Igazgatója, Rendőrmúzeum megalapítója, később igazgatója.)

Családfa: Dédszülők:

• Keller János (született Rakamazon 1781 évben)
• Felesége Kricska Mária,

Házasságot kötöttek Rakamazon 1799. május 26-án.

Nagyszülők:

• Keller József (született Rakamazon 1803. március. 19., meghalt Rakamazon 1850. október. 8.)
• Felesége Dobé Mária

Nem nősült meg.

Gyermekei: nem voltak.

Tanulmányai

Középiskolai tanulmányait többek között a kolozsvári Unitárius Főgimnáziumban, a Katolikus és Református Gimnáziumban, valamint a polgári fiúiskolában végezte. Szakmai ismeretekre az Ipartanodában tett szert (1884–1887), majd Alpár Ignác irodájában dolgozott Budapesten.

Munkássága

1893-ban először Kolozsvárott hozott létre egy rövid életű vállalkozást. A későbbiekben országszerte (Kiskunfélegyháza, Kézdivásárhely, Kolozsvár) vállalt munkákat, de tevékenységének fő színhelye Marosvásárhely volt.

1903-ban még Kolozsvárott, de 1904 májusától már Marosvásárhelyen mutatható ki a tevékenysége. A Széchenyi tér 38. szám alatt nyitott irodát, melyet később a Széchenyi tér 39. szám alatti telken említenek a levéltári források (?). Kezdetben egy kevésbé jelentős helybéli, iparengedéllyel rendelkező építőmesterrel, Nagy Lajossal dolgozottnak közösen.

1903-ban még Kolozsváron, de 1904 májusától már Marosvásárhelyen mutatható ki a tevékenysége. Széchenyi tér 38. szám alatt nyitott irodát, melyet később a Széchenyi tér 39. szám alatti telken említenek, ahol kezdetben egy kevésbé jelentős helybéli, iparengedéllyel rendelkező építőmesterrel, Nagy Lajossal dolgoznak közösen.

Egyik első marosvásárhelyi munkája a Hirschmann Adolfné számára emelt kis lakóház (1905), amely a magyaros szecesszió egyik korai emlékének számít a városban. Ezt követően egy ideig ebben a házban működött építészeti irodája is, iparengedélyét ugyanis erre a házszámra bocsátották ki.

Kevés munkáját ismerjük Marosvásárhelyen, ennek oka egyrészt az erős helyi konkurencia, ám heves természete sem segíthette érvényesülését (párbajokig fajuló nézeteltérései ismertek helybéli munkatársaival, mérnökökkel), ahogy vélhetően a Feigenbaum többszintes építkezésén bekövetkezett, műhibából fakadó munkabaleset sem.

Főleg kisebb családi házakat és bérházakat tervezett, az 1900-as évek második felében egyértelműen a lechneri (Lechner Ödön) formavilág jegyében. Ezek közül említésre méltó a Feigenbaum család és a Marosi család számára épített házak.

Ennek köszönhető, hogy főleg kisebb családi házakat és bérházakat tervezett, az 1900-as évek második felében egyértelműen a lechneri (Lechner Ödön) formavilág jegyében, kiemelkednek ezek közül a Feigenbaum és Marosi család számára építettek.

Keleti emellett számos épület-bővítési és átalakítási munkában vett részt Marosvásárhelyen, melyek közül kiemelkedik 1910-ben a Korzó kávéház (Bissinger ház) átalakítása. 1914-ben még biztosan a városban tartózkodott, sógora, Bodnár Antal drogériája számára tervezett kirakatot.

Halála

1919. február 16-án hunyt el Budapesten egy nappal az ötvenkettedik születésnapja előtt. Budapesten temették el a Fiumei úti sírkert 40-6-65 parcellájba, sírhelye ma már jelöletlen.

Építészeti munkássága

A Magyar szecessziós építészet Keleti Béla korában

Erdély Szecessziós épületei: „Az összeállítás internetes források szerkesztett szemelvénygyűjteménye. Készítette Dittrichné Vajtai Zsuzsánna 2013.”

