Ugrás a tartalomhoz

Kelet (hajó)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kelet
TulajdonosNeptun Tengerhajózási Rt.
Pályafutása
ÉpítőJohn Readhead & Sons Ltd.
Vízre bocsátás1913. május 22
Szolgálat vége1941. augusztus 19.
Sorsaelsüllyedt
Általános jellemzők
Hossz112,71 méter
Szélesség15,57 méter
Merülés7,95 méter
Bruttó űrtartalom4263 t
Hajtómű1 darab 3 hengeres gőzgép egy hajócsavarral
Teljesítmény385 névleges lóerő
Sebesség16,6 km/h (9 csomó)

A Kelet nevű magyar tengeri áruszállító gőzhajó 1913-ban épült Nagy-Britanniában, Tregarthen néven. 1933-ban a Neptun Tengerhajózás Rt. megvásárolta, ekkor kapta a Kelet nevet, innentől kezdve magyar zászló alatt hajózott. 1940-ben egy német tengeralattjáró elsüllyesztette.

Története

[szerkesztés]

A Tregarthen a John Readhead & Sons Ltd. hajógyárában épült a Tyne folyó torkolatában található South Shieldsben. 1913. május 22-én bocsátották vízre, az építését júniusban fejezték be. A 112 méter hosszúságú, 4263 bruttóregisztertonnás gőzöst a St Ives-ben székelő Hain Steamship Co Ltd. (Sir Edward Hain és fia) rendelte meg.[1] 1915-ben az ifjabb Hain elesett Gallipolinál, így a céget eladták a The Peninsular and Oriental Steam Navigation Company (P&O)-nak.[2] A nagy gazdasági világválság következtében kevesebb hajótérre volt szükség, így a cég 1930-ban a Tregarthen-t kivonta szolgálatból és Fal folyón lehorgonyozta.[3]

Magyar lobogó alatt

[szerkesztés]

1933-ban a Burger Bernát tulajdonában álló Neptun Tengerhajózási Rt. megvásárolta, és Kelet néven, magyar zászló alatt szolgálatba állította. A hajó hivatalosan 1934. február 3-án került magyar hajólajstromba.

A II. világháború kitörése után a Kelet - hasonlóan más, a tengereket járó magyar kereskedelmi hajókhoz - a brit kormány bérletébe került a Magyar Tengerészeti Hivatal hozzájárulásával. A bérlet határozatlan időre, a háború időtartamára szólt. 1940 elején a Kelet Indiából szállított mogyorót Marseilles-be, majd ennek kirakása után Algírban ércrakományt vett fel, majd Gibraltár érintéséve Cardiffba hajózott, ahol kirakodott. Cardiffban egy löveget szereltek a fedélzetre, emmek kezelésére egy tengerész altiszt csatlakozott a legénységhez. Június elején a Kelet a 28 egységből álló OB-162 konvoj részeként Kanadába indult. Négy napi hajózás után kijutottak a német tengeralattjárók által veszélyeztetett övezetből, ekkor a konvoj feloszlott, az egyes hajók egyénileg indultak úti céljuk felé. A Kelet június 16-án futott be a Belle Island szigeten található Wabana kikötőjébe, hogy ércet rakodjon be. Arról azonban nem szereztek tudomást, hogy június 10-én Olaszország és Kanada között beállt a hadiállapot, ezért a wabana-i kökötőben a hatóságok a legénység hat, olasz állampolgárságú tagját, köztük a II. tisztet, internálták. E miatt, illetve a háborús veszélyek és szigorítások miatt (pl. hajóelhagyás tilalma a kikötőben) a legénység tagjai jelentős béremelést kezdtek követelni. A hajó parancsnoka, Potzner Frigyes igyekezett csillapítani az indulatokat, de sikertelenül: az elégedetlenkedők sztrájkolni kezdtek, csak rendőri segítséggel sikerült helyreállítani a rendet a hajón. A munkát megtagadókat azonban a kikötői hatóság nem engedte partra szállni. A berakodást végül 28-án fejezték be, a sztrájoklók helyére sikerült munkaerőt találni, így a Kelet elindulhatott Halifaxba, ez volt a Kanadából induló konvojok egyik fő gyülekezőhelye. A munkát megtagadó tengerészek továbbra is a fedélzeten maradtak, az ő féken tartásukra három őr is csatlakozott a legénységhez. A hajó magyar szakácsát, Vetró Jánost hátra kellett hagyniuk, aki betegség miatt a St. John's-i kórházba szállítottak.

Halifaxba érve a hatóságok engedélyezték a sztrájolók leszállását. A 33 fős személyzetben csak hatan maradtak magyarok. A Kelet csatlakozott a Nagy-Britanniába tartó, 47 hajót számláló HX-56 jelzésű konvojhoz, azonban már az első nap el is szakadtak tőle, mert nem bírták tartani a sebességet. A hajó végül gond nélkül elérte Milford Haven-t, azonban aknaveszély helyett sem itt, sem a az eredeti célként kijelölt Port Talbot-ba sem tudtak befutni. Végül Swansea-ban sikerült kikötni, majd néhány napi veszteglés után, augusztus 2-án áthajóztak Port Talbot-ba és kirakodhattak. Rakományt nem vettek fel, így ballaszttal megterhelve indult visza a hajó Amerikába, a végső úti cél a floridai Tampa volt. A Kelet augusztus 12-én csatlakozott az 53 kereskedelmi hajóból és két kísérőből álló OB-197[4] konvojhoz. A hajókaravánt augusztus 16-án tengeralattjáró-támadás érte, a torpedók megrongálták a holland Alcinous[5] gőzöst, a svéd Heidrun[6] és brit Clan Macphee[7] pedig elsüllyedtek. 15 óra 30-kor a konvojparancsnok elrendelte a feloszlatást, innentől minden hajó az egyéni úticéljának megfelelő irányba haladt. A feloszlatás után a Kelet rábukkant a Clan Macphee mentőcsónakban hánykolódó túlélőire, akiket a fedélzetére vett. Mivel a kimentett hajótöröttek (mintegy 40 fő[8]) egy része sebesült volt, ráadásul a hajó készletei a megnövekedett létszám miatt nem tartottak volna ki Tampáig, Potzner úgy határozott, hogy az Azori-szigetek felé veszi az irányt.

A Kelet elvesztése

[szerkesztés]

19-én, 4 óra után egy tengeralattjáró tűnt fel a hajó mögött, amely figyelmeztető lövést adott le, majd fényjelekkel utasította a parancsnokot, hogy csónakon küldje át a hajó okmányait, átvizsgálásra. A német hadihajó az UA[9] [10] jelzésű tengeralattjáró volt, parancsnoka Hans Cohausz[11] korvettkapitány. Kehrer István I. tiszt azonban hiába hivatkozott arra, hogy a Kelet semleges állam zászlaja alatt hajózik, nem visz rakományt, illetve a nagy számú kimentett hajótöröttre, a német parancsnok egy órát adott a hajó kiürítésére. Kehrer visszatérése után a 33 fős legénység[12] a hajótöröttekkel együtt csónakokba szállt, a túléléshez szükséges felszereléssel, készletekkel és a hajó okmányaival együtt. A határidő letelte után a tengeralattjáró egy torpedót lőtt a gőzösbe, majd a tizenhárom lövést adott le rá a 10,5 cm-es fedélzeti lövegéből. Ennek eredményeképpen a Kelet 1941. augusztus 19-én 10 órakor, hozzávetőlegesen az északi szélesség 49°40' és a nyugati hosszúság 21°40' pozícióban elsüllyedt.

Mivel mintegy 550 tengeri mérföldre voltak a legközelebbi szárazföldtől, a Kelet hajótöröttjei két csoportra oszlottak, hogy megmentésük esélyét növeljék. Potzner Frigyes kapitány, Kehrer István I. tiszt, Székely András kadét, Horváth Kálmán főgépész, Szalay Jenő matróz, a saját legénység nagy része és a Clan Macphee néhány túlélője alkották az egyik csoportot Potzner parancsnoksága alatt. A másik csapat vezetője Harry Willoughby Chadd lett, a Clan Macphee első tisztje. Hozzájuk csatlakozott Csikós Ferenc pincér, abból a megfontolásból, hogy ha csak ők menekülnek meg, a magyar legénységből maradjon hírmondó. Bár kettéváltak, mindkét társaság a Golf-áramlatot kihasználva próbálta meg elérni Írország partjait. Chaddéket öt nappal később a norvég Varegg gőzös kimentette, majd az írországi Galway kikötőjébe vitte. Potznerék csónakjait a hetedik napon észlelte a brit haditengerészet HMS Wellington nevű szlúpja, amely egy Gibraltárba tartó konvojt kísért. A magyarok itt kiszáltak, majd a madridi magyar követségre mentek, ahol leadták a hajó okmányait. Végül Barcelona és Róma érintésével repülőn érkeztek Budapestre november 3-án. Pozner Frigyes kapitány november 8-án tette meg jelentését a Kelet elvesztéséről a Magyar Tengerészeti Hivatalnál.

Emlékezete

[szerkesztés]

A Kelet mentőcsónak-iránytűjét a komáromi Juba Ferenc Tengerészettörténeti Gyűjtemény őrzi.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Tyne Built Ships: Tregarthen 1913. (Hozzáférés: 2025. január 13.)
  2. ↑ Benjidog Historical Research Resources: The Allen Collection - Hain Line. (Hozzáférés: 2025. január 11.)
  3. ↑ P&O Heritage: Tregarthen. (Hozzáférés: 2025. január 13.)
  4. ↑ Arnold Hauge Convoy Database: OB 197. (Hozzáférés: 2025. január 13.)
  5. ↑ Ships hit by U-boats: Alcinous (Uboat.net). (Hozzáférés: 2025. január 13.)
  6. ↑ Ships hit by U-boats: Hedrun (Uboat.net). (Hozzáférés: 2025. január 13.)
  7. ↑ Ships hit by U-boats: Clan MacPhee (Uboat.net). (Hozzáférés: 2025. január 13.)
  8. ↑ A különböző források eltérnek a pontos létszámot illetően. A tisztek jobbára britek voltak, míg a legénység zömmel indiaiakból állt.
  9. ↑ A tengeralattjárót a Germaniawerft kiel-i gyára építette a török haditengerészet megrendelésére. A Batiray-nak nevezett egység már majdnem kész volt, amikor kitört a háború, így a német haditengerészet lefoglalta és használatba vette.
  10. ↑ Foreign U-Boats - UA (Uboat.net). (Hozzáférés: 2025. január 13.)
  11. ↑ U-boat Commanders: Hans Cohausz (Uboat.net). (Hozzáférés: 2025. január 13.)
  12. ↑ A 6 főnyi magyar mellett jugoszláv, holland, észt, belga, valamint a brit nemzetközösség különböző államaiból származó tengerészek alkották a Kelet legénységét.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Kelet_(hajó)”