Alpár Ignác Építész-műhely Kelety Géza korában.

Fő tevékenysége Marosvásárhelyre kötődik. „Marosvásárhely ipari termelés és városfejlődés tekintetében első helyen állt Székelyföldön ugyanis 1900-ban a lakosság 36%-a élt kisipari tevékenységből. Ezek közül a lefejlettebb iparágak a cipész-csizmadia, asztalos, szabó, hentes- és mészárosipar voltak. A gazdasági fellendülésben a gyáripar megerősödése is közrejátszott. 1911-ben például harmincöt olyan jelentősebb vállalat működött a városban, amely legalább tíz munkást foglalkoztatott. Ide tartozik Keleti Béla, a Rózsák tere 18. szám alatt álló épület tervezőjének építési vállalata is, aki 1910-ben 25 főt alkalmazott.

Ismert épületeinek listája

Leírás	Helység, cím	Építés éve	Megjegyzés	Kép
Feigenbaum-palota	Marosvásárhely, Rózsák tere 43.	1900-as évek		[1]
lakóház	Marosvásárhely, Rózsák tere 18.	1905	Jelenlegi tulajdonosa törekszik az épület teljes restaurálására. Szentendrei Skanzenben az eredeti pontos másolatában felépült 2022-ben.	[2]
a fenti lakóház pontos másolata	Szentendre, Sztaravodai út 75.	2022	A másolat a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban.
Bissinger-palota	Marosvásárhely, Fő tér – Bartók Béla u. sarka	1909	Ma: Corso Kávéház, amelynek áttervezésében vett részt.
lakóház	Marosvásárhely, Strada Cuza Voda 34-36.	n. a.	Közelmúltban homlokzata felújításra került.

Források

• Fodor János: Marosvásárhely társadalmi-politikai viszonyai a 20. század elején. in:, Pál–Antal Sándor–Simon Zsolt (szerk.): A maros megyei magyarság történetéből, Mentor Könyvek, 2016. 64.
• Családi Biblia családfa bejegyzés Dr. Kelety Géza testvére által.
• Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990, ISBN 963-15-4278-5
• Keleti Géza dr.: Béla. Keleti Béla története, illetve kórtörténete. [Budapest], 1917. december 2.–1918. május 29.
• Orbán János: Istoricul casei Hirschmann și începuturile stilului secession maghiar la Târgu Mureș [A Hirschmann ház története és a magyaros stílus kezdetei Marosvásárhelyen] Marisia. Archaeologia, Historia, Patrimonium. I (2019) 163–188. [Keleti Béláról szóló fejezet: 177-183]
• Orbán János: Hirschmann Adolfné háza. Marosvásárhely, Rózsák tere 18 sz. Kézirat, 2019.
• Orbán János: Barokk házból kávéház. A marosvásárhelyi Bissingen-palota átalakításairól. In: Certamen VIII. Előadások a Magyar Tudomány Napján az Erdélyi Múzeum-Egyesület I. Szakosztályában. Szerk. Egyed Emese, Pakó László, Sófalvi Emese, Weisz Attila. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2021, 321–351.
• Orbán János: Keleti Béla (1867–1919) élete és munkássága. Kézirat, Marosvásárhely, 2018-2021.
• Keleti Béla építőmesteri tevékenységének kutatására a Kormány 2020 táján ösztöndíjat biztosított.
• Orbán János: A marosvásárhelyi építőipari tanfolyam és a századforduló helyi építészeti fellendülése. Ars Hungarica, 46. 2020. 52–53.
• For és Stepanovits Csiszár Lajosnál, Gyéresi és Nagy Bustyánál, Szilágyi és Tamási Soós Pálnál, Páskuj Régenben Ferenczi Bélánál, Herbeth Károly pedig Keleti Bélánál kapott munkát. Értesítő 1908. évfolyam 28. száma.
• Debrődi Boglárka: Erdély és a szecesszió. A népi ornamentika megjelenése a századfordulós építészetben és tárgykultúrában, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2022